Tényleg Rómába vezetett minden út?
Időszámításunk szerint 125.-ben, a Római Birodalom, a világ akkori legnagyobb civilizációja északon a mai Nagy-Britannia, délen Marokkó, keleten Irak, nyugaton pedig Portugália területéig húzódott. A gazdaságát háborúk segítségével és terjeszkedéssel tartotta fenn, a fókusz a hódításokon volt, amit csak a hadsereggel lehetett elérni.
Róma ekkorra már 400 ezer kilométernyi úthálózattal rendelkezett. Ráadásul ez nem csak a polgárok számára volt nagyon hasznos. A római légiók is sokkal gyorsabban jutottak el egyik pontból a másikba. Ez a faktor pedig döntőnek bizonyult a hosszútávú sikerekben is, adta hírül a WorldAtlas. De vajon tényleg minden út Rómába vezetett?
Az útépítés mögött álló hadsereg
A hadsereg anyagi támogatása tűnt biztos útnak a sikerhez. A katonák azonban a nehezen járható földutakon nem voltak kellően gyorsak, így a rómaiak kitalálták, hogy a nagy távolságban zajlott háborúk miatt egy modern úthálózatra volt szükség, amelyen a hadsereg is könnyen és hatékonyan juthat el A pontból B-be. Ennek érdekében a rómaiak utakat építettek minden provinciában. Az új útvonalak hozzájárultak ahhoz, hogy a katonák naponta több mint 30 kilométert megtéve megelőzzék a külső csapásokat és a belső felkeléseket, ezáltal elősegítve a birodalom bővülését.
Minden út Rómába vezetett?
Nem, de a legfontosabbak igen. Ezek az utak ma is mérnöki csodaszámba mennek azzal, hogy kiállták az idő próbáját. Ráadásul rengeteg 20. és 21. századi út is ezek mentén haladt. Csak a nemrégiben épített autópályák, mivel kerülik a sűrűn lakott területeket, távolodtak el az ősi útvonalaktól. Miért vezettek Rómába?
Az okok
Az ókori útvonalak, akárcsak a modernek, összekapcsoltak két pontot a térképen. Jelen az esetben olyan helyeket, amelyek a Római Birodalom részei voltak. A római utak nagyrészt Rómára koncentráltak, ezt követően arra, ami a hadsereg számára a leghatékonyabb volt. Amikor a barbárok, még ellenálltak, a rómaiak a biztonságosabb, kevésbé közvetlen útvonalakat részesítették előnyben, beleértve a sűrű erdőségeket és a hegyeket.
Az annexió után a Római Birodalom főútvonalait, amikor a biztonság már nem volt szempont, a fontos városok között a nyílt közlekedés érdekében annyira egyenesre építették, amennyire a földrajzi adottságok lehetővé tették. Bár a fontos városokat összekötő főutak mind Rómában végződtek vagy kezdődtek, ezeket a kerekek és állatok mozgatására tervezték, nem pedig arra, hogy egyik helyről a másikra jussanak. Lényegében a kikövezett utak jelentették a létfontosságú összeköttetést a kereskedelem felgyorsításához, valamint az új csapatok és az ellátmány szállításához, hogy a fronton lévő katonaságot ellássák.
Logika
Ahogy a Római Birodalom növekedett, úgy nőtt a római lakosság száma is, egészen egymillió főig. Ezért az áruknak a sűrűn lakott területekre a lehető leghamarabb el kellett jutniuk. Az új utak megkönnyítették a birodalom minden szegletének elérését, beleértve a legelszigeteltebb területeket is.
A kereskedők munkáját megkönnyítve az áruk könnyedén száguldottak a szárazföldön és a régiók között. Olyan életszükségleti cikkekről van szó, mint a hal, a gabona, a só és az olívaolaj, valamint állati termékek, például a bőr, illetve mindenféle kézműves termékek és építőanyagok. Ezenkívül a kikövezett utak segítettek a térképkészítésben, hogy megértsék a birodalom kiterjedését.
Érdemes elolvasni:
