Ha tetszett a Squid Game, ezt imádni fogod – a dél-koreai filmgyártás legjava

Nem az volt a meglepő a Squid Game – Nyerd meg az életed sikerében, hogy egy dél-koreai sorozatot ennyire felkaptak, hanem az, hogy erre eddig kellett várni. Ugyanis az elmúlt két évtizedben a dél-koreai mozgókép-ipar elképesztő mennyiségben ontja magából a jobbnál-jobb filmeket és sorozatokat. Az alábbi felsorolásban négy egészestés filmet mutatunk be, amik a legújabb dél-koreai filmes virágkor kezdetét jelölték négy olyan rendezőtől, akik már most legendák. Ráadásnak egy kétévados sorozat, amit mindenképp érdemes csekkolni.

CIKKÜNK A SQUID GAME – NYERD MEG AZ ÉLETED SOROZATRÓL

Szigorúan piszkos ügyek (2002)

A Tégla című amerikai film, Martin Scorsese munkája, négy Oscar-díjat nyert 2007-ben, köztük a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb adaptált forgatókönyv díjait. A közönség is szerette – az IMDB szavazása alapján a cikk írásakor ez a 45. legnépszerűbb film a világon.

Márpedig a történetet és a fordulatokat, a karakterek nagy részét, sőt, a legtöbb vágást és beállítást is egy dél-koreai filmből vette. És ez a film nem marad el a feldolgozás mögött, sőt,

ha az eredetiséget és az alapötletet is díjazzuk, már akkor jobb, mint az amerikai remake.

Bár Scorsese feldolgozásának remek ízt ad a történet kiélezése az amerikai ír maffiára, a Szigorúan piszkos ügyek karakterei kevésbé végletesek és ezért a film fordulatai erősebbek, váratlanabbak – Andrew Law és Alan Mak filmje érzelmi komplexitás szempontjából mindenképpen magasabbrendű, mint Scorsese-é.

És, bizony, a dél-koreai színészek játéka sem marad el a nyugati sztárok, Jack Nicholson, Leonardo DiCaprio játéka mögött.

A filmnek Dél-Koreában két folytatása is készült. Ezek sikere valamelyest elmaradt az első résztől, de még mindig egy-egy remek krimi hétköznap estére.

Oldboy (2003)

Az Oldboy volt az egyik első igazán magas kritikai elismerésben részesített dél-koreai film, amit a filmfesztiválok is kitömtek díjakkal szerte a világon – többek között megkapta 2003-ban a Quentin Tarantino által vezetett cannes-i zsűri nagydíját. A letaglózóan kegyetlen neo-noir stílusú thriller rendezője, Park Chan-wook az egyik legfontosabb koreai rendező, akinek szinte minden filmje zseniális.

Az Oldboy egy férfiról szól, akit 15 évre egy hotelszobába zártak, majd magyarázat nélkül kiengedtek.

Spoiler nélkül talán elég annyi, hogy a sajátos bosszútörténet fordulatai görög tragédiák hőseinek sötét sorsát idézik, amelyben a hétköznapi erkölcsi képzeteink és elvárásaink megsemmisítő vereséget szenvednek. A film katartikus konklúziója gyakorlatilag széttép minket és ott hagy cafatokban.

Az Oldboy olyan film, aminek a hatását még napok múlva is érezni fogjuk.

Viszont ebben az esetben eszünkbe se jusson elkövetni azt a hibát, hogy a film amerikai remake-jével is foglalkozunk. Spike Lee 2013-as munkáját inkább felejtsük el, hogy valaha is elkészítették.

Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz (2003)

Park Chan-wook mellett a dél-koreai mozi-virágkor kortárs megalapítójának Kim Ki-duk-ot szokás tartani. Ő épp egy évvel ezelőtt hunyt el lettországi otthonában a Covid-19 áldozataként. Bár számtalan emlékezetes filmet készített, talán a hosszú című Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz ezek közül az egyik legemlékezetesebb.

A történet egy erdei tavon úszó buddhista szentély körül forog és az ott élő remete-szerzetes sorsáról szól, aki kisfiúból idős öregemberré cseperedik.

Sokkal több nem is történik, viszont a dráma apró finomságai és a film hátterében húzódó összetett filozófiai gondolat a képernyőhöz szögez és igazi érzelmi hullámvasútra ültet.

