Hallottál már Árpád-házi Szent Margit csodatételeiről?

Nem közismert tény, de a szentté és boldoggá avatott magyarok listája rendkívül hosszú, neveik közül viszont csak néhányat ismerünk. Január 18-án tartja a római katolikus egyház Árpád-házi Szent Margit ünnepét, akinek életéről sok írott anyag keletkezett, mégis csupán a róla elnevezett fővárosi sziget kapcsán él a köztudatban.

A domonkos apácák kolostora, Fotó: Mayer Jácint

Szülei, IV. Béla király és felesége Laszkarisz Mária királyné – a tatároktól elszenvedett vereség miatti kétségbeesésükben – Margit lányukat Magyarország megmentéséért ajánlották fel. Három évesen a veszprémi Szent Katalin zárdába adták, majd a király által a Duna szigetén Margitnak épített kolostor volt a királylány otthona tíz éves korától élete végéig. A később róla elnevezett szigetet az ő korában a kolostor védőszentjéről Szűz Mária vagy Boldog Asszony szigetének, népi elnevezéssel pedig eredetileg Nyúlszigetnek, majd később Nyulak szigetének is hívták.

„Ez nemesseges zent zvz • magery kyralnak nemes leyanÿa”

IV. Béla király, Margit leánya számára a szigeti kolostort meghatározhatatlan időpontban, de valószínűleg az 1246-os év után kezdte el építtetni. Margit társaival 1252-ben költözött be, amikor még nem voltak teljesen készen az épületek. Az építkezés befejezését IV. Béla 1255-ös adományozó levele bizonyítja.

Margitszigeti hangulat, Fotó: Mayer Jácint

A királyleány mellé a főúri családok sorra küldték nagy adományaikkal leányaikat, akik közül egyesek apácák lettek, mások számára a kolostor leánynevelő intézetként működött. Az, hogy három Árpád-házi hercegnő is a kolostor lakója lett, az ország legtekintélyesebb apácakolostorává tette. 1270-ben már több, mint 80 falu tartozott hozzá, hatalmas birtokokkal rendelkezett.

A keresztények Margitot az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképének tekintik. A legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. Gyakran kínozta magát korbácsolással is.

Faragott emlékek a Margit-szigeten, Fotó: MJ

„mÿkoron cheh kÿral kevldet volna nagy tÿztes kevuetevket magerÿ kÿralhoz • bela kyralhoz • hog ev neky adnaÿa az ev leyanyat • zent margÿt azzont hazasvl”

Fogadalmának visszavonására két alkalommal is lehetősége lett volna, hiszen minden bizonnyal megkapta volna a felmentést apja kérésére. Ő azonban visszautasította a cseh és a lengyel király házassági ajánlatát is.

Szent Margit életét elmesélő Margit-legenda

A Margit-legenda a királylány apáca életét és csodatételeit beszéli el magyar nyelven. Kódexeink között ez az egyetlen hazai témájú, mely forrásai szintén Magyarországon készültek. Ezért nemcsak nyelvi és irodalmi emlék, hanem a magyar művelődéstörténet napjainkkal is érintkező jelentős forrása. Margit életén át részletesen festi le egy hazai női kolostor belső életét. A kódexet a mai margitszigeti domonkos kolostorban az ott élő apácák számára másolta le 1510-ben – a Példák könyvével párhuzamosan – Ráskay Lea apáca, aki a legnevesebb kódexmásolónk.

Szent Margit legendája (A MNM-ban őrzött kódexből) Kép: OSZK MEK, DKA-031078

Keletkezése két latin nyelvű forrásra vezethető vissza. Az egyiket vélhetően Marcellus, Margit gyóntatója és lelki vezetője, a magyar domonkosok rendfőnöke írta nem sokkal Margit halálát követően. A másik forrás az a jegyzőkönyv, ami az 1276-ban Margit életéről tett tanúvallomásokat tartalmazza. A kutatók többsége szerint a legendát valószínűleg a 13. század végén írták meg eredetileg latin nyelven, s ennek magyarra fordításából alakulhatott ki – többszöri átdolgozást, stilisztikai javítást követően – a 14. század végére a jelenleg ismert szöveg.

Margitnak életét csodás gyógyítások kísérik, azonban ez folytatódik elhalálozását követően is, így a kolostorban található sírját betegségben szenvedők tömegei, és zarándokhadak keresték fel. A helyszínnek fontosságát húzzák alá Margitnak azon csodái, melyekben a szent a benne bízóknak a sír meglátogatását parancsolja. A sírt megérintették, olykor rákönyökölve könyörögtek, letelepedve mellé feküdtek, sőt volt, akit fölfektettek rá, és úgy nyerte vissza egészségét.

Szent Margit emléke, Fotó: MJ

A gyógyultak sokszor a sírnál maradtak, és napokig hirdették a rendkívüli eseményt, így terjesztették és növelték Margit népszerűségét. Később újabb zarándoklatokkal tértek vissza, és ismét előadták a csodás eseteket.

Pogány kunok is megtértek csodái láttán a keresztény hitre, de saját családtagjai, köztük több király személyesen fordult Margithoz betegsége idején, majd adta tanúbizonyságát gyógyulásának.

A kolostor kútháza, Fotó: Mayer Jácint

Több esetben halottak feltámasztásában is szerepet játszott. Íme, egy pesti gyermek esete:

„Istennek irgalmassága miatt és Szent Margit asszonynak érdeme miatt a lélek megtére, és megelevenüle a gyermek. Az ő szemét megnyitá…” – majd „annak utána a pápa követinek is megmutaták a gyermeket”.

Még mielőtt valaki legyintene egyet a középkori csodákon, azt azért érdemes tudni, hogy akkor is komoly vizsgálatoknak vetették alá a jelenségeket. A mondottaknak mintegy hiteléül a legenda végén felsorolásra és rövid jellemzésre kerülnek a Margittal együtt élő apácák közül azok, akik 1276-ban tanúvallomást tettek a pápa által kirendelt szentségvizsgáló biztosok előtt Margit életéről, a közbenjárására történt csodákról, s akiknek a vallomásaiból a legendaíró bőségesen idéz.

Hangulatkép a középkori apácák világából, Fotó: MJ

Az ismeretlen szerző tervezte még a legendában megjelenő további tanúk (urak, egyházi és világi személyek) felsorolását is, e rész azonban a kezdet után (230–231 lapok) abbamarad, és a legenda vége nem készül el.

Margit tisztelete szinte töretlen volt az elmúlt századok során. Boldoggá avatása már 1276-ban megtörtént, ereklyéit és csontjait a török veszély elől a 16. században nagy kerülőúttal Pozsonyba menekítették az apácák. Margitot 1943-ban avatta szentté XII. Piusz pápa.

A Margit-sziget történetéről még itt írtunk.

Forrás: M. Nagy Ilona: Margit-legenda