A kolumbiai Andokban található San Bernardo nem mindennapi hely: az eltemetett holttestek közül néhány esetben egyfajta természetes mumifikáció megy végbe. A helyi temetőhöz tartozó múzeumban jelenleg tizennégy ilyen holttest van kiállítva, évtizedekkel később is hihetetlenül jó állapotban.
Számos legenda kötődik hozzá, egyeseknek visszataszító, mások áldásként tekintenek rá. Mindenesetre a kolumbiai temetőben lezajló folyamatokra azóta sem sikerült tudományos magyarázatot találni – írja a Science Alert.
A hatvanas évek előttről származó esetekről nem tudni. Minden akkor kezdődött, amikor egy árvíz miatt áthelyezték a temetőt a jelenlegi helyére. Az első esetek mindenkit ledöbbentettek, de mára már a helyiek teljes mértékben hozzászoktak. Amit eleinte egyedi esetnek gondoltak, egyre gyakrabban fordult elő. A nyolcvanas években ötven sajátosan konzervált “múmiát” találtak évente – bár ez a szám azóta már csökkent.
Az akár évtizedekkel később kiásott testeken a körmök és a haj is szinte sértetlen állapotban maradt meg. Néhány esetben még a szemek is megmaradtak, amik általában különösen gyorsan indulnak bomlásnak.
Mi tartósíthatja a halottakat?
A helyiek közül néhányan úgy gondolják, az elhunytak jutalma, mások szerint épp hogy büntetés. Abban viszont a legtöbben egyetértenek, hogy az egészséges étkezés és életmód szerepet játszik a dologban, különösen bizonyos helyi gyümölcsök.
Hasonló jelenséggel találkoztak már Mexikóban és Olaszországban, de ettől függetlenül a legtöbben teljesen értetlenül állnak a jelenség előtt. A térség nedves éghajlata nemhogy nem segíti elő, de elméletileg még akadályoznia is kéne a folyamatot. Bár igazából még ez a feltevés is kétes.
Daniela Betancourt antropológus teóriája szerint a sírkamrák szinte kályha módjára működhetnek, és ahhoz hasonlóan “dehidratálják” a testeket. Ez elsősorban a temető elhelyezkedésének köszönhető. A meredek hegyoldalon mindig fúj a szél és a meleg időjárással kombinálva idézheti elő ezt a hatást. Az elméletet persze eddig még nem sikerült bizonyítani.
Mi lesz a holttestekkel?
Eddig semmilyen szabályszerűséget nem fedeztek fel abban, hogy melyik holttestek maradnak meg. Életkortól, nemtől és alkattól függetlenül megy végbe ez a folyamat. A kérdés azonban adott: mi lesz a sorsa az ilyen módon “tartósított” holttesteknek?
Arról, hogy mi legyen a végső sorsuk, minden esetben a család dönt. Sokan a hamvasztás mellett döntenek, de több család hozzájárult ahhoz, hogy szeretteiket a temető mauzóleumába helyezzék át. Ugyan kezdetben sokan kritizálták – egy katolikus pap egyenesen szentségtörésnek titulálta a holttestek kiállítását -, ezek a családok úgy fogják fel, lehetőséget kapnak arra, hogy tovább láthassák szeretteiket – derül ki a New York Post írásából.
Forrás: Wikimedia Commons
Ha Isten így akarta megőrizni, akkor okkal tette.
Így vélekedik Clovisnerys Bejarano édesanyjáról, aki egyike a tizennégy elhunytnak, akiket a mauzólumban “ravataloztak fel”. Bejerano és több más család is rendszeresen látogatja elhunyt hozzátartozóját. Ajándéknak tekintik hogy ilyen állapotban is felfedezhetik még bennük azokat a vonásokat, amikkel életükben is rendelkeztek.
A nyilvánosság előtt is nyitva álló, múzeumként működő mauzóleumban egyébként azóta a családtagok táblákat helyeztek ki, amiken röviden leírták elhunyt szeretteik élettörténetét, hogy a látogatók is jobban megismerhessék őket.
Ezeket is érdemes elolvasni:
A világ legkisebb törzsei: Van, ahol már csak 3 ember maradt
A világ legszárazabb sivatagában valójában nyüzsög az élet
Forrás: