1980-ban egy fagyos szilveszter reggelén Minnesota havas pusztaságában dermesztő felfedezést tettek. A tizenkilenc éves Jean Hilliard egy orvosi csoda megtestesítőjévé vált, egy olyan túléléstörténet, amely szembeszállt a természet és az orvostudomány törvényeivel.
Jean Hilliard egy átmulatott éjszaka után hazafelé tartott, amikor autója a fagypont alatti hőmérsékletben leállt. Csak télikabátba, kesztyűbe és cowboycsizmába öltözve gyalog indult el, hogy segítséget kérjen egy közeli barátjától. Amikor a hőmérséklet mínusz 30 Celsius-fokig süllyedt, eszméletlenül és egyedül esett össze a hóban — írja a Science Alert.
Hilliard hat órán át feküdt mozdulatlanul a csípős hidegben, teste megalázkodott a fagyos hőmérséklettől. Amikor barátja, Wally Nelson rátalált az ajtajától alig néhány méterre, már élettelennek tűnt. “Azt hittem, meghalt” – mesélte később Nelson. “Merevebbre fagyott, mint egy deszka, de láttam, hogy néhány buborék jön ki az orrából.”
Egy orvosi rendellenesség
Nelson gyors reakciója kétségtelenül megmentette Hilliard életét. A nőt a helyi kórházba szállították, ahol Dr. George Sather olyan látványban volt része, amit soha nem fog elfelejteni. Hilliard teste annyira hideg és merev volt, hogy úgy nézett ki, “mint egy darab hús a mélyhűtőből”. Az arca hamuszürke volt, a szemei szilárdak, a bőrét pedig túl kemény volt ahhoz, hogy egy injekciós tűvel át lehessen szúrni. A testmaghőmérséklete veszélyesen alacsony, 27 Celsius-fok volt, jóval az egészséges emberi testhőmérséklet alatt.
Figyelemre méltó módon néhány órán belül, miután gyengéden melegítőpárnákkal melegítették, Hilliard állapota javulni kezdett. Délre már ébren volt és beszélt, és a lábujjain lévő kisebb fagyási sérüléseket leszámítva teljesen felépült. Története azóta az orvostörténet részévé vált, és érdekes kérdéseket