Tudtad? Oroszország ugyanannyi katonával verte le az 1848-49-es szabadságharcot, mint amennyivel lerohanta Ukrajnát

A tavaszi hadjárat során, 1849 április-májusban győzelmet győzelemre halmoztak a magyar seregek a Habsburg csapatokkal szemben.  Bár lehetőség kínálkozott akár Bécs elfoglalására is, a Görgei Artúr-vezette seregek végül nem lépték át a magyar határt, visszafordultak Buda irányába, hogy az ország fővárosa ismét a forradalom kezére kerülhessen. Azonban mire Budára kikerült a magyar zászló, a cár és a császár már megegyezett: orosz fegyverek segítségével fogják leverni a magyar forradalmat és szabadságharcot.

De hogyan volt egyáltalán lehetséges, hogy a Napóleon ellen még néhány évtizede sikeresen küzdő, európai nagyhatalomnak számító osztrákok Európa zsarnokához, I. Miklós cárhoz forduljanak, mert nem bírtak a magyarokkal? A válasz a reformkorban keresendő, amikor a nemesség egyre nagyobb tömegei, Európában párját ritkító módon arról döntöttek: lemondanak előjogaikról, bevonják “az alkotmány sáncaiba” a nemzet minden tagját (beleértve a jobbágyságot is) és a reformmozgalom élére állva ők maguk építik fel a modern, polgári Magyarországot.

Az így megvalósuló érdekegyeztetés nyitotta meg az utat ahhoz a sikeres küzdelemhez, ami 1848-49-ben zajlott. A Habsburgok ezzel szemben abban voltak érdekeltek, hogy a magyar reformokat lassítsák, adott esetben gáncsolják, a nemzeti kibontakozást akadályozzák, hisz féltek birodalmuk szétesésétől. Az események az 1848 márciusi forradalom után gyorsultak fel. Magyarország alkotmányos királyság lett, tulajdonképpen perszonálunióban a Lajtán túli területekkel, önálló, parlamentnek felelős kormánnyal, hatalmas fejlődési potenciállal. Megkezdődhetett a gyorsnak ígérkező gazdasági és társadalmi kibontakozás, a polgárosodás, a törvény előtti egyenlőség, a sajtószabadság és más, korábban egyeztetett közös elvek mentén.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/09/15/amikor-magyar-hadak-elol-futottak-az-oroszok-bathory-lengyel-kiralysaga/” ][/hm_embed]

Nem tudjuk mi lett volna, ha Bécs nem támad. Tény, hogy Batthyányiék a magyar jövőt Habsburg főség mellett képzelték el, ám a bécsi udvar által felbújtatott Jelasics támadására reagálniuk kellett. Megkezdődött a szabadságharc, melynek dicső katonai fejezetei Pákozdnál és Ozoránál kezdődtek és az 1849-es, tavaszi hadjáratban csúcsosodtak ki.

1849. május 21-én felkerült a piros-fehér-zöld lobogó Buda várára, a külső szemlélő számára úgy tűnhetett, a magyarok győztek, hamarosan új, önálló állam jelenik meg Európa térképén. A beavatottak azonban látták, soha nem látott viharfellegek gyülekeznek a magyar szabadság égboltján.

I. Miklós orosz cár és Ferenc József osztrák császár ugyanis eddig már megegyezett: 200.000 orosz katona bevetésével, közösen fogják leverni a magyar szabadságharcot. E hadsereg majdnem akkora volt, mint amennyivel Putyin elnök Ukrajna lerohanását tervezte a február 24-i invázió során. A BBC akkori tudósítása szerint 190.000 katonát vont össze a támadás előtt a határok mögött. Ma már tudjuk, Kijev gyors összeomlására számított a Kreml. Ezért támadtak “csupán” ennyi katonával a hatalmas ország ellen, most azonban kiegészítik csapataikat, hisz hivatalosan 300.000, szakértők azonban több mint 1,2 millió katonát hívnak majd be jövő tavaszig.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/10/05/ukrajnai-haboru-jelentos-csapasokat-mertek-az-ukran-erokre/” ][/hm_embed]

A bécsi udvar egyébként ennél sokkal kevesebb orosz katona részvételét kérte, feszélyezte is őket, hogy a cár tulajdonképpen egy önálló hadsereggel támad, így nyilván a győzelmet követő rendezésnél is nagyobb szava lehet, bár az senkiben nem merült fel, hogy az oroszok által elfoglalt területeket országához is csatolná.

Az orosz seregek északkeletről, az osztrák haderő nyugatról támadott. Görgei Artúr, a magyar hadsereg főparancsnoka felismerte, csak külön-külön lehet ellenük esély, ezért Komárom várára támaszkova szeretett volna leszámolni Haynauval és Bécs haderejével. Ám vereséget szenvedett és kénytelen kelletlen belement, hogy a Dembinszky által javasolt, Arad-Temesvár környékén kijelölt összpontosítási zónába vezesse csapatait, bár a tervet nem tartotta jónak, hisz Temesvár osztrák kézen volt, hátában pedig zajlott a délvidéki szerb népfelkelés.

Mire azonban július végére, a fél országon átmanőverezve és az orosz valamint osztrák csapatokkal szemben a hátát tartva megérkezett a helyszínre, Bem már vereséget szenvedett Temesvárnál, az egyetlen intakt haderő tehát Görgei fel-dunai hadserege maradt 30 ezer emberrel, köztük 5.000 fegyvertelen újonccal. A tábornok így nem vállalta az ellenállást, Világosnál az oroszok előtt letette a fegyvert.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/09/30/a-garai-csalad-hazassagtoro-asszonya/” ][/hm_embed]

Életét paradox módon éppen I. Miklós cár mentette meg azzal, hogy nem engedte kivégeztetni a 13 aradi vértanúval, Batthyány Lajos miniszterelnökkel, Kazinczy Lajossal és oly sokakkal ellentétben.

Görgei 1916-ban halt meg, még megáldotta a frontra vonuló magyar katonák fegyvereit, bár élete végéig küzdenie kellett a Kossuth által ráaggatott áruló bélyeg ellen.

Source: Helló Magyar, BBC