Az Árpád-házi hercegnő, akinek a lakodalma megroppantotta Bizáncot

A magyar-bizánci kapcsolatok olykor békésnek tűntek, ám még gyakrabban bizonyultak háborúsnak. A 12. században, amikor a Komnénosz-dinasztia alatt a Bizánci Császárság megerősödött és le tudta küzdeni a balkáni államok zömét, Magyarországot is megpróbálta befolyása alá vonni. Ennek a csúcspontját két ellenkirály, II. László és IV. István támogatása jelentette, de az egykori bizánci trónörökös, III. Béla is ezer szállal kötődött Konstantinápolyhoz. Nem csoda, hogy a két ország között olykor házasság is köttetett. Ez többnyire mindkét fél számára hasznosnak bizonyult, ám ezúttal talán Bizánc húzta a rövidebbet saját hibája miatt, mikor az Árpád-házi hercegnő lakodalmára túl sok pénzt költött.

Új dinasztia a láthatáron

III. Béla (1172-1196) Alexion néven volt a bizánci trón kijelölt örököse, amikor a császárnak, I. Mánuelnek megszületett a gyermeke 1169-ben. A szintén Alexiosz névre hallgató új trónörökös megváltoztatta Béla helyzetét, jegyességét Mánuel lányával felbontották, alacsonyabb rangot kapott. Cserébe a császár támogatta őt három évvel később, amikor bátyja halála után megszerezte a magyar trónt. III. Béla alighanem jól járt a cserével: a Magyar Királyság megkérdőjelezhetetlen uralkodója maradt, egyike a legnagyobbaknak.

III. Béla ábrázolása a Képes Krónikában (Wikipédia)

Bizánc azonban nem járt jól a cserével. Mánuel 51 éves volt fia születésekor. Amikor 1180-ban elhunyt, Alexiosz mindössze tizenegy éves volt. Nem ő kormányzott, hanem helyette az édesanyja, Antiókhiai Mária, aki nem mellesleg III. Béla feleségének a féltestvére volt. Talán származása okán is, de a bizánci udvarban elsősorban a latin, azazt nyugati származású emberekben bízott a görögök helyett. Ezért ellenpárt szerveződött, amelynek Andronikosz Komnénosz lett a vezetője. Andronikosz sikeresen megszerezte a hatalmat, majd kiprovokálta Konstantinápoly latin lakóinak a lemészárlását, ezt követően pedig azzal a váddal, hogy Mária III. Béla segítségével akarja megszerezni a hatalmat, Alexiosszal aláíratta az anyja kivégzését. Alexioszt később megfojtották.

Andronikosz terrorba hajló uralma nem tartott sokáig. 1185-ben a normannok partra szálltak a Balkánon. Előrenyomulásuk akadálytalan volt, elfoglalták és brutálisan kifosztották Thesszalonikét. A vereség hírére a konstantinápolyiak fellázadtak Andronikosz ellen, akit nyilvánosan és válogatott kínzások keretében öltek meg. Utóda II. Iszaakiosz császár (vagy régiesen Izsák) az Angelosz családból származott, akivel új dinasztia került a bizánci császári trónra.

Az Árpád-házi hercegnő költséges esküvője

II. Iszaakiosz uralmát elsősorban a külpolitika területén kellett stabilizálnia. Katonailag hamar sikereket könyvelhetett el, mert két csatában is legyőzte a meglazult fegyelmű normannokat, akik kiürítették a Balkánt. A másik fenyegetést éppen Magyarország jelentette. III. Béla ugyanis a Komnénoszok hagyományos szövetségesének számított. Miután azonban a dinasztia csillaga lehanyatlott, a magyar király számára nem maradt igazán fajsúlyos szövetséges Bizáncban, ezért elfogadta a császár ajánlatát.

Árpád-házi Margit férje, II. Iszaakiosz császár egy késői krónikában (Wikipédia)

Iszaakiosz ugyanis III. Béla egyik lányát, Margitot. Az Árpád-házi hercegnő hozományaként azok a birtokok szolgáltak, amelyet III. Béla Mánuel halála után elfoglalt. (A mai Belgrád és Nis környéke). Iszaakiosz alighanem úgy vélte, hogy jó vásárt csinált, hiszen visszaszerezte az elvesztett területek egy részét, III. Bélában értékes szövetségesre tett szert, ráadásul a leendő császárné is feltűnő szépségű volt. A görög történetíró, Nikétasz Khóniatész az alábbiakat jegyezte le az Árpád-házi hercegnő külsejéről:

„ Szépséges tehát a hajadon, aki néked, ó császár, eljegyeztetett, éspedig éppen azért, amit a beszéd megmondott. Mert nemcsak tehénszemű és aranyos alakú és hosszú nyakú – ezeket tulajdonították a görögök a maguk istennőinek – hanem egészében szép és a nagyonságig szép, a szépségben mindeneknek császárnéja, a legszebb pedig, amennyiben jobb kezed felől áll…” (Moravcsik Gyula fordítása)

II. Iszaakiosz egyik jellemhibájának a pénzzel való könnyelmű bánásmódot tartották. Alighanem világraszóló esküvőt akart, így nem sajnálta rá a pénzt. A megrendült birodalom azonban nem tudott elegendő pénzzel szolgálni, így a császár egyszerűen csak megemelte az adókat, hogy meglegyen a szükséges bevétel.

Adózásból lázadás

II. Iszaakiosz nemcsak az esküvőjét illetően bizonyult túlságosan nagyvonalónak. A birodalom megrendült helyzetét a nemeseknek biztosított széleskörű adományokkal akarta alámászasztani és megengedte a hivatalok adás-vételét is. A császári udvarban számos barátja kapott zsíros jövedelmeket, nem különben a szeretői is. Mindez aláásta a császár tekintélyét, valamint alaposan megtépázta az amúgy is romokban lévő költségvetést is. Az Árpád-házi hercegnő esküvője ürügyén bevezetett adó azonban átlépte az elviselhető mértéket.

A Balkán-hegység lakói nem bírták az adóterheket, ezért elküldték Aszen Ivánt és Aszen Pétert, hogy megalkudjanak a császárral. Iván és Péter azt kérte, hogy vegyék fel őket a bizánci seregbe, ami magasabb jövedelmi státuszt biztosított volna nekik, amiből biztosíthatták volna a kívánt adót. A két bojárral azonban rosszul bántak és rövid úton elutasították őket. Mikor hazatértek, némi tépelődés után fellázadtak. Bizánci városokat támadtak meg. Iszaakiosz ellentámadása azonban sikeresnek bizonyult, olyannyira, hogy Aszenék átmenekültek a Dunán északra.

Aszen Péter bolgár cár érméje (Wikipédia)

A bolgár hadjárat váltakozó sikerei azonban nem váltak II. Iszaakiosz javára. Hadjáratra készült, amikor bátyja, Alexiosz Angelosz megbuktatta. Iszaakiosz éppen hadsereget gyűjtött a bolgárok ellen és vadászott, amikor a császári palotában megtörtént a fordulat. Iszaakioszt elfogták és megvakították. 1195-től III. Alexiosz uralkodott, ami Bizánc hamarosan a negyedik keresztes hadjárat zsákmánya lett, Iszaakiosz hatalmas esküvője után ugyanis anyagilag nem engedhette meg magának az elégséges hadsereg fenntartását.

Hogy Margitnak volt-e szerepe a történtekben és mit csinált Bizánc bukásáig, arról kevés információnk maradt fent. Annyi mindenestre bizonyos, hogy valamit elleshetett a császári udvarban, mert később egy keresztes állam kormányzásakor bizonyította rátermettségét.