Te is imádod a chili paprikát? Olvasd el itt a legérdekesebb tudnivalókat

A chili paprikát több ezer évvel ezelőtt háziasították Közép- és Dél-Amerikában, majd később a világ számos gasztronómiai hagyományába beépült. A chili paprikák a burgonyafélék családjába tartozó virágzó növények csoportját alkotják, amelyek az amerikai kontinensről származnak, különösen a mai Peru, Bolívia és Közép-Mexikó területéről. Eredetileg a hagyományos őslakos ételek fűszerezésére használták, de az elmúlt 500 év során, ez a szerény bogyó az egész világon elterjedt. Régészeti leletek bizonyítják, hogy chili magok főzéssel, háborús eszközökkel és rituális tárgyakkal társultak, és arra utalnak, hogy a bogyót már 7500 évvel ezelőtt, a mezőgazdaság kezdetének idején, fűszerként háziasították. Magjait különböző madárfajok terjesztették el Amerika északi és déli részei felé, lehetővé téve különböző fajták evolúcióját.

A Capsicum tudományos név a görög kapsimo szóból ered, amelynek jelentése „égetni.” Az eredeti név, chili, a nahuatl nyelv chīlli szavából származik, míg a „pepper” (bors, spanyolul pimiento) elnevezést valószínűleg az első konkvisztádorok használták, akik a bogyó jellegzetes csípősségét az általuk már ismert fekete borséhoz hasonlították írja a The Collector.

 Az első chili paprikák

Manapság a chili paprika különféle háziasított változatai uralják a világ konyháit. A termesztett fajok közé tartozik a Capsicum annuum (jalapeño, cayenne, kaliforniai paprika), a Capsicum frutescens (tabasco, malagueta, piri piri), a Capsicum chinense (naga, habanero), a Capsicum pubescens (rocoto paprika) és a Capsicum baccatum (aji paprika). Ez a bogyó az egyik legszélesebb körben termesztett növénnyé vált a világon, alapvető fűszerként szolgálva különböző országok gasztronómiájában és kultúrájában. Egyedi ízt és csípős érzetet ad az ételeknek például a kínai, mexikói, thaiföldi és indiai konyhákban.

A chili fogyasztásának egészségügyi előnyei

A chili paprikák fogyasztásának számos egészségügyi előnyei is vannak, például az immunrendszer erősítése, a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának csökkentése, az allergiák megelőzése és a rák kockázatának mérséklése. A chilipaprika gazdag A-, C- és E-vitaminban, továbbá tartalmazza a kapszaicint, amely egy erőteljes, rákellenes antioxidáns, és a paprika jellegzetes piros színét adja.

Mi teszi a paprikát csípőssé?

A kapszaicin és más kapcsolódó vegyületek felelősek a paprika csípősségéért, amely az a jellegzetes íz és érzés, amelyet a test tapasztal, ha az anyagot elfogyasztjuk vagy a bőrönalkalmazzuk. A paprika csípősségét mind a fajta, mind a növekedési környezet befolyásolja; például a kevés vízzel rendelkező területeken termesztett fajták, mint a habanero, a legerősebbek. A chili paprika csípősségét a Scoville-skálán mérik. Ennek alsó szintjén olyan fajták állnak, mint a kaliforniai paprika, az édes paprika és a fűszerpaprika, míg a legmagasabb szinteken a Red Savina habanero, a csokoládé habanero és a Dragon’s Breath chili, amely jelenleg a világ legerősebb paprikája.

A csípősség érzetét az váltja ki, amikor a kapszaicin kapcsolatba lép a test fájdalomérzékelő receptorjaival. Ezek a receptorok jeleket küldenek az agynak a gerincvelőn keresztül, amely visszajelzéseket küld, és így alakul ki a fájdalomérzet. Ez a folyamat a testet arra ösztönzi, hogy figyelmet fordítson az „érintett” területre. Egyes chili paprikák olyan intenzív fájdalmat tudnak okozni, hogy például Indiában fegyverként is alkalmazták őket, például Kasmírban.

Rendszeres fogyasztás esetén a kapszaicinnel szembeni ellenállás és tolerancia növekszik, ami magyarázatot ad arra, hogy az emberek különböző mértékben tolerálják a csípős ételeket. Érdekesség, hogy a chili paprikák csípősségének egyik hatása, hogy az agy endorfint és dopamint szabadít fel, amelyek segítenek a testnek kezelni a „veszélyt,” és ez örömérzetet okoz. A test úgy érzi, veszélyben van, míg az elme tudja, hogy nincs, így izgalmas kontraszt alakul ki a fájdalom és az öröm között. Mexikóban a férfiak gyakran csípősebb ételeket fogyasztanak, hogy izzadjanak evés közben. Bizonyos kultúrákban a „forró” ételek fogyasztása a vitalitás megőrzéséhez kapcsolódik, amely erőt ad vagy elősegíti a szexuális aktivitást.

A Kolumbusz-csere: Hogyan hódította meg a chili a világot?

A chili paprikát először a mai Mexikó területén háziasították fűszerként, és elsősorban Peruban fejlődött ki a mezőgazdaság és az emberi szelekció által. A növény először a nyugati történeti feljegyzésekben a 15. század végén jelent meg. Röviddel az amerikai spanyol hódítók megérkezése után Bernardino de Sahagún spanyol szerzetes már feljegyezte a különféle chilmolli-kat (a chili szószok nahuatl neve) Mexikó középső hegyvidékén.

Az árucikkek kereskedelme és a rabszolgakereskedelem útvonalai révén a chili paprikát az „új világ” részeként az európaiak is elhozták az „óvilágba” a Kolumbusz-csere keretében. Két birodalom dominálta ezeket az útvonalakat: a spanyolok, akiket az V. Károly német-római császár irányított (Spanyolországtól Olaszországig és a Közel-Keletig), valamint az Oszmán Birodalom (Kelet- és Dél-Mediterráneum, Balkán, és egészen Magyarországig).

Bevezetése után a Capsicum annuum legismertebb fajtáját, a kaliforniai paprikát sikeresen termesztették Dél-Európa bizonyos régióiban. Bár eleinte arisztokrata házakban dísznövényként használták, a 16. században a gazdák gyorsan elkezdték fűszerként termeszteni. Európában a chili paprikát a „szegények borsának” tartották, mivel olcsóbb volt, mint az ázsiai fekete bors. Ez valószínűleg hozzájárult a kaliforniai paprika olasz, magyar és bolgár változatainak mesterséges kifejlesztéséhez. Magyarországon a chili paprika termelése a 19. században iparosodott, és kulináris, valamint kulturális jelentőséget nyert a paprika előállításával, amely (higgyük el vagy sem) a szárított vörös kaliforniai paprika őrléséből készül. Ma a paprikát egész Európában használják sonkák, kolbászok és számos más étel fűszerezésére.

A chili paprika globális elterjedése és kultúrák közötti hatása

A chili paprika különböző kultúrákban különféle gasztronómiai és gyógyászati célokra talált felhasználásra, és eljutott olyan helyekre, mint Etiópia, Dél-India, Srí Lanka, a Fülöp-szigetek, Kína és Japán. Manapság a chili termelése főként Kínában, Indonéziában, Mexikóban és Indiában koncentrálódik, ahol a portugálok hozták be a 17. században. Az indiai konyhába való integrálódás példája annak, hogyan váltak a kolonizációval és a kereskedelemmel új helyekre eljutott kulturális elemek helyi identitásformáló tényezővé. Az identitást és kultúrát erősítő fűszereket jól mutatja, hogy az olasz Kalábria és Magyarország is saját identitásához kötötte a paprikát, például a gulyás használatával.

Mexikóban a chili paprikát babos ételekhez és pörköltekhez használják, és a csípős íz még az édességekben is megjelenik. A chili paprika népszerűsége olyan mértékűvé vált, hogy Hatch, egy New Mexico-i falu, a világ chili fővárosaként ismert, ahol minden évben megrendezik a Hatch Chili Fesztivált. Magyarországon egy egész múzeum van szentelve a chili paprikának, és a Szegedet ért nagy árvíz után a paprika a város újjáéledésének szimbólumává vált.

A chili paprikát különböző földrajzi helyeken eltérő módon használják, például a színének vagy érésének megfelelően. Az aztékok számára a zöld és piros chili paprikák kiegészítők voltak, ahol a zöld a víz, a piros pedig a forróság szimbóluma volt. A piros chili Európában gyakran az érzelmekhez kapcsolódik, és szexuális vágykeltőként is ismert. Magyarországon a „paprikás” kifejezés arra utal, hogy valaki mérges vagy izgatott.

Ezt is érdemes elolvasni:

Megnyílt a Shibuya, kivételes pán-ázsiai étterem, ahol a steak és a sushi is előtérbe kerül

3600 éves sajtot találtak a régészek egy sírban

Kiemelt kép: Depositphotos.com