Halics trónja többször került magyar kézbe

Az egykori Halics manapság a mai Ukrajna területén fekszik. (Egykori központja, Halics városa ma az ukrajnai Ivano-frankivszki területén található). A középkori Magyar Királyság számára az északnyugati irányban fekvő terület többször vált a terjeszkedésük célpontjává. A történeti földrajzi viszonyok a magyarok számára sem a nyugati, sem pedig az északi terjeszkedést nem tették lehetővé. Déli és keleti irányban azonban többnyire gyengébb és kisebb országok sorakoztak, amelyek fölé időnként kiterjedt a magyar királyok hatalma is.

Ország a hegyeken túl

Halics fejedelemségének a kezdetei a történelmi források hiányában a homályba vesznek. A területe részben megegyezik a Vörös Rusz (vagy Vörös Ruténia) néven emlegetett földrajzi terület egy részével, ahol többnyire a fehér horvátok törzse élt. Őket Nagy Vlagyimir kijevi fejedelem hódoltatta meg, ám a lengyelek az akkor is jelentős Przemyśl városát kétszer is elfoglalták a 11. században, körülbelül egy évtizedre.

Halics a 12. században (Wikipédia)

A Kijevi Rusz hatalmas területet felölelő állam volt, amely azonban az öröklési rendszere okán a folymatos szétesés jeleit mutatta. Utóbbi ugyanis, nagyvonalakban, úgy működött, hogy a fiúörökösök mind kaptak valamekkora hercegséget, majd azok is tovább osztódtak, ám egy idő után az új államalakulatok nem akartak engedelmeskedni a régieknek. Ebből kifolyólag Halics viszonyai is nehezen áttekinthetőek, hiszen hol egy nagyobb egység kisebb részét képezte, hogy önálló fejedelemségnek számított.

Könyves Kálmán király és Álmos herceg kibékülnek a dömösi kolostor előtt (Wikipédia)

A Magyar Királyság a Szent István uralkodását követő belharcok után Szent László és Könyves Kálmán intézkedéseinek köszönhetően megszilárdult. Könyves Kálmánnak már terjeszkedésre is futotta az erejéből, ő szerezte meg Horvátországot is. 1097-ben a ljubecsi tanácskozást követően két testvér, Volodar és Vaszilkó Rosztiszlavics szerezte meg a Terebovli Fejedelemség részeként. A kijevi nagyfejedelem, II. Szvjatopolk azonban nem akarta betartani az egyezséget és hadat indított, megnyerve szövetségeséül Könyves Kálmánt. A Przemyśl ellen vonuló magyar hadat azonban a kunok segítségével tönkreverték és Szvjatopolkot is meghátrálásra kényszerítették.

Halics, az állandó célpont

Szvjatopolk vélhetően már Somogyvár megalapításánál is ott volt, így amikor halála után a fia, Jaroszláv, nem tudta megörökölni a trónt, természetes módon fordult a magyar királyhoz, II. Istvánhoz segítségért. II. István neki is látott Vlagyimir, az egyik részfejedelemség ostromának, ám Jaroszlávot az ostrom alatt meggyilkolták. A magyar király folytatta volna az ostromot, ám a magyar előkelőknek nem tetszett a dolog és hazatérésre kényszerítették a királyt.

II. Istvánt megkoronázzák a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

II. Géza szintén vezetett hadat Halics felé, ám ezúttal más szándékkal. II. Vszevolod kijevi nagyfejedelem egyesíteni akarta a széteső Kijevi Ruszt és ennek keretében hódoltatni akarta Halics fejedelmét, Vlagyimirkót. A tekintélyes magyar segélyhad nem tudta megakadályozni Kijev győzelmét, Vlagyimirko hűséget fogadott Vszevolodnak és adót is fizetett. Később azonban II. Géza nem őt, hanem újonnan elvett feleségének apját, II. Izjaszláv vlagyimiri fejedelmet támogatta. 1150-ben ezért ostromolta magyar sereg a Vlagyimirko kezén lévő Przemyślt. 1151-ben aztán Izjaszláv Kijevet foglalta el magyar segítséggel. A következő évben II. Géza immár ütközetben győzi le Vlagyimirkót és ostrom alá is vette Przemyślt újra. Végül a két fél megállapodott és Vlagyimirko, emlékeztetve Gézát arra, hogy apjának, II. Bélának ő a szövetségese volt, megbékéltette a magyar királyt.

