A Tirpitz, a német csatahajó, amit Winston Churchill is csak „a Fenevadnak” nevezett

A második világháború egyik legrettegettebb és legnagyobb hadihajója, a Tirpitz, a Kriegsmarine, vagyis a német  haditengerészet Bismarck-osztályának második és egyben utolsó egysége volt. Nevét Alfred von Tirpitz admirálisról, a császári haditengerészet létrehozójáról kapta. A hajó építését 1936-ban kezdték meg Wilhelmshavenben, vízrebocsátására 1939 áprilisában került sor, majd 1941-ben állt szolgálatba.

A gigászi hadihajó megszületése

A Tirpitz a maga korában a legnagyobb európai építésű csatahajó volt. Teljes terhelés mellett 52 600 tonnát nyomott, hossza 251 méter, szélessége 36 méter, legnagyobb merülése pedig 10,6 méter volt. Fő fegyverzetét nyolc 38 cm-es ágyú alkotta, négy ikertoronyban elhelyezve, emellett jelentős légvédelmi arzenállal is rendelkezett. Meghajtásáról három gőzturbina gondoskodott, amelyek összesen 163 ezer lóerőt adtak le, így a hajó akár 30 csomós, vagyis 56 km/h sebességre is képes volt.

A Tirpitz szerepe a háborúban

A The National Interest cikke szerint a Tirpitz elsődleges feladata az volt, hogy elrettentő erőként szolgáljon az Északi- és a Balti-tengeren, megakadályozva a szovjet Balti Flotta kitörését, illetve fenyegetést jelentsen az Atlanti-óceánon haladó szövetséges konvojokra.

1942 elején Norvégiába vezényelték, ahol az arktiszi konvojok ellen irányuló német hadműveletek központi eleme lett. Az egyetlen alkalom, amikor offenzívában vett részt, 1943 szeptemberében történt, amikor a Spitzbergák elleni hadművelet részeként a szövetségesek állomásait lőtte. Bár a hajó soha nem vívott nagy felszíni ütközetet, puszta jelenléte arra kényszerítette a brit haditengerészetet, hogy jelentős erőket tartson a térségben, ezzel lekötve a szövetségesek hadihajóit és repülőgépeit.

A hajó legjelentősebb akciója 1942 júliusában volt, ami a brit PQ 17 konvoj szétszórásához vezetett, pedig közvetlenül még csak nem is vett részt a támadásban. Ekkor azonban megkezdődtek a Tirpitz elleni brit támadások: 1943-ban törpe tengeralattjárók súlyos károkat okoztak a hajóban, hónapokra harcképtelenné téve azt.

A Tirpitz a németek legnagyobb fegyvere volt a tengeren. Wikimedia

A végzetes támadás és teljes megsemmisülés

A szövetségesek évekig tartó próbálkozásai végül 1944. november 12-én hoztak sikert. Ezen a napon brit Lancaster bombázók „Tallboy” típusú, 5,4 tonnás bombákkal támadták meg a norvégiai Tromsø közelében horgonyzó Tirpitzet. Több közvetlen találat érte a hajót, amely rövid idő alatt felborult és elsüllyedt. A legénységből 950–1200 fő vesztette életét a támadásban.

A Tirpitz elvesztése komoly csapás volt a német haditengerészet számára, és egyben a szövetségesek jelentős stratégiai győzelmét jelentette. A hajó roncsait a háború után részben kiemelték és feldarabolták.

A gigászi hajó története jól példázza a második világháború haditengerészeti versengésének ellentmondásait. Bár a hajó műszaki szempontból kiemelkedő volt, soha nem vívott döntő csatát, és főként elrettentő ereje révén befolyásolta a hadieseményeket. A Tirpitz sorsa, akárcsak testvérhajójáé, a Bismarcké, jól példázza, hogy a korszak óriás csatahajói a modern hadviselésben már nem tudtak valódi stratégiai áttörést elérni.

A Tirpitz örökre beírta magát a haditengerészet történetébe mint a „sarkvidék szörnye” és a német hadigépezet egyik legnagyobb, ám végül tragikus sorsú büszkesége.

Érdemes elolvasni:

• Így mentett meg két Nobel-díjat Hevesy György vegyész a náci megszállás alatt
• A magyar hiperinfláció, amikor egy talicskányi pénz sem ért semmit
• Szentgyörgyi Dezső, a legeredményesebb magyar vadászpilóta