A Nyugat boldog: Ő buktathatja meg Putyint az orosz választásokon márciusban

Nem, nem Alekszej Navalnij. Ő ugyanis egy sarkköri munkatábor-börtönben tengeti mindennapjait valahol Szibériában. Putyin kihívója négy évig volt parlamenti képviselő és képes lehet egyesíteni nemcsak a valódi ellenzéket, de háborúellenes retorikával talán még az orosz választók többségét is. Vagy ez csak porhintés a nyugati média részéről és valójában esélye sincs?

Ezrek a háborúellenes jelölt mögött

Furcsa dolgok történtek az elmúlt napokban Oroszországban. Leadta több mint 200 ezer ajánlását a március elnökválasztás egyetlen nyíltan háborúellenes jelöltje, Borisz Nagyezsgyin, a Polgári Kezdeményezés elnökjelöltje (elég lett volna 100 ezer is, de rágyűjtöttek alaposan). Az elmúlt hetekben lelkes ezrek sorakoztak fel mögötte és hatalmas sorokban álltak az utcán azok, akik alá akartak írni neki. Főleg fiatalok. Mindez azután, hogy a hírek szerint támogatásáról biztosította az orosz “fő ellenzéki”, Alekszej Navalnij, vagy éppen az emigrációban élő Mihail Hodorkovszkij is más híres orosz ellenzékiek mellett. Navalnij felesége alá is írt neki. Íme egy Reuters-videó róla és az őt övező szimpátiáról:

Persze ez még önmagában semmit sem jelent. A jelöltet támogató aláírásokat most vizsgálja az orosz választási bizottság. Az orosz politikai rendszer pedig nem nevezhető demokratikusnak. Vannak választások, ám azok torz tükörképei csak a nyugati demokráciákban tapasztaltaknak. És nem csak a tömegeket félrevezetni kívánó, drága kampányok miatt (ez hasonlóság volna), hanem azért, mert a választások az elmúlt két évtizedben “lejátszottak” voltak. Így Nagyezsgyint is elkaszálhatják, mint ahogyan az történt a szintén háborúellenes Jekatyerina Duncovával.

Míg Amerikában nem tudjuk, hogy Trump vagy Biden nyeri-e a következő elnökválasztást, Lengyelországban pedig nyerni tudott az ellenzék (mert nyugati demokráciák), mindenki biztosra veszi Putyin győzelmét. A regnáló orosz elnöknek persze vannak ellenjelöltjei, de ők úgymond “körön belül” versenyeznek, egyikük sem jelenthet számára valódi kihívást. Aki igen, az börtönben ül, vagy már halott, mint Borisz Nyemcov.

Tényleg nyerhet Nagyezsgyin?

A nyugati média mégis reménykedik és néhányan azt gondolják, Nagyezsgyin legyőzheti az orosz elnököt a március 15-17. között rendezett választásokon.

Nagyezsgyin számára nem újdonság a politizálás és mindig is ellenzéki volt, tehát feltehetően tudja mivel áll szemben. 1999 és 2003 között az orosz parlament képviselője volt, azóta több ellenzéki projektben is részt vett állítása szerint, többek között Navalnijjal és Nyemcovval is együtt dolgozott. A jelenleg 60 éves politikus helyi önkormányzati képviselőként dolgozik egy Moszkva melletti kisvárosban. Üzbegisztában született zsidó családban, édesanyja zenetanár, apja fizikus volt, írja az Aljazeera.

Gyanúra adhat okot ugyanakkor, hogy gyakori vendég az állami tévében és mindig kritizálja Ukrajna megtámadását. Sőt még annak azonnali befejezését is megígérte (mint Trump), ami után normalizálná a nyugati kapcsolatokat. Az Aljazeera szerint amikor fűtéskimaradások voltak az idei, rendkívül hideg télen, akkor azt mondta, hogy az orosz polgárokra több pénz juthatna, ha nem költenék a hadseregre.

Kérdés, hogyha rajthoz is engedik állni, engedik-e majd, hogy kampányoljon. A BBC szerint Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő szerint nem jelent veszélyt Putyinra, de nem biztos, hogy ha minden így megy tovább, akkor ez márciusban is így lesz.

Putyin bajba kerül márciusban?

Egyelőre a választási bizottság négy jelöltet engedélyezett: Putyint (független), Vladiszlav Danakovot (Új Emberek Pártja), Leonyid Szlutszkit (Liberális Demokrata Párt) és Nyikolaj Karitonovot a kommunistáktól. Egyiküknek sincs esélye az orosz elnök ellen.

Meglehet, hogy Nagyezsgyin csak egy Kreml-kreatúra volt kezdetben és őt próbálták eladni, mint a választás liberális, háborúellenes jelöltjét (aki majd megalázó vereséget szenved). Ám a nyugati média most azt hangsúlyozza, hogy Nagyezsgyin akár bele is állhat a küzdelembe és az állítólag jelentős háborúellenes hangulatot meglovagolva akár meglepetést is okozhat.

Ezzel kapcsolatban talán két gondolatot érdemes végigtekinteni. Az egyik, hogy a háborúellenes hangulat elsősorban a városokban érezhető, tüntetések is ott voltak. A végtelen orosz vidék, ahol a lakosság többsége él és a helyi erős emberek mobilizálni is tudják őket egy-egy választásra egyáltalán nem biztos, hogy annyira háborúellenes, mint azt Washingtonban vagy Brüsszelben gondolnák.

A másik, hogy Sztálin mondása talán még most is él Oroszországban, miszerint nem az a lényeg, hányan szavaznak egy emberre, hanem hogy ki számolja a szavazatokat. Ebben a tekintetben pedig Putyinnak vélhetően behozhatatlan az előnye abban az autoriter rendszerben, amit saját maga hozott létre és működtet már több mint 20 éve.