Halics és Magyarország III. Béla idején (Wikipédia)

Halics ezt követően egy ideig békét élvezett Magyarország felől. Azonban a halicsi nemesek fenntartották maguknak a jogot, hogy megválasszák a fejedelmüket, amibe beletartozott az is, hogy elűzzék őket, ha a politikájuk nem nyerte el a tetszésüket. Jaroszláv 1187-ben a fiatalabbik fiára hagyta a trónját, de a halicsiak az idősebbiket, Vlagyimirt tették meg fejedelmüknek. Nem sokáig, mert Volhínia fejedelme, a Nagy melléknévvel illetett Roman elűzte őt. Ő III. Béla magyar királyhoz menekült, aki kapva kapott az alkalmon, és sereggel ment Halics ellen. Sikerrel is járt, ám nem Vlagyimirt tette meg fejedelemmé, hanem második fiát, Andrást.

Magyar uralkodók Halics trónján

András, III. Béla fiatalabbik fia volt, (később II. András néven lett magyar király), felvette a Halics fejedelme címet. III. Béla királyi titulatúrájába pedig bekerült Galícia, mint a Szent Korona jogán uralt terület. Az 1188-ban kezdődő uralkodás eleinte sikeresnek tűnt, noha Vlagyimirt be kellett hozzá börtönöznie. Később azonban a helyzet rosszabbra fordult, különösen azután, amikor egy távoli rokon megpróbálta megszerezni a magyaroktól Halics trónját. A fennmaradt krónikák szerint a magyarok zaklatták a helybéli nőket és istállónak használták az ortodox templomokat.

Kálmán herceg lovasszobra Gödöllőn (Wikipédia)

Vlagyimir megszökött a magyar fogságból, elment Barbarossa Frigyes császárhoz és évi adóért cserébe segítséget kért. Ő II. Kázmér lengyel herceghez küldte, akit támogatásra szólított fel. Kázmér csapatokat adott Vlagyimir mellé, aki végül 1190-ben elűzte Andrást és a magyarokat Halics fejedelemségéből. András azonban nem felejtette el kérészéletű királyságát és továbbra is célpontnak tekintette a szomszéd fejedelemséget.

András szövetséget kötött I. (Fehér) Leszek lengyel fejedelemmel, akivel addig Halicsért küzdöttek, hogy Kálmán nevű fia elveszi Leszek lányát, közösen megszerzik Halicsot, területei egy része a lengyeleké lesz, a maradékon Kálmán uralkodik majd. A terv katonai részét 1214-ben sikeresen kivitelezték, a politikai részével már bajok adódtak.

Leszek nem teljesítette az ígéreteit, mire a magyarok felmondták az egyezséget. A beavatkozó Msztyiszláv novgorodi fejedelem pedig Kálmán riválisai javára döntötte el az erőviszonyokat. 1219-ben menekülnie kellett, de még 1221-ig küzdött a trónért, amikor is fogságba esett. Akkor lemondott a címéről, amelyet átruházott András nevű öccsére, aki elvette Msztyiszláv lányát.

II. András megkoronázása (Wikipédia)

A mongolok 1223-ban a Kalka mentén az orosz-kun szövetség felett aratott győzelme megrendítette Msztyiszláv hatalmát is. 1227-ben Andrásnak sikerült átvennie a hatalmat Halics felett, de folyamatosan meg kellett küzdenie Danilo volhíniai fejedelemmel. 1230-ban Danilo megostromolta Halics városát és fogságba ejtette Andrást, akinek az uralma véget ért.

Danilo elengedte őt, mivel úgy vélte nem fog gondot okozni. András azonban egy nagyobb magyar sereggel 1231-ben visszatért. Danilo azonban megint sikerrel járt, 1234-ben Halics városába szorította vissza a magyar erőket. A város kiéheztetésére játszott és ennek részeként egy volhíniai krónika szerint András herceg éhen halt, lezárva ezzel a halicsi próbálkozásokat.