Dzsingisz kán unokájának levele szerint Magyarország elfoglalása után Róma következett volna

784 évvel ezelőtt, 1241 áprilisában a magyar történelem egyik legsúlyosabb katonai veresége következett be a Sajó folyó mentén. A muhi csata során a Mongol Birodalom seregei elsöprő győzelmet arattak IV. Béla király csapatai felett, súlyos veszteségeket okozva az országnak. A tragikus események után azonban példátlan megújulás következett, hiszen a teljes pusztulás küszöbére sodródott királyság végül képes volt önerejéből talpra állni.

A mongolok előrenyomulása

A 13. század első felében a mongolok, élükön Dzsingisz kán leszármazottaival (legfőképp rangidős unokájával, Batu kánnal), hatalmas területeket hódítottak meg Ázsiában és Kelet-Európában. A Kaszpi-tengertől egészen a Távol-Keletig nyúló birodalom katonai ereje rendkívüli fenyegetést jelentett a keresztény világ számára. A nyugat felé nyomuló haderő célpontjai között Magyarország is szerepelt, amit a MúltKor beszámolója szerint Julianus barát már 1237-es jelentésében is előre jelzett.

A dominikánus szerzetes szerint a mongolok Róma elfoglalását is tervbe vették.

Gellért és Julianus barát szobra a budai várban. Fotó: Gyurika/Wikimedia

IV. Béla nehéz döntései

IV. Béla uralkodása kezdetétől fogva megosztotta a főnemességet, hiszen az apja által szétosztogatott királyi birtokokat igyekezett visszaszerezni. A király népszerűsége tovább csökkent, amikor 1239-ben befogadta a kunokat, akik a mongol hódítások elől menekültek. Ez a lépés a nemesség és a lakosság körében is bizalmatlanságot szült, és hozzájárult a társadalmi feszültségek kiéleződéséhez. A mongolok figyelmét sem kerülte el a kunok magyarországi jelenléte. Batu kán leveleiben egyértelmű fenyegetéseket fogalmazott meg, és figyelmeztette IV. Bélát, hogy a kunok védelme súlyos következményekkel járhat.

IV. Béla király menekül a tatárok elől. Fotó: Mazarin07/Wikimedia

A kun vezér meggyilkolása

1241 márciusában a mongol seregek átlépték az ország határait. Tomaj Dénes nádor seregét hamar megsemmisítették, IV. Béla pedig mozgósította az ország haderejét, és Pestre rendelte a katonákat – köztük a kunokat is. Az osztrák herceg, II. Frigyes ugyan támogatást ígért, de végül elállt az együttműködéstől.

A közvélemény a kunokat tette felelőssé a támadásért, vezérüket, Kötönyt megölték, mire a kunok elhagyták az országot, további káoszt és pusztítást hagyva maguk után. A magyar haderő – mintegy húszezer fővel – a Sajó mentén, a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében verte fel táborát. A védekezést szekérvár kiépítésével próbálták biztosítani, ám a túl szűk tér miatt a mozgás korlátozottá vált, ami jelentős hátrányt jelentett a harc során.

A muhi ütközet

Április 11-én a mongolok először éjjel támadtak. Kálmán herceg és Ugrin érsek kezdetben sikeresen visszaverték az ostromot, de másnapra a Szubotáj vezette mongol hadak áttörték a magyar védelmet. A szekértábort körbezárták, és heves nyílzáporral támadták a bent rekedt katonákat.

A magyar sereg kitartott másnap estig, de a tartalékok elfogytak, a kimerült katonák képtelenek voltak tovább védekezni. A mongolok ynitva hagytak egy menekülési útvonalat, csakhogy ott is lemészárolták a visszavonulókat. Sokan mocsárba fulladtak, vagy nyílzápor áldozatai lettek. IV. Béla csak testőrei önfeláldozása árán tudott megmenekülni.

A csatában elesett a magyar hadsereg nagy része, köztük számos főúr, két érsek és számtalan katona.

A muhi csata korabeli ábrázolása. Fotó: Wikimedia

A király menekülése és a tatárjárás következményei

IV. Béla először Bécsben próbált menedéket keresni, de Frigyes herceg nem segített rajta, sőt, kifosztotta, és három megye átadására kényszerítette. A király végül Dalmáciáig menekült, míg az országban a mongolok – és nyugat felől a német seregek – szinte akadálytalanul pusztítottak.

A muhi vereség súlyos emberveszteséggel járt: a történészek becslése szerint a magyar lakosság egynegyede odaveszett. Az ország lakatlanná vált területeire csak évtizedek alatt lehetett újra életet vinni. A nehézségek ellenére IV. Béla újjászervezte az országot, és megerősítette a királyi hatalmat. A muhi csata így nemcsak a nemzet egyik legsötétebb napját jelenti, hanem a megújulás kezdetét is.

Érdemes elolvasni:

Ha szeretnéd segíteni a HellóMagyar munkatársainak munkáját és a független újságírást,
itt tudod támogatni az oldalunkat