Több mint három évezrede vésték agyagba a világ egyik legrégebbi várostérképét, melyről csak nemrég derült ki, hogy tökéletesen illeszkedik Nippur ókori városának feltárt romjaihoz.
3,300 évvel ezelőtt készült, az i. e. 1500 és 1300 közötti Mezopotámiában agyagtáblába vésett ősi térkép titkairól hullt le a lepel nemrég, írja a National Geographic.
A tábla felfedezése még 1899-ben történt, amikor Irak területén régészek egy különös, tenyérnyi méretű táblára bukkantak. A rajta látható vonalak és jelölések már első pillantásra arra utaltak, hogy valamilyen ősi térképről van szó, de arról, hogy pontosan mit ábrázol, több mint egy évszázada heves vita folyik.
Nippur, a rejtélyes szent város
A tábla a rajta megfigyelhető arányok alapján mezopotámiai Nippur városát ábrázolja, amely a bronzkor jelentős részében vallási központnak számított, templomait pedig a kasszita babiloni uralkodók újították fel a Kr. e. 2. évezred közepén.
A tábla nagyjából fél négyzetmérföldnyi városrészt fedett le, és a falakat, valamint a kapuk közötti távolságokat is feltüntette.
Az ősi térkép azonban sokáig fejtörést okozott: néhány régész nem találta összhangban az agyagtáblán ábrázolt épületeket a feltárt városmaradványokkal, emiatt pedig sokáig úgy vélték, a térkép pontatlan.
A nagy felismerés
A fordulat az 1970-es években következett be, amikor McGuire Gibson, a Chicagói Egyetem régésze légi felvételeket elemezve rájött, hogy a táblán ábrázolt falak és szögek valójában tökéletesen illeszkednek Nippur egykori déli erődítményeihez és azok nyomaihoz.
Amikor a régészek ezen a helyen kezdtek kutatni, valóban megtalálták azokat a falmaradványokat, amelyek megfeleltek a tábla vonalainak.
Gibson szerint helyes tájolás mellett a térkép rendkívül passzol a feltárt romokhoz, és meglepően pontos, mivel mindössze 10 százalékos eltérést mutat.
Hogyan lehet ennyire pontos?
A tábla készítőinek precizitása a város szerkezetének ábrázolását illetően még ma is lenyűgözi a kutatókat. Bár nem tudjuk, pontosan milyen módszerekkel dolgoztak, a mezopotámiaiak ismerten kiváló földmérők voltak, és más további fennmaradt agyagtáblák alapján is látszik, hogy földparcellákról és lakónegyedekről is készültek hasonló rajzok.
A nippuri tábla azonban jóval nagyobb területet mutat be ezeknél, ami azt jelenti, hogy készítőinek hosszú és aprólékos méréseket kellett végezniük, melyek során a szögek meghatározásához a csomózott köteleket és mérőrúdak mellett feltehetően egyszerű trigonometriai elveket is használtak.
Ősi térkép és tervrajz egyszerre?
A térkép lehetséges céljára egy fontos történelmi körülmény világít rá: Nippur a tábla készítése előtti évszázadokban szinte teljesen elhagyatottá vált, amikor azonban a kassziták átvették a hatalmat, megkezdték a város újjáépítését. A mezopotámiai uralkodók kötelességüknek érezték az építkezést, és a kutatók szerint elképzelhető, hogy a tábla nem csupán ősi térkép, hanem egyfajta tervrajz volt.
Több hasonló tábla is előkerült már
Az ókori Mezopotámiából fennmaradt táblák közül ugyanakkor akad még olyan, mely hasonlóan érdekes információkkal szolgálhat a régészek számára.
A neokohn.hu beszámolója szerint 1882-ben Hormuzd Rassam és kutatócsapata egy olyan, közel 3.000 éves táblára lelt rá a babiloni város, Szippar romjai között, mely az ott élők hitéről szolgálhat információkkal.
A tábla két oldalán egyarán szerepel ékírásos szöveg, ezek mellett pedig egy szintén ősi térkép is, mely a Babiloni Birodalom területét ábrázolja.
A rajta szereplő feliratok között felbukkan az Urartu, avagy Ararát is, és a mellette szereplő leírásban az szerepel, hogy aki elindul ide, egy hatalmas járművel, egy hajóval találkozhat, mely sokak szerint Noé bárkájára utal.
Forrás: