XI. BORUM: Mád és a Tokaji borvidék volt a legújabb állomás

2024 tavasza nem kezdődhet másképp a kálvinista borkedvelőknek, mint a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fórumával, a BORUM-mal. Idén Mád volt a vendéglátó település, és a Tokaji borvidéket ismerhette meg az ide ellátogató 130 vendég. 

A borok, a borászat, a jó beszélgetések és a vallás együttes élménye vonzotta azokat a reformátusokat, akik március 8-10. között Mádra látogattak. Múlt évben Drávaszögben járt a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK) által szervezett esemény, idén újra az anyaország volt a célpont, azon belül is a világhírű Tokaji borvidék.

Tokaji borvidék

Magyarország 22 borvidéke közül kiemelkedő a Tokaji, hiszen különleges borfajtája, az aszú a világ minden pontján ismerősen hangzik a szakértők számára. A borvidékhez tartozó 27 település (Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu) összesen több mint 11 ezer hektár szőlőtermesztésre alkalmas területtel rendelkezik, és ebből jelenlegi szőlő termő területe 5058 hektár. 

Tokaj legkorábbi említése Anonymus Gesta Hungarorum-jában található, de a hegyaljai szőlők említését IV. Béla egyik 1252-ben adományozott oklevelében is megtalálhatjuk. Eseményekben gazdag évszázadok után komoly megpróbáltatásnak volt kitéve a borvidék a kommunizmus időszakában, hiszen tájidegen borászati módszerekkel igyekeztek központilag meghatározni a bortermelést. 1990-től új időszámítás indult, a nyugati példákból és külföldi szakemberektől tanulva igazán magas szintre sikerült feltornásznia a termelést az itt élő borászoknak. Ennek is köszönhetjük, hogy a világ számos pontján ismerik az utánozhatatlan és mézédes tokaji aszút. De itt nem állt meg a borrégió, hiszen most már a száraz borok világában is egyre jobb eredményeket érnek el a versenyeken.

Tokaji aszú. Maison aux pois pincészet, Mád. Fotó: Helló Magyar

Mád

Immáron tizenegyedik alkalommal jöttek össze a református szőlészek és borászok, amihez megfelelő helyszínnek bizonyult Mád. A csaknem kétezer fős község a szőlőhegyek tövében található, amely hangulatos kis utcákkal és kiváló pincészetekkel várja az érdeklődőket az év minden napján. Turisztikai célállomásnak is kitűnő egy hétvégére, hiszen az elmúlt évtizedben számos szállodával, étteremmel és a kikapcsolódást biztosító szolgáltatásokkal gazdagodott a település.    

BORUM 

Ha azt mondjuk, hogy évről évre a Kárpát-medence minden részéből érkeznek vendégek a BORUM-ra, akkor biztosak lehetünk, hogy egy nagyon érzelmes újra találkozásról van szó. 

A BORUM most már hagyományosnak mondható felosztással rendezik meg minden évben.  Első este egy borvacsorával köszöntik a vendégeket, majd másnap délelőtt szakmai előadások hallhatók, délután pincetúra következik, harmadik nap pedig istentisztelet, majd pedig eredményhirdetés. 

Borum. Fotó: Helló Magyar

Első nap

A vendégek között vannak borászok vagy borral foglalkozó szakemberek, de sokan laikusként érkeznek, hogy kikapcsolódjanak és megismerjék ezt a világot egy kicsit közelebbről. Az első esti borvacsora jó kezdésnek bizonyul minden évben, hiszen egyből testközelből ismerhettük meg az adott borvidék jellegzetes borait és pincészeteit. Amikor egy-egy tétel felszolgálására sor került, akkor az adott pincészet képviselője mesélt a vállalkozásról, az éppen ízlelgetett borról és hozzá kapcsolódó történetekről. 

A borvacsorán 6 pincészet, sorrendben Szarka, Takács, Ferdinánd, Hermann Emerencia, Degenfeld, Zombory, összesen 11 tételét szolgálták fel a vacsora mellé. 

Második nap

Szombat délelőtt a szakmai előadásokról szólt. A borvidék sokat köszönhet Szepsy Istvának, így kezdésként ifjabb Szepsy István mesélt az elmúlt bő 30 év kihívásairól, és a helyi borászat fejlődéséről. Szepsy elmondta, hogy nagyon komoly minőségjavulást kellett elérniük a szocializmus után, hogy felhelyezzék magukat a borászat világtérképére. Mint mondta, nehéz időszak volt, sokat kellett tanulni a nyugati kollégáktól, és igyekeztek csökkenteni a lemaradást, majd lépést kellett tartaniuk a piaci változásokkal. Kihangsúlyozta, Mád sokat fejlődött turizmus terén is, legutoljára egy bringa központot adtak át, hogy a pihenésre és sportolásra vágyó borbarátok könnyen megközelíthessék a dűlőket. Elmondta, összesen 418 dűlőből áll a Tokaji borvidék, ebből 19-en van területük, ami több településen oszlik el. Szepsy kitért a jövőbeli terveikre is. Úgy gondolja, hogy a további növekedés helyett a meglévő dűlőiket kellene tökéletesre fejleszteni, és a család a csúcskategóriás borok irányába kellene elmozduljon.

Pincetúra Mádon. Fotó: RKK

A kerekasztal beszélgetés két résztvevője Tánczos Zoltán (Balatonfüred–Csopaki borvidék) és Demeter Endre (Tokaji borvidék) voltak, akik a biobor készítés sajátosságairól értekezett. Ahogy Tánczos kiemelte, a biobor készítés igazából visszatérés a nagyapáink szőlőtermesztéséhez, akik szinte ugyanazt a módszereket használták, mint most ők. Demeter Endre fogalmazta meg talán a legjobban, miben más, amit ők csinálnak a hagyományos permetszeres borászathoz képes. “Ez olyan, mint amikor beteg egy gyermek, lehet antibiotikummal kezelni, meg lehet vitaminokat trenírozni a betegség előtt, hogy amikor támadás éri a szervezetet, akkor könnyebben győzze le,” mondta. Demeter kiemelte, a bioborászat lényege, hogy csak olyan szereket használnak, amik kondicionáljak a tőkéket, de maga a vegyszer nem jut be a szőlőbe. Ez az eljárás sokkal közelebb áll a természethez, ugyanakkor sokkal több energiát is vesz el, hiszen például egy hirtelen jött eső lemossa a felvitt „védelmet”, és újra kell kezdeni az egészet, mondta. 

Az előadás alatt még megtudhattuk, hogy a Bibliában 250-szer említik a bort, illetve érdekesség, hogy bár boros nemzetnek tartjuk magunkat, az évi 17 liter átlag fogyasztással igencsak le vagyunk maradva például a spanyoloktól és olaszoktól, akik átlagban 35 litert is megisznak egy évben. 

A délelőtt folyamán a szünetekben a meglepetésvendég, a pécsi Vivat Bacchus énekegyüttes gondoskodott a még jobb hangulatról. 

Vivat Bacchus. Fotó: RKK

A délutáni pincetúra három teljesen eltérő felfogású borászatot ismerhettek meg a résztvevőket. A Zsirai pincészet dűlőszelektált boraikra koncentrálnak, és viszonylag kis mennyiségben állítják elő évi 7-8 tételüket. A száraz borok világában igyekeznek teret nyerni, és kiskereskedelemben nem is árusítják palackjaikat. Kiemelték, hogy a Zsirai stílusa a természetes és tradiciónális fa hordó érlelés, és ahogy mondták, „70%-ban kint eldől minden, a maradék 30% a borász munkája”. A kostoló során a birtokbort, furmintot, majd a hárslevelűt lehetett megízlelni.

A mádi református egyházközség pincészetében először is Tar László tiszteletes arra hívta fel a figyelmet, hogy nem az a furcsa, hogy egy gyülekezetnek van szőlője, hanem az, ha bortermelő vidék lévén nem lenne saját boruk. Ahogy elmondta, Mád és a bor összetartozik, és ebből kiindulva egyfajta közösségi életet is biztosít a bortermelés itt helyben. A helyi reformátusok örökbe fogadhatnak egy-egy sor szőlőt, és annak gondját viselik a szüretig. 

A Maison aux Pois Borászat volt a harmadik állomás, ahol a másik két pincészethez képest nagyobb mennyiségben állítanak elő borokat, és egy borbár is színesíti a kínálatot. A honlapon is megtalálható bemutatkozás így hangzik: „Hegyaljai borászat vagyunk, nem hegyaljai gyökerekkel, a világ talán legizgalmasabb termőhelyén. Fiatalok vagyunk. Lélekben mindenképp. Úgy vágtunk bele ebbe a feladatba, mintha még ezer évig élnénk: nincs idő, nincs tér, nincs költség-haszon elemzés, egyszerűen a dolognak meg kell történnie…Vagy talán éppen úgy, mintha holnap vége lenne a világnak!?” Érdekes elnevezések, különleges címkék és a magas minőség jellemezte ezt a pincészetet. Maison aux Pois, magyarul a borsó háza arra utal, hogy a borászat tulajdonosa eredetileg vetőborsóval foglalkozott, és csak később fordult a szőlő felé.

Harmadik nap

Istentisztelettel kezdődött az utolsó nap, majd egy díszebéd alatt hirdették ki a borverseny győzteseit. A BORUM-on választják ki minden évben az egyház és az RKK borait, így komoly presztízzsel bír az aranyérem. 

2024-ben a Magyarországi Református Egyház fehérbora a pécsi Matias Borászat szürkebarátja, míg vörösbora Mészáros Pál szekszárdi Ohmerops cuvée-je lett. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány bora fehér kategóriában Czirmai Csaba Küküllő-menti Sauvignon Blanc-ja, míg a vörösborok közül Kósik István 3 Tenor nevet viselő bükki cuvée-je lett. 

A zsűri két különdíjat is átadott, az egyik a református egyház részéről, ami a mádi Ferdinánd Pincészetnek járt a tokaji aszújáért, míg az alapítvány különdíjában Janka József tokaji szamorodnija részesült. 

BORUM 2024 győzetsei. Fotó: RKK

A BORUM következő, 2025-ös állomása Erdélybe lesz. A Nagyenyed melletti Csombord tökéletes helyszínnek ígérkezik, mondta Zila Gábor, az RKK ügyvezetője.

ez is érdekes lehet:

• Közel kétezer éves a világ legrégebbi bora, és valószínűleg még mindig iható
• Megfejthették a vörösbor okozta fejfájás rejtélyét, részletek itt