Bebizonyosodott Szent István legendája egy bodajki leletből
A Bodajkon feltárt leletek laboratóriumi vizsgálata megerősítette, amit eddig csak a legendákból ismertünk.
A Szent István Király Múzeum finanszírozásával néhány régészeti feltárásból származó mintát vizsgáltak radiokarbon kormeghatározására a debreceni Atommagkutató Intézet Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumában. Ez a tudományos technika az anyagok korának meghatározására törekszik, és a természetben előforduló szénizotópok felezési idejének és jelenlegi gyakoriságának ismeretén alapul. Azaz minél kevesebb C-14 van benne, annál régebbi a lelet.
A vizsgált leletek közé válogatta be Szücsi Frigyes régész a bodajki Kálvárián 2022-ben végzett mentő feltárásából származó egyik embertani mintát. A Kálvárián akkoriban egy beruházás földmunkái közben teljesen váratlanul kerültek elő emberi csontvázak. A maradványok tájolásuk, a zsúfolt, több rétegben való elhelyezkedéséből és a mellékletnélküliségéből arra lehetett következtetni, hogy egy temetőre akadtak, templomromot azonban nem találtak, és arra írott forrásokban sincs utalás.
A leletmentés után is kérdés maradt tehát a temető kora, függetlenül attól, hogy egyértelműen középkori jellegűnek tűnt. A Szent István Király Múzeum a radiokarbon vizsgálattól remélte, hogy körvonalazza e temetkezések időszakát, derül ki a múzeum Facebook-bejegyzéséből.
Megdöbbentő felfedezés
Az eredmény minden várakozást felülmúlt: a vizsgált személy 95,4%-os valószínűséggel 994 és 1028 között hunyt el, tehát Szent István király kortársaként élt. Wilibald kapucínus atya a 17. század végén jegyezte le azt a néphagyományt, miszerint Szent István Király kápolnát alapított Bodajkon, ahová Imre herceggel csónakkal jártak ki imádkozni. A templom körüli temető részeként értelmezhető sírok elhelyezkedése alapján a népi emlékezetben megőrzött Szent István-i kápolnának a Kálvária-dombon kellett állnia, függetlenül attól, hogy nyomait (még) nem ismerjük.
További radiokarbon vizsgálatok és az embertani anyag tudományos feldolgozása nyújthat majd még pontosabb információkat erről a különleges kora Árpád-kori temetkezési helyről. „Azt már mindenesetre most kijelenthetjük, hogy a természettudományos adat igazolhatja az ezeréves bodajki hagyomány valóságát a Szent István király korabeli bodajki kápolna (templom) építéséről” – írta Szücsi Frigyes régész nyilatkozatában.
Kép: Szent István Király Múzeum Facebook
István király legendája Bodajkon
A legrégibb magyar búcsújáróhelyként tartják számon a Bodok hegyhát lábánál meghúzódó falu kegytemplomát, melynek falai a Szent István király kápolnájának kövein nyugszanak és kegyképe Passauból, felesége szülővárosából érkezett a Bakony aljára.
A népszerű bodajki kegyhely kialakulását István király és Imre herceg nevéhez, itteni buzgólkodásához kapcsolják. Bodajkon és környékén az a hagyomány él, hogy a bodajki tóban azért nincsenek békák, mert István királyt áhítatában zavarta a kuruttyolásuk, ezért megátkozta őket, írja a ProVértes.
A Kálvária-hegy tövében feltörő gyógyító forrás állítólag ősidők óta vonzotta a zarándokokat a Mindenkor Segítő Szűz Mária szent kútjához. Úgy tartják, Szent István királyunk is többször ellátogatott ide, majd a kút mellé kápolnát építtetett, melyet fiával, Imre herceggel gyakran és szívesen felkeresett. Járt itt Szent Gellért püspök is, Szent László királyunk pedig a legenda szerint 1090-ben itt futamította meg a pogányokat a kereszt jelével.
A kegyhely története
A középkorban a keresztes lovagok gondozták, a törökökkel vívott harcokban neves vitézek – köztük Brindisi Lőrinc, a szentéletű kapucinus szerzetes – védték, majd a Mórra letelepített kapucinusok építették újjá a kegyhelyet. A Segítő Szűz kápolnáját – a régi alapjain -kezdte építeni egy Willibald nevű páter, 1697-ben. 1728-ban új templom építését határozták el, amely Kolonits Lipót hercegprímás vezetésével 14 év alatt fel is épült: 1742-ben szentelte fel Berényi Zsigmond pécsi püspök. A gyönyörű freskókkal díszített új barokk templomba Szent István felesége, Boldog Gizella királyné szülővárosából, Passauból érkezett az oltárkép – a Mindenkor Segítő Szűz Mária híres képének másolata, írja a Mária Út.
A bodajki kegyképhez fűződő csodálatos gyógyulások 200 év alatt úgy megnövelték a búcsújárók számát, hogy egy hatalmas, 15 ezer főt befogadó, árkádos zarándokudvar építését kezdték meg 1942-ben, majd a II. világháborús pusztítások után romjaiból építették újjá. A kegyhelyet gondozó kapucinus atyák 1989-ben, 40 évi száműzetés után tértek vissza és ma is ők szolgálják a zarándokokat.
A bodajki kegyhely érdekessége, hogy történetében az első magyar szent családnak meghatározó szerepe van: kápolnáját Szent István építteti, csodatévő kegyképét pedig 600 évvel később Boldog Gizella városa adja.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
