Mit csinált István királyunk augusztus 20-án, amit ezer év után is ünnepelnünk kell?

Köztudomású, hogy augusztus 20-a Szent István-nap keretében a magyar államalapítás, a keresztény Magyarország létrejöttének ünnepe. Logikus volna tehát, ha e dátum valamilyen fontos eseményhez kapcsolódna, mint mondjuk a franciáknál a Bastille ostroma (július 14.), vagy Németország esetében az újraegyesülés (október 3.). De augusztus 20-án alapvetően teljesen más történt, mint amit ma ünnepelünk közösen, magyarok szerte a nagyvilágban. Hogyan lehetséges ez?

Az államalapítás évtizedekig tartott

Nekünk, magyaroknak már azt is alapvetően nehéz elmagyaráznunk, hogy miért is van rögtön három fontos nemzeti ünnepünk, ami egyben munkaszüneti nap is egy külföldinek. Pláne mondjuk egy angolnak, ahol nincs is ilyen, hogy nemzeti ünnep (bár néhányan az uralkodó születésnapját annak tekintik). Van március 15-e, ami egyértelmű, hisz akkor indult hazánkat átformáló útjára az 1848-as forradalom és október 23-a, amikor a pesti srácok elsöpörték a kommunista rendszert. Mindkettő jól megfogható, pontos dátum, ünnepléskor sokszor a napi eseménysor kiemelkedő történéseit vesszük alapul.

Ez is érdekelhet:

• Szent István hét hadi sikere – olvass tovább ITT
• Öt érdekes tény, amit nem biztos, hogy tudtál Szent Istvánról

Augusztus 20-án azonban össznemzeti értelemben nem történtek olyan nagy dolgok, ami ezen ünnep kiemelt jellegét kellene biztosítsa. István királyunk például kifejezetten nem csinált semmit ekkor, ami az államalapításhoz kötődne. Maga az államalapítás egyébként sem egy napon vagy akár egy év során történt, hanem értelemszerűen hosszabb időt vett igénybe. Ma már a történészi közmegegyezés arról szól, hogy nem István, hanem apja, Géza fejedelem alatt kezdődött és nem is ért véget szent királyunk uralmával, hisz 1038 és 1044 között tulajdonképpen majdnem szétesett fiatal államunk.

De akkor mi is történt augusztus 20-án, amiért ekkor ünnepeljük az államalapítást? Ehhez egészen pontosan 1083-ba (tehát bőven István halála utánra) kell visszamennünk. Az Árpád-ház jelentős kül- és belpolitikai sikereként, 1083-ban öt szentet is avattak, bár nem feltétlenül pápai jóváhagyással (a pápa az Angyalvárba volt zárva, IV. Henrik német-római császár ugyanis elfoglalta Rómát az egyház és az állam küzdelmének egyik tetőpontján).

A protestánsoknak nem tetszett augusztus 20

Az öt közül a magyar közvélemény általában hármat ismet: István királyt, fiát, a fiatalon elhunyt Imre herceget és az 1046-os pogánylászadások során mártírhalált halt Gellért püspököt. További kettő, Zoerard-András és Benedek, két aszkéta szerzetes a felvidéki Zobor-hegyről. A fiatal magyar államnak fontos diplomáciai segítség volt, hogy szentjeivel – akik között ugye uralkodó is volt – végképp bebocsátást nyert a keresztény európai államok sorába, nagyjából olyan fontosságú esemény volt ez akkor, mint 1997-ben a NATO-, vagy 2004-ben az EU-csatlakozásunk.

Klaniczay Gábor, az ELTE BTK Középkori Történeti Tanszékének címzetes egyetemi tanára szerint ezen szentté avatásokra (oltárra emelésekre) nem egyszerre, hanem külön időpontokban került sor: a két szerzetesére még július 17-én, Istvánéra augusztus 20-án, Gellértére szeptember 24-én, míg Imréére november 5-én.

Nemzeti ünnepünk tehát István királyunk szentté avatásának időpontja miatt van augusztus 20-án. Ezért volt például a 19. században jelentős ellentét protestánsok és katolikusok között az ünnep megítélése tekintetében, hisz előbbiek nem egy katolikus ünnepen szerették volna ünnepelni nemzetünket. Az államalapításra 1927 óta – megszakításokkal – tűzijátékkal is emlékezünk, a rendszerváltás óta pedig ez hazánk hivatalosan elfogadott, piros betűs nemzeti ünnepe. A mostani Szent István-nap programjairól ITT olvashatsz.