Könyveivel együtt égették meg a hazánkba érkező protestáns árust

1517. október 31-től szoktuk számolni a reformáció kezdetét. Ehhez a naphoz kötik Luther Márton tételeinek nyilvánossságra hozását. A protestáns gondolatok villámsebesen terjedni kezdtek és hamar eljutottak Magyarországra is. A lutheri tézisek két közegben terjedtek gyorsan. Egyrészt a németajkú városi polgárság köreiben, akik élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak a német városokkal. Másrészt a királyi udvarba is eljutottak olyanok, akik a később protestánsnak mondott irányzatot követték. Mindez megágyazott az összeütközéseknek a Mohács előtti Magyarországon is.

Protestáns “eretnekek” Mohács előtt

Hogy személy szerint ki lehetett a legelső protestáns Magyarországon, arról a különböző egyháztörténészek álláspontja megoszlik. 1522-ben például Sopron városában a polgárok előtt olvasták fel Luther Márton műveit. Mindez egy két évvel későbbi vizsgálatból derült ki. A Magyar Királyság németajkú városaiban sorra bukkantak fel protestáns, vagy “protestánsgyanús” papok vagy tanítók. Ez igaz volt a szepességi városokra csakúgy, mint az erdélyi szász közösségekre, vagy magára a fővárosra, Budára.

A királyi udvar is “melegágyává” vált a protestáns személyeknek. Az egyik pártfogójuk Brandenburgi György, a király nevelőre volt. Ő egyben az egyik legnagyobb magyarországi birtokosnak is számított, miután Corvin János halála után elvette az özvegyét, Frangepán Beatrixot. Miután Beatrix belehalt közös gyermekük születésébe, a II. Ulászló király engedélyével örökölhette az egykor hatalmas Corvin-birtokokat. Brandenburgi György a humanista és egyben az egyházat kritizáló Rotterdami Erasmus olvasója volt. Amikor elüldözték Bécsből Grynaeus Simont, Melanchton volt iskolatársát, Brandenburgi György Magyarországra hívta őt és Budán tanári állást adott neki.

Szintén a reformáció hívének számított Mohács előtt Habsburg Mária királyné. Ő maga szintén Erasmust követte. Udvari papjai között találjuk a protestáns Cordatus Konrádot és a lőcsei születésű Henckel Jánost is, akik rövidebb ideig szolgálták a királynét. A rövidebb idő oka nem más volt, mint a protestáns eszmék elleni fellépés.

Katolikus ellencsapás a törvényhozásban

A protestáns tanok terjedésének a magyar előkelők több okból igyekeztek gátat szabni. Egyrészt a hagyományos egyházi elit nem nézte jó szemmel Luther tanainak terjedését. Több püspökről tudjuk, hogy kihirdette a Luther tanait kiátkozó bullát. Köztük volt a befolyásos Szalkai László egri püspök, aki 1524-től az esztergomi érseki széket is betöltötte és a király mellett kancellárként szolgált. A másik indokot a fellépésre a német parasztháború jelentette, amelyet a protestáns tanok számlájára írtak. Alig tíz évvel a Dózsa György féle kereszteshad lázadása után a magyar elitnek nem hiányzott egy protestantizmussal feltüzelt lázadás.

Szalkai szövetségesre talált a pápai követben, akinek a szava sokat nyomott a latban, mivel a kincstárnak szüksége volt az egyház által folyósított segélyre a törökellenes harcokban. Sikerült meggyőznie a püspöktársai nagy részét, majd a magyar országgyűlésben is lobbizott a protestáns tanok terjedését megállító törvényekért. A rendeket egy egyszerű jelszóval sikerült a protestáns eszmék ellen hangolnia: Magyarország Szent István óta Szűz Mária oltalma alatt állt. A protestánsokat pedig könnyen meg lehetett vádolni azzal, hogy Szűz Mária ellen törnek, azaz tulajdonképpen Magyarország megmaradásának zálogát rombolják.

1523-ban ezért, mint Szűz Mária ellenségeit, a hitújítókat vagyonelkobzással és halálbüntetéssel sújtották, és ki is mondta a hit megújításának tilalmát. 1525-ben a rendelkezést megismételték azzal, hogy a halálbüntetést máglyahalálra módosították. Bár a Mohács előtti forrásaink olykor elégtelenek arra, hogy a törvény végrehajtását felmérjük, akad olyan eset, amely még a kortárs reformátorok fülébe is eljutott.

Protestáns és könyvei a máglyán

Cordatus Konrád a testvéréhez küldetett könyvekért. A testvére el is küldte a szolgáját válogatott könyvekkel, részben hogy Cordatushoz eljusson a legfrissebb irodalom, részben alighanem azért is, mert “teríteni” szerette volna az árut. Az ötlet azonban rosszul sült el. Az egyes források szerint Johannes Baumgartner névre hallgató férfit a magyar hatóságok elfogták, majd a Luther nézeteit tartalmazó könyvekkel együtt megégették. Ez egyébként éppen Luther 1524. évi leveleiből derült ki, akihez úgy tűnik eljutott a magyar hatóságok bánásmódja. A fennmaradt levél szerint a kivégzésre Budán került sor, egyesek szerint a Szent György téren.

Létezik egy ehhez nagyon hasonló eset, amelynek szintén nyoma maradt Luther leveleiben. Ám összevetve a magyarországi pápai követ jelentéseivel és leveleivel, nem lehet kizárni, hogy nem két, hanem egy esetről beszélhetünk. A leírások alapján ugyanis egy nyugat-magyarországi, meg nem nevezett városban szintén sor került egy máglyán történő kivégzésre. Az áldozat ott is egy könyvárus volt.

A protestáns tanok üldözése azonban helyenként falakba ütközött. Szalkai László sikerrel mozdított el két tanár budai állásából. Ám amikor Cordatust fogságba vetette, nem tudta kivégeztetni. Mária királyné ugyanis a férjénél lobbizott a sorsa érdekében. Így végül 1525-ben Cordatus kiszabadult és elhagyhatta az országot, ment egyenesen Wittenbergbe, tanulni. Egy időre visszatért Felső-Magyarországra, de a hatóságok zaklatása miatt ismét német területekre vándorolt, ahol tanári és lelkészi állásokat töltött be.

Mária királyné Cordatus utódjaként egy másik, lutheránus eszméket valló személyt fogadott fel udvari papjának. Habsburgként élete végéig katolikus maradt, bár egyfajta tolerancia jellemezte. Brandenburgi György 1525-ig élt Magyarországon, többet nem tért vissza. Vajdahunyadi és gyulai jövedelmét tartotta meg. Németországi birtokain a reformáció lelkes támogatójának bizonyult és az egyházi birtokokat is ezen a jogcímen szekularizálta. A mohácsi csatát követően sem Habsburg Ferdinánd, sem Szapolyai János számára nem vált elsődleges fontosságú üggyé a protestáns eszmék akadályozása.