A történelem első női uralkodója a kocsmapultból jutott a trónra

A sumer királyok listája nem meglepő módon tele van férfinevekkel: Alulim, Hadanish és Zizi. De férfi uralkodói mellett a világ első ismert civilizációja az első ismert női uralkodót is megtette: Kubaba (más néven Kug-Bau vagy Ku-Baba), aki uralkodása előtt sört főzött és árult a mezopotámiai Kis ősi városában.

A nagyhatalmú ókori nők története gyakran Egyiptomra összpontosul, ahol Szobeknoferuré, Hatsepszut és Kleopátra is fáraóként uralkodott. Kubaba azonban jóval előttük, valószínűleg Kr. e. 2400 körül lépett a sumer trónra. Ez azért hatalmas lépés, mert igazi uralkodó volt, derül ki a Discover beszámolójából. Uralkodó királynő, aki saját jogán uralkodott, nem pedig hitvesi királynő, aki egyszerűen a király felesége. A királylista lugal (király) néven említi őt, nem pedig eresh (királyné-feleség) néven. Így ő az egyetlen nő, aki viselte ezt a címet.

Az a kevés, amit róla tudunk is épp ebből a listából származik, az uralkodók krónikájából, amely sajnos azért gyakran elmossa a történelem és a legenda közötti határvonalat. En-men-lu-ana például állítólag 43 200 évig uralkodott. Kubaba uralkodása hihetőbb, de még így is valószínűtlen, ugyanis 100 évet írnak neki jóvá a sumerok élén.

Kubaba öröksége az utókor számára

Az ő jelzői hosszabbak, mint a legtöbbé, ami arra utal, hogy az ókori írástudók különösen figyelemre méltónak találták őt. Neve mellett ez áll:

A kocsmárosnő, aki megalapozta Kis alapját

A sumer hagyományban a királyság nem kötődik állandó fővároshoz. Az istenek egy városnak adományozzák a jogot, majd néhány nemzedék után tetszésük szerint máshová helyezik át. Kubaba, a harmadik Kis-dinasztia egyetlen tagja előtt a királyság több mint egy évszázadon át Mariban pihent, Kubaba után pedig Akshakba került.

Kubaba hatalomra jutása

Az egyik forrás homályosan azt állítja, hogy Kubaba “elfoglalta” a trónt. A hatalomra jutásáról részletesebb beszámolót a Weidner-krónika tartalmaz, amely egyes szakértők szerint nem rendes történelmi feljegyzés. Albert Kirk Grayson kanadai assziriológus azt írta, hogy

az elbeszélés lényege annak illusztrálása, hogy azok az uralkodók, akik elhanyagolták vagy megsértették az istent, Mardukot, vagy nem gondoskodtak haláláldozatokról az Észagíla templom számára, szerencsétlen véget értek.

A szöveg szerint Kubaba megetet egy halászt, és ráveszi, hogy ajánlja fel fogását Észagílának. Marduk válasza pedig nem lepett meg senkit: “Legyen így” – mondta az isten, és ezzel “Kubabára, a kocsmárosra bízta az egész világ feletti uralmat”.

Véletlenül éppen a sumer sör összetevői, a kenyér és a víz voltak a monarchia előtti életének alapja is. Érdekes lenne, ha Kubaba útja az alacsony rangú sörfőzőből a magasztos királynővé válásig egy csodatörténet lenne, de a női kocsmárosok gyakoriak és elismertek voltak. Sőt, néha a nemesség tagjai voltak. Tekintettel arra, hogy a sumer nép a sört az istenek ajándékaként becsülte, talán pontosabb, ha úgy gondolunk rá, mint “egy sikeres üzletasszonyra, akinek maga is isteni kötődései voltak” – írja Carole R. Fontaine teológus.

Bármi is tette őt alkalmassá az uralkodásra, egyértelműen egyedülállóvá tette őt a sumer nők között. Egy több mint 1000 évig tartó birodalomban ő volt az egyetlen királynő, aki férfi nélkül uralkodott. Úgy tűnik azonban, hogy a későbbi nemzedékek elutasították a nemi szerepek eme megszegését, és a férfias-nőies tulajdonságok más, véleményük szerinti abnormális keverékeivel hozták összefüggésbe.

Egy interszexuális gyermek születése az országot uraló “Ku-Bau ómenévé” vált, aminek következménye szerint “a király földje pusztasággá válik”. Rivkah Harris assziriológus szerint “a trónon ülni egy nőhöz nem illő viselkedés volt, ahogyan a szakállas nő is természetellenes jelenségnek számított”.

Idővel az emberi Kubaba elhalványult az emlékezetből, és az isteni asszociációk kerültek előtérbe. Úgy tűnik, hogy a következő évezredben, a hettita korszakban istenítették, mint a szíriai Karkemis városának védelmezőjét. Az istenség és a történelmi személy közötti kapcsolat azonban nem egyértelmű, mert Baba egy sumer isten neve volt, a “ku” előtag pedig William F. Albright amerikai régész szerint “szentet” jelentett.

Ha azonban az istennő valóban a valós királynőtől származik, akkor az ő öröksége túlélte a sumerok, sőt a hettiták bukását is. A görög-római Kübelé névre keresztelt “minden isten anyja” még 3000 évvel a halála után is imádói kultusszal büszkélkedhetett.

Nem rossz egy pultoslánytól.

Érdemes elolvasni:

• A legkorábbi hiteles Szent Korona-ábrázoláson még máshogy nézett ki koronánk
• 83 évvel ezelőtt zárták le a civilizáció kriptáját, és 8113-ban nyílik ki legközelebb