Amikor 55 keresztény vált mártírrá Japánban

Japán történelmének sötét oldaláról nem sokszor beszélnek. Így vált többszáz keresztény a feudális urak mártírjává 400 évvel ezelőtt.

1622-ben egy kora szeptemberi napon keresztények nagy csoportja gyűlt össze a japán Nagaszaki egyik dombján, hogy tanúságot tegyen. Több tucat hívőtársukat összeterelték és kínzásra ítélték tiltott hitük miatt.

A kereszténység a Japán partjaira érkezése óta eltelt hét évtized alatt gyökeret vert, és jezsuita misszionáriusok és földalatti közösségek révén maradt fenn. Amikor azonban Japán vezetői a 17. század elején bezárták az országot a külföldiek előtt, a vallást mint alattomos befolyást betiltották.

A kereszténység megjelenése Japánban

A misszionáriusok 1549-ben vezették be a kereszténységet Japánba, az ország történelmének egy sorsfordító időszakában. Több mint egy évszázadon át, 1467 és 1603 között a daimjóként ismert rivális feudális urak harcoltak az ázsiai szigetvilág feletti uralomért, és próbálták – változó sikerrel – egyesíteni a háborúzó államokat. Toyotomi Hideyoshi volt az első, aki elérte ezt a célt, és 1590-re egyesítette Japánt. 1603-tól kezdve Hideyoshi utódai, a Tokugawa sógunátus a viszonylagos béke és jólét korszakát élte, írja a Smithsonian Magazine.

Kezdetben a háborúskodó feudális urak közül sokan felvették a kereszténységet, mivel úgy tekintettek rá, mint a hatalmon lévők aláásásának eszközére. Csúcspontján a kereszténység Japánban mintegy 500 000 követővel büszkélkedhetett, akiknek többsége Nagaszakiban gyűlt össze. Az „elnyomott parasztokat” az üdvösség ígérete vonzotta a kereszténységhez, míg a kereskedőket és a „kereskedelemre éhes daimjókat” inkább az új vallás által nyújtott gazdasági lehetőségek érdekelték.

Hogyan váltak mártírokká?

Tojotomi Hidejosi, az egyik legismertebb japán daimjó azonban hamar szkeptikus lett egy olyan hitrendszerrel szemben, amely ilyen szoros kapcsolatban állt külföldi hatalmakkal: nevezetesen Portugáliával, számos jezsuita misszionárius otthonával és Rómával, a katolikus egyház székhelyével. Japán vezetői „meg akartak szabadulni a kereszténységtől, de a külföldieket is el akarták távolítani, mint az államot veszélyeztető politikai fenyegetést… tehát a két dolog összefüggött” – mondta Kiri Paramore, az Ír Nemzeti Egyetem történésze a BBC News-nak 2019-ben.

1587-ben Hidejosi kiutasította a keresztény misszionáriusokat, azzal vádolva őket, hogy „a Buddha tanításainak megsemmisítésének törvénytelen cselekedetét” követték el – ez volt akkoriban az uralkodó hit Japánban. Egy évtizeddel később a hadúr elrendelte 26 katolikus kivégzését.

A legfiatalabb mártír, egy 12 éves fiú, Luis Ibaraki állítólag visszautasította a lehetőséget, hogy a kereszténység megtagadásával mentse meg az életét, ehelyett kijelentette: „Nem akarok ilyen körülmények között élni, mert nem ésszerű egy olyan életet, amelynek nincs vége, felcserélni egy olyanra, amely hamarosan véget ér”.

Az összes keresztényt keresztre feszítették a Nishizaka-hegyen, ugyanott, ahol 25 évvel később 55 mártír halt meg Tokugawa Hidetada, a Tokugawa-sogunátus második vezetőjének parancsára.

A mártírok kivégzés napja

A kormány tisztviselői 30 kereszténynek vágták le a fejét egy korabeli röpirat szerint a tömeg előtt Nagaszakiban „könyörtelen kegyetlenséggel”. A hóhérok ezután a levágott fejeket 25 másik fogoly elé helyezték, akiket a közelben karókhoz kötöztek. Arra a kérdésre, hogy miért fejeztek le néhányat, mielőtt a többieket megölték volna, a tisztviselők azt válaszolták, hogy „azért tették, hogy megijesszék a Krisztust megvallókat”.

A mártírok rendíthetetlenek maradtak, miközben a lángok között haltak meg, úgy viselték el a fájdalmat, mintha „márványból lennének, olyan nyugodtan és mozdulatlanul álltak” – állt a röpiratban. Néhány órán belül mindannyian meghaltak. A foglyok maradványait hamuvá égették és a tengerbe szórták, hogy a tömeg ne tisztelje őket ereklyeként.

Összesen 55 keresztény halt meg 1622. szeptember 10-én a Nishizaka-hegyen, és ezzel csatlakoztak ahhoz a több mint 400 emberhez, akiket 1597 és 1637 között vallási meggyőződésük miatt öltek meg Japánban. A tömeges kivégzés ma Nagy Genna-mártíromság néven ismert, az 1615 és 1624 közötti japán Genna-korszak után.

Még évszázadokig bujkálniuk kellett

A nagy gennai mártíromság idején a kereszténység a túlélésért küzdött Japánban. A katolikusok a sógunátus alatt továbbra is súlyos üldöztetésnek voltak kitéve. A nyilvános kivégzések mellett a kormány a misszionáriusokat és a megtérteket úgy kínozta, hogy forró vizet öntött rájuk, jeges vízben fagyasztotta őket halálra, és fejjel lefelé, ürülékkel teli gödrökbe akasztotta őket.

A hatóságok arra is kényszerítették a gyanúsított keresztényeket, hogy tapossanak rá Jézus vagy Szűz Mária rézből készült képmására – ez istenkáromló cselekedet. Azok, akik engedtek a kormány nyomásának, gyakran „hazatértek, és Istenhez könyörögtek, hogy bocsásson meg nekik” – mondta Simon Hull, a japán katolicizmus szakértője a BBC Newsnak 2019-ben. „Az egyik közösségben még a viselt szandáljukat is elégették, a hamut pedig vízzel keverték össze, mielőtt megitták volna, mélységes bűnbánatuk kifejezéseként”.

Csak a 19. század közepén, miután Matthew Perry amerikai parancsnok arra kényszerítette Japánt, hogy nyissa meg kikötőit az idegen hatalmak előtt, kezdtek újra felszínre törni az ország rejtett keresztény közösségei. Ma a katolikusok Japán lakosságának kevesebb mint 1 százalékát teszik ki.

Ez is érdekelhet:

• 12. századi ritka képkövet találtak egy német építkezésen
• Vikingek és erőszak: Miért volt veszélyesebb az élet Norvégiában, mint Dániában?