A meditatív hangulatú, lassú csörgedezésű film az élet körforgásáról rabul ejt, végkifejlete egyedülálló és katartikus.

A nagybetűs Kelet szól hozzánk belőle és önt el minket minden kulturális értékével és terhével, 103 megrendítően gyönyörű percben.

A gazdatest (2006)

Bong Jun-ho neve talán már a filmes közegben kevésbé otthonosan mozgók számára is ismerősen cseng, hisz 2020-ban

Élősködők című filmje nem csak a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját kapta meg, hanem – legyőzve az amerikai filmipar olyan remekműveit, mint a Házassági történet, az 1917, a Joker és a Jojo Nyuszi – a fesztivál legjobb filmjének díját is hazavihette, méghozzá az első külföldi filmként az Oscar történetében.

Említhetnénk még Jun-ho-tól a nagy sikerrel bemutatott Snowpiercer – Túlélők viadala című disztópia-scifit is, amiből még – egy árnyalatnyit kevésbé sikeres – amerikai szériát is készítettek.

Viszont itt a rendező karrierjének egyik első nagy sikerére térünk ki, ami a kapottnál nagyobb nemzetközi figyelmet érdemelne – ez A gazdatest című horror 2006-ból.

A film főszereplője, Park Gang-Doo (akit az Élősködőkben is remeklő Song Kang-Ho alakít), egy kis büfében dolgozik a Han folyó melletti parkban. Azonban egy nap a folyóba engedett mérgező hulladék miatt mutálódott halszörnyeteg mászik ki a folyóból, majd vérfürdőt rendez és elrabolja Song Kang-Ho kislányát.

Hogy ez a szörnyfilm miért jobb, mint a többi?

Azért, mert – bár vannak utalások a globális politikai felelősségre a környezetszennyezésében és a társadalom biztonságával megbízott hatóságok hideg felelőtlenségére –

A gazdatest nem fél kicsiben mesélni, és a világméretű krízis helyett egy családra és annak tragédiájára fókuszálni.

Remekül bemutatja a dél-koreai történetmesélés erősségét abban, hogy a fantasztikus kulisszák között is képes életközeli szituációkat és hozzáférhető emberi karaktereket mozgatni, mi több, valahogy a személyességen és a bensőségességen keresztül tud rávilágítani egyetemes mondanivalókra – épp úgy, mint a Squid Game-ben.

A királyság titkai (2019)

A sorozatok tekintetében sem igaz, hogy a Squid Game a semmiből jött volna. Dél-Koreában számtalan szórakoztató szappanoperát és komoly hangvételű, minőségi filmsorozatot készítenek, amik – például a Netflix jóvoltából – Magyarországon is elérhetőek.

Közülük A királyság titkai (Kingdom) vitathatatlanul az egyik legizgalmasabb jelenség,

nem csak azért, mert ez volt a Netflix első nagy dél-koreai filmes vállalkozása, hanem azért is, mert egy rettentően harmonikusan összerakott műfaj-kavalkádról van szó.

A kosztümös drámai sorozat a Csoszon-dinasztia idején játszódik. Főszereplője Lee Chang koronaherceg, aki igen nehéz korszakban készül átvenni a trónt haldokló apjától, a királytól. Miközben politikai összeesküvések egyre közelebb szövik körülötte hálójukat, a vidéki uradalmakban furcsa járvány üti fel a fejét, ami feltámasztja a holtakat. A fellegek gyűlnek, és a káosz hamarosan eluralkodik Csoszon-Korea felett.

Képzeljük el, hogy egyesül a The Walking Dead személyes hangú melodrámája és a Trónok harca konspiratív intelligenciája és fordulatai, mindez a középkori ázsiában, ahol (kvázi) szamurájkardokkal tesznek pontot a politikai viták végére, olyan gyönyörűen fényképezett vidékeken és díszletek előtt, mint amilyeneket eddig csak hongkongi epikusokban láthattunk.

A királyság titkainak története gyakorlatilag lezárul a két megteinthető évad alatt – azonban ebben az esetben tényleg nagyon reménykedünk benne, hogy valamilyen formában láthatunk majd ebből a zombis-kardozós-konspirálós királydrámából még-még-még!

Mert a király nem halhat meg…