Megújult a Big Mac Index
A Big Mac-indexet a „The Economist” című újság hozta létre még 1986-ban. Céljuk az volt, hogy egy könnyed útmutató segítségével a nagyközönség számára is érthetőbbé tegyék a devizaárfolyamokat.
Idén júliusban frissítették az indexet. Az egyik újítás, hogy mostantól a McDonald’s által megadott, az USA-ban érvényes Big Mac árat használják. A másik újítás a GDP-korrigált index kiszámításához használt módszertan megváltoztatása.
Nézzük meg a magyar és az eurózóna árain, hogy miként is működik az index és milyen történetet „mesél” nekünk.
A fenti ábrák az EU és Magyarország idén januári, illetve júliusi Big Mac árak közötti viszonyát mutatják. Az index szerint idén júliusban a forint majdnem 42%-al volt alulértékelve az euróhoz képest.
Mit jelent ez valójában?
Azt, hogy a forint euróhoz viszonyított árfolyama alacsonyabb, mint lennie kellene. Ennek több oka is lehet, például a gazdasági alapok, a politikai instabilitás, a kamatkülönbözet, a befektetői kockázatkerülés stb. Például, ha egy ország gazdasági fundamentumai gyengék, ez hatással lehet az ország valutájára.
Egyes kormányok (többek között pl. Kína) szándékosan alulértékelik a valutájukat, mert így olcsóbb lesz az exportjuk, többnyire azonban ez hosszú távon nem fenntartható politika.
Egy kormány, a valuta értékének csökkentése érdekében, többek között a következőket teheti:
- Monetáris politika lazítása – pl. kamatcsökkentés
- Fiskális politika lazítása – pl. adócsökkentés, vagy az állami kiadások növelése
- Valutatartalékok eladása a devizapiacon és rivális valuták vásárlása
A leértékelés legfőbb előnye, hogy versenyképesebbé teszi egy ország, vagy valutaövezet exportját, mivel ezáltal olcsóbbá válnak a termékek/szolgáltatások. Ez növelheti a külső keresletet és csökkentheti a kereskedelmi mérleg (export/import) hiányát.
Az alulértékelt valuta lehetővé teszi, hogy egy ország lényegében adót vessen ki az importra anélkül, hogy megsértené a nemzetközi kereskedelmi szabályokat.
A leértékelés
- egy valuta értékének csökkenéséhez vezet és valószínűleg hozzájárul az inflációs nyomáshoz, a magasabb importárak és az export iránti kereslet növekedése miatt.
- csökkentheti a termelékenységet, mivel a berendezések és gépek importja túl drágává válhat. A leértékelés jelentősen csökkenti a nemzet polgárainak tengerentúli vásárlóerejét is.
- bizonytalanságot kelt a globális piacokon, ami az eszközpiacok esését, vagy recessziót okozhat.
- növeli a külföldi devizában denominált hitelek adósságterhét, ha hazai devizában árazzák őket. Ezek a külföldi adósságok egyre nehezebben kezelhetők, tehát csökken a hitelpiaci bizalom.
Ahogy más országok is látják ezt a hatást, ez arra ösztönzik őket, hogy saját valutájukat leértékeljék. Ez devizaháborúkhoz és ellenőrizetlen inflációhoz vezethet.
Egy kormányt ösztönözhet, hogy támogassa a gyenge valutapolitikát, ha sok az állam által kibocsátott, államadóssággal (kötvény, váltó, vagy egyéb, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, vagy más országoktól és multilaterális szervezetektől felvett kölcsön) kapcsolatos költsége. Ha a megtermelt pénz mennyiségével arányosan nem nő a gazdasági tevékenység, az adósságtörlesztésre szánt pénznyomtatás rontaná az inflációt. Ez azt jelenti, hogy a hétköznapi javak megfizethetetlenné válnának az átlagpolgárok számára, mivel az általuk keresett bérek gyorsan értéktelenné válnának.
A Big Mac-index évekre visszamenőleg is megmutatja az arányt két ország valutája között. Például a magyar forintot és az eurót visszakövetve azt látjuk, hogy az elmúlt több mint 20 évben a forint alulértékelt volt az euróhoz képest. Látható, hogy nemcsak a jelenlegi, de a korábbi magyar kormányok is rutinszerűen támaszkodtak a leértékelésre.
