A magyar hiperinfláció, amikor egy talicskányi pénz sem ért semmit

1946 nyarán Magyarország a világtörténelem egyik legsúlyosabb hiperinflációját élte át. A pengő, amely a Horthy-korszakban még stabil fizetőeszköz volt, már nem tudta betölteni eredeti szerepét. A gazdasági összeomlást a háborús károk, a termelés visszaesése, és az állam kósza pénzpolitikája együtt okozta.

Mi vezetett az összeomláshoz?

A második világháború pusztítása teljesen szétzilálta az ország gazdaságát. A jövedelmek elapadtak, az állami bevételek összeomlottak, miközben a költekezés az egekbe szökött. Az 1945 őszi költségvetésben az állami kiadások tizenegyszeresen haladták meg a bevételeket. Az akkori kormányok intézkedései tovább rontották a helyzetet: Az elértéktelenedő pénzt még több nyomtatásával próbálták megoldani, bankóprések használatával fokozott ütemben nyomtatták a bankjegyeket, így még nagyobb inflálódást okoztak.

Pengők és csillagászati számok

1946 nyarára a magyar gazdaság olyan szinten omlott össze, hogy már nem volt értelme a hagyományos pénzkezelésnek. A kormány b-pengőt, vagyis adópengőhöz igazított bankjegyeket vezetett be, ám ez sem tudta megállítani az inflációt. Tízezres, százezres, milliós, milliárdos, majd billiós címletek követték egymást szédítő gyorsasággal, miközben a pénz értéke szinte óráról órára csökkent. A pénzjegynyomda túlterheltsége miatt több budapesti nyomda is besegített a gyártásba. A rohamtempóban előállított magasabb címletek egyszerűbb ofszetnyomással készültek, és a hatalmas mennyiség miatt már sorszám nélkül kerültek forgalomba.

A magyar hiperinfláció egyik legextrémebb példája az volt, amikor 1946. július 12-én kibocsátották a történelem valaha létezett legnagyobb címletű bankjegyét: 100 millió b.-pengőst. Értéke azonban már megjelenésekor is szinte elhanyagolható volt, mindössze 3 hétig volt törvényes fizetőeszköz.

Százmilliió b.-pengő bankjegy 1946-ból. Forrás: Wikimedia Commons

Milliárdosok, akiknek nem futotta kenyérre

A pénzromlás üteme szinte felfoghatatlan volt. Míg 1 kg kenyér 1945 augusztusában 6 pengőbe került, novemberben már 90 pengőt kellett fizetni érte, decemberben 370 pengőbe került, 1946 januárjában 800 pengőre drágult, májusban 9 500 000 pengőt ért, és júniusban már 7 200 000 000 pengőt kértek egy vekniért. A boltok ártábláit naponta többször kellett cserélni. Az emberek gyakran naponta kapták meg a fizetésüket, és szinte azonnal el is költötték, nehogy a pénzük még aznap teljesen elértéktelenedjen. Sokszor bőröndökben vagy talicskákon vitték haza a keresetüket, hiszen annyi papírpénz kellett egyetlen vásárláshoz is, hogy kézben már lehetetlen lett volna elvinni.

A forint születése: az új kezdet

A pengő alig egy év alatt olyan mértékű értékvesztésen ment keresztül, hogy a gazdasági helyzet megoldásához elkerülhetetlenné vált egy új fizetőeszköz bevezetése. 1946. augusztus 1-jén megszületett a forint, amely stabil alapot adott a magyar gazdaság újraépítéséhez és lezárta a világ egyik legnagyobb hiperinflációjának időszakát. Az első forintbankjegyeket az Állami Pénzjegynyomda készítette, rendkívüli körülmények között: szigorúan ellenőrzött titkos műveletekben, hogy megelőzzék az esetleges hamisítást vagy pánikot. A forint kibocsátása mellett korlátozták a pénzkínálatot is, és szigorú állami felügyelet alá vonták a bankrendszert. Bevezetésével Magyarország megtette az első lépést a gazdasági stabilizáció és az újjáépítés felé.

Ezek is érdekelhetnek:

• Az indiai felfedező, aki egy egész bronzkori civilizációt tárt fel
• Lehet, hogy az Antiküthérai szerkezet csak egy ókori kacat volt