Az Old London Bridge, a több mint hat évszázadon át álló ikonikus építmény a középkori mérnöki és kereskedelmi tevékenység lenyűgöző alkotása. A Temzén átívelő építészeti és várostervezési csoda döntő szerepet játszott London történelmében, és az idők során a kereskedelem, a lakóhely és a stratégiai védelem nyüzsgő központjává vált.
János király uralkodása idején épült az Old London Bridge, amely korának csodája volt, 138 üzletet, házat, templomot és kapuházat tartalmazott, amelyek a híd hosszában épültek. Ez a bonyolult középkori építmény a Temze elsődleges átkelőhelyeként szolgált, és több mint 600 éven át megkönnyítette az emberek, az áruk és a jószágok mozgását.
1176-ban Péter, a hídmester kezdeményezte az új kőhíd építését, amely több mint 30 évig tartott. A folyómederbe fapallókat vertek, amelyek törmelékkel töltött alapokat hoztak létre. Maga a híd 19 csúcsívből állt, amelyek pilléreket kötöttek össze, és 282 méter hosszan nyúltak át a folyón.
Élet a hídon
A 14. században, virágzásának csúcsán a hídon számos ingatlan volt, és mintegy 140 üzlet és ház bérleti díját szedték be. Eredetileg ezek az építmények kétszintesek voltak, a 17. századra fokozatosan négy- vagy ötszintesre bővültek. A híd kereskedelmi sikeréhez hozzájárult a tekintélyes szakmák tudatos kiválasztása — írja az Exploring GB.
A híd fontosabb épületei közé tartozott egy kápolna, egy felvonóhíd tornya és egy kőkapu. A 14. század végén átépített kápolnát később, a reformáció után lakóházzá alakították át. A 8,5 méter széles felvonóhíd kulcsfontosságú szerepet játszott a hajók áthaladásában vagy a város védelmében támadások idején.
A hídfőnél található Szent Mágnás Mártír templom jelentős szerepet játszott a híd történetében. Sajnos 1666-ban a londoni nagy tűzvészben elpusztult, de később Sir Christopher Wren újjáépítette.
Figyelemre méltó módon a London Bridge túlélte a Nagy Londoni Tűzvészt, amely 1666-ban a város jelentős részét elpusztította. A 18. századra azonban olyan kihívásokkal kellett szembenéznie, mint a zsúfoltság és a folyami forgalom korlátozása, ami 1824-ben egy új London Bridge építéséhez vezetett.
A középkori London Bridge-t végül 1831-ben, az új híd elkészülte után lebontották. Az 1973-ban megnyitott modern London Bridge továbbra is létfontosságú átkelőhelyként áll a Temze felett.
Az Old London Bridge történelmi jelentőségét a művészet is megörökítette: Claude de Jongh festményei, majd később olyan neves művészek ábrázolásai, mint Canaletto és JMW Turner. Ezek a művek egyedülálló ablakot nyújtanak London múltjára és ennek az ikonikus építménynek a fejlődésére.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
