Az Árpád-házi császárné, aki egy keresztes államot kormányozott
Árpád-házi Margit, III. Béla lánya, egy kevésbé ismert figurája a késő Árpád-kori magyar történelemnek. Pedig azon kevesek egyike, akik a magyar uralkodócsaládba születve császári házastársi státuszt nyertek el. A későbbi élete sem szűköldködött fordulatokban, hiszen bizonyítania kellett uralkodói rátermettségét is. Az őt ért kihívásokkal szemben sikeresen helyt tudott állni.
Árpád-házi királylány a bizánci trónon
Árpád-házi Margit III. Béla és Chatillon Ágnes legidősebb lányaként látta meg a napvilágot 1175-ben. III. Béla (1172-1196) egy időben a Bizánci Birodalom örökösének is számított, amikor Komnénosz Mánuél császár őt tekintette utódának. Miután fia született, Bélának a Magyar Királyság “maradt”, ám a Komnénosz-dinasztia nem járt jól a cserével: Mánuél kiskorú gyermekét meggyilkolták, majd a dinasztia is megbukott. A helyébe lépő Angelosz-dinasztiából származó II. Iszaakiosz császár támogatást remélt az északi szomszédtól, így feleségül kérte és kapta Margitot.
III. Béla ábrázolása a Képes Krónikában (Wikipédia)
Margit ekkor töltötte be a tizedik életévét, az ortodox szokás szerint új nevet (Mária) vett fel. Az egykorú görög szerzők megemlékeztek az Árpád-házi királylány kiemelkedő szépségéről is. II. Iszaakiosz császár hatalmas és pompás esküvőt szervezett, ami azonban nem várt hatásokkal járt. A költségek fedezésére kivetett újabb adók miatt a bolgárok fellázadtak Bizánc ellen. A váltakozó sikerrel folytatott háborúnak az lett a vége, hogy a bolgárok 1194-ben legyőzték a császárt. Iszaakiosz bátyja ezért fellázadt, és megvakítatta fivérét, a trónra pedig ő maga ült. Hogy Margitnak mi lett a sorsa, azt nem tudjuk.
Árpád-házi Margit férje, II. Iszaakiosz császár egy késői krónikában (Wikipédia)
A családi dráma ezzel nem ért véget. Margit mostohafia, Alexiosz, akit a nagybátyja börtönbe vetett, megszökött. A velencei dózséhoz sietett, szövetkezett Montferrati Bonifáccal, a készülődő negyedik kereszteshadjárat vezetőjével, és Bizánc ellen vonultak. 1203-ban elfoglalták a várost, Iszaakioszt, a fiával, IV. Alexiosszal együtt visszaemelték a császári trónra. A város azonban fellázadt a kereszteseket kiszolgáló uralkodópáros ellen. Angeloszt megölték, Iszaakioszt tömlöcbe vetették, majd megmérgezték. A keresztesek erre válaszul, valamint a velencei és más “latin” érdekeket sértő lázadás miatt 1204-ben újra elfoglalták a fővárost.
Árpád-házi egy keresztes állam régenseként
A városba betörő keresztesek kifosztották Konstantinápolyt. Montferrati Bonifác a Boukoleon-palotát kutatta át, amikor rátalált az ott bujkáló Margitra. Alighanem megtetszett neki az özvegy császárné, mert egy éven belül összeházasodtak, immár katolikus rítus szerint. A keresztesek felszámolták a bizánci államot, a helyébe állított Latin Császárság élére Bonifác is esélyesnek számított, de végül alulmaradt. Előbb tekintélyes ázsiai birtokokat kapott, majd azokat a latin császár engedélyével elcserélte a szintén újonnan létrehozott Thesszalonikéi Királyságra.
A Boukoleon-palota manapság (Wikipédia)
Bonifác aktívan háborúzott a Bizáncnak is gondot okozó bolgárokkal, ám azok 1207-ben tőrbe csalták, és a fejét elküldték a bolgár cárnak. Bonifácnak és Margitnak egy kiskorú gyermeke maradt, Demetriosz, aki még 1205-ben született. Míg Monferratot idősebb gyermekére, Vilmosra kívánta hagyni, Demetriosz kapta volna Thesszalonikét, az édesanyja régenssége alatt. A királyság lombard előkelői azonban Umberto, Biandrate grófja vezetésével elégedetlenek voltak ezzel a felosztással, így Margitnak minden tehetségére szüksége volt, hogy érvényesítse gyermeke öröklését.
A Thesszalonikéi Királyság a Latin Császárságban (Wikipédia)
Amikor Henrik konstantinápolyi latin császár Thesszalonikébe érkezett, hogy hűségesküt vegyen Demetriosz nevében, a város bezárta a kapuit és Umberto tolmácsolásában lehetetlen területi követeléseket támasztottak a császárral szemben. Henrik azonban szövetségest talált Margit személyében. Látszólag engedett a lombard nemesek követelésének, ám amikor bejutott a városba, Margit eléje tárta az összeesküvők névsorát és saját magát, valamint a fiát a császár oltalmába helyezte. Demetrioszt így 1209-ben megkoronázták, Henrik megkapta a neki járó hűségesküket tőle és az előkelőktől, Margit pedig megőrizte státuszát, mindezt pedig még a pápa is jóváhagyta.
Hazatérés Magyarországra
Az elmenekülő Umberto 1216-ban visszatért Thesszalonikébe és magának követelte a régensi tisztséget. Margit a császárért küldetett, ám Henrik a megérkezése után nem sokkal váratlanul meghalt. (A kortársak Umbertót gyanúsították a mérgezéssel). Margitnak menekülnie kellett, hátrahagyva fiát, Demetrioszt, aki végül 1224-ben veszítette el a királyságát, miután az Epiroszi Despotátus elfoglalta a várost. Demetriosz II. Frigyes német császárhoz menekült és az ő szolgálatában hunyt el hat évvel később.
Margit harmadszor is férjhez ment, Saint-Omer-i Miklóshoz, Boiótia urához, aki az Athéni Hercegség egyik birtokosa volt. Két gyermekük született, Béla és Vilmos. Miután újdonsült férje is meghalt néhány évvel később, Margit hazatért Magyarországra, vélhetően 1223-ban, mivel egy évvel korábbról még ismerünk olyan adatot, hogy görög földön tartózkodott. Fivére, II. András király (1205-1235) gazdag birtokadományokban részesítette kalandos életű nővérét. Keve várát és szerémségi birtokokat kapott. Margit volt az, aki a Szerémségnek egyfajta önállóságot adott azzal, hogy a magyar király rokonaként birtokolta a területet.
Margitot meglepő módon Béla nevű fia nem követte Magyarországra, hanem a II. Iszaakiosztól született gyermeke, János (akit Kalojannak is neveztek Magyarországon), valamint Saint-Omer-i Vilmos tartott vele. Margit 1229-ig biztosan életben volt, ezt követően előbb Vilmos, majd Kalojan örökölte a birtokait.
