Az ősi magyar hitvilág titkai évszázadokon át homályba vesztek. Csupán töredékek, régészeti leletek, és szájhagyomány útján terjedő mondák őrzik azt a világot, ahol táltosok járták az égi és földi birodalmak határát, és ahol a csodaszarvas vezette őseinket új hazába. Bár a kereszténység felvétele után a pogány vallás gyorsan eltűnt a mindennapokból, nyomai ma is ott élnek népmesékben és mondákban.
A világ felépítése
A magyar ősvallás világának feltárása nehéz feladat: A hiteles források csak töredékes utalások krónikákban, népmesékben, régészeti leletekben. Ugyanakkor ezek a töredékek és a későbbi krónikások feljegyzései bizonyos motívumokat és hiedelmeket megerősítenek, amelyekből a kutatók egyre pontosabb képet rajzolnak arról, miben hihettek régen a magyarok, hogyan láthatták a világ rendjét és a szellemek birodalmát.
Őseink szerint a világmindenség három részre oszlott:
- Felső világ: itt éltek az isteni lények, a dicső ősök szellemei és a segítő szellemvilág.
- Középső világ: ez volt az emberek világa, táltosokkal, kísértetekkel, erdei és vízi lényekkel.
- Alsó világ: itt laktak a gonosz szellemek és sötét erők.
A három világot egy hatalmas fa, a Világfa kötötte össze. Úgy képzelték, hogy gyökerei az alvilágba kapaszkodnak, ágai az ég felé nyúlnak, és rajta keresztül közlekedhetnek a táltosok, szellemek és más lények a világok között.
Táltosok, a magyar sámánok
Különböző honfoglalás kori forrásokból és régészeti leletekből megállapítható, hogy a pogány, ősi magyar hitvallásban erősen jelen volt a sámánizmus, méghozzá kifejezetten fontos szerepben. A táltos a közösség sámánja volt: emberfeletti tudással és erővel bírt, feladata pedig az volt, hogy kapcsolatot tartson a szellemvilággal.
Gyakran rendkívüli testi jegyekkel született gyerekekből lettek táltosok, mint hat ujj vagy furcsa fogazat. A mai Szibéria sámánöltözékeiben is megtaláljuk ennek bizonyítékát: ennek egyik legjellegzetesebb darabja, mondhatni a sámán jelképe a hat-hét ujjú “sámánkesztyű” . Az ősi magyar hit szerint a táltos dobjával, szarvas- vagy szarvakkal díszített fejdíszével és létrájával – a Világfa mászásának jelképével – lépett kapcsolatba az égi világgal.
Bizonyos krónikák beszámolóiból az is kiolvasható, hogy a sámánizmus mellett totemista elemek is jelen voltak ebben az ősi magyar hitvallásban, mint az eredetmítoszokban szereplő lények: A turulmadár története szerint egy hatalmas, sasszerű lény ejtette teherbe Árpád ősanyját. A csodaszarvas legendája pedig azt meséli, hogy őseink egy égi szarvas nyomát követve jutottak új, termékeny földre.
Lóáldozat és keletre néző sírok
A pogány magyarok életében kiemelkedő szerepet játszott a ló. Nemcsak harci társ, hanem vallási áldozat és motívum is volt. Krónikák és régészeti leletek is utalnak rá: A fehér ló feláldozása például tűzáldozattal kapcsolódott össze, illetve a honfoglalók gyakran lovas temetkezést alkalmaztak: a halott mellé a lovát, fegyvereket, ékszereket és használati tárgyakat is temettek. Hitük szerint ezekre a túlvilágon is szükség volt, ahol folytatódott a földi élet.
A ló bőrét gyakran lenyúzták és felfeszítették, egyes magyarázatok alapján innen eredhet a „húzza a lóbőrt” mondás, bár más értelmezések szerint ez inkább az alvó, lóbőrt takaróként magára húzó ember képére utal. A sírokat pedig kelet felé tájolták, mert úgy gondolták, hogy onnan kel fel a Nap, így az elhunyt harcos szimbolikusan a fény, az új kezdet felé fordulhatott a másvilágra vezető útján.
A magyar mitológia lényei
Az ősi magyar hitvilág színes volt, tele furcsa és félelmetes lényekkel. A kísértetek nem csupán a halottak lelkei voltak, hanem alakot váltó, eltűnni képes szellemek. A lidércek, a betegséget hozó démonok (mint a guta vagy a nyavalya) szintén a sötét erők közé tartoztak.
A mumus, a vasorrú bába, a manók, tündérek és boszorkányok a néphit világának lakói voltak, legtöbbször a lápok, erdők vagy barlangok mélyén rejtőzve, félelmet keltve az emberekben. Bár a kereszténység gyorsan eltüntette a pogány magyar vallás nyílt gyakorlását, Bár a kereszténység gyorsan eltüntette a pogány magyar vallás nyílt gyakorlását, legendái és motívumai tovább élnek meséinkben, hagyományainkban.
A kiemelt kép forrása: Elekes Andor képe / Wikimedia Commons
Kapcsolódó cikkek a magyar őstörténet időszakából:
- Mit ettek az első magyarok a honfoglalás idején?
- Ami a történelemóráról kimaradt: a honfoglaló magyarok szexuális élete!
Source: