A hatóságok hosszú ideig próbálták eltitkolni, hogy a brutális dózisú sugárzástól néz így ki a férfi. Rengeteg sorstársa lehet még.
Egy férfi a nukleáris azt állítja, hogy a Csernobilnál sokkal nagyobb nukleáris katasztrófa deformálta el az arcát, írja a Daily Star.
Ozersk volt a szovjet atomfegyver-program szülőhelye, jelenleg pedig ez a bolygó egyik legszennyezettebb helye. A lakosok hihetetlenül magas sugárzásnak vannak kitéve.
Vakil Batirshin nyirokcsomói nagymértékben megduzzadtak, amit állítólag a sugárzás okozta betegség okoz. Az oroszországi Ozerskben él, amelyet teljes titokban építettek a hatalmas Majak atomerőmű köré a szovjetek 1946-ban.
A város felépítése utáni első nyolc évben a helyi lakosoknak tilos volt kommunikálniuk a külvilággal. Akárcsak Csernobilban, itt is szálláshelyet kaptak az erőműben dolgozó tudósok, akik – a világ tudta nélkül – a Szovjetunió nukleáris fegyverkezési programját vezették a hidegháború idején.
Eltitkolták, hogy gondot jelent a sugárzás
A helyieknek azt mondták, ők „a világ nukleáris pajzsa és megmentői”, és mindenki más ellenség. Azt persze eltitkolták előlük, hogy a szélsőséges sugárterhelés kihat a város lakóinak egészségére. Sorban kezdtek megbetegedni és meghalni, a hatóságok pedig titkolóztak a halálozási arányról.
A város temetője azonban árulkodó: fiatal áldozatokkal van tele. A “Föld temetőjének” is nevezett Ozersket őrzött kapuk és szögesdrótos kerítések vették körül, és nem szerepelt egyetlen térképen sem. Lakóinak személyazonosságát a szovjet népszámlálásból is törölték, hogy megőrizzék titkukat.
Óriási katasztrófa történt
De a hírek arról sem számoltak be, hogy a Majak atomerőmű Oroszország legnagyobb nukleáris katasztrófáját is elszenvedte. A tragédia 1957-ben történt, tehát évtizedekkel megelőzte Csernobilt.
A sugárzás akkor borította be a várost, amikor egy hűtőrendszer felrobbant 100 tonna dinamit erejével. Az egyik közeli tavat olyan erősen szennyezte a plutónium, hogy a helyiek a „Halál tavának” és „Plutónium-tónak” kezdték nevezni.
Nemrégiben az X-en (azaz a korábbi Twitteren) került nyilvánosságra egy interjú, amelyen Vakil Batirshin számol be az őt ért megpróbáltatásokról. A férfi nehezen tud beszélni, nyaka fájdalmasan megduzzadt a nyirokcsomóktól, amelyek normál méretük háromszorosára nőttek.
Interview with a Russian man called Vakil Batirshin who suffers from massively swollen lymph nodes caused by a radiation-related illness. pic.twitter.com/yxgvZRqFhA
— Morbid Knowledge (@Morbidful) March 17, 2024
Pontos diagnózisa továbbra is rejtélyes, mivel az orvosok szerint sokszor nehéz bizonyos tüneteket a konkrét sugárzásra visszavezetni. Arra a kérdésre azonban, hogy van-e kétsége, hogy tünetei a radioaktivitáshoz kapcsolódnak, azt mondta: “Nos, amikor a szülőfalumban éltem, nem volt semmi bajom. Minden nagyszerű volt. Amikor idejöttem, akkor kezdődött.”
Rengeteg élnek még betegséggel
Egy másik lakos, Gilani Dambaev hemzseg azoktól a betegségektől, amelyek az orvosok szerint összefüggenek azzal, hogy egy életen át túlzott sugárzásnak volt kitéve.
Ő azt mesélte: “Néha táblákat tettek ki, hogy ne ússzunk a folyóban, de soha nem mondták, hogy miért. Munka után elmennnénk úszni a folyóba. A gyerekek is ezt tennék.”
A titok mára kiderült, és a város lakosai tudják, hogy vizük szennyezett, terményeik mérgezettek, és gyermekeik is betegek lehetnek. Állítólag Ozerskben és környékén félmillió ember volt kitéve ötször annyi sugárzásnak, mint a csernobili atombaleset által érintett ukrajnai területeken élők.
A Mayak atomerőmű építése. Forrás: Wikimedia Commons
De a legtöbben elköltözni sem akartak, mert míg a szovjet lakosság éhínségtől szenvedett és rendkívüli szegénységben élt, a várost paradicsomnak tekintették. A hatóságok ugyanis lakásokat, rengeteg élelmet, jó iskolákat és egészségügyi ellátást biztosítottak, valamint rengeteg szórakozási lehetőséget is.
Az orosz kormány végül csak sokkal később, 2008-ban kezdte meg a lakosok áttelepítését új, a folyótól távolabbi otthonokba.
Ez is érdekelhet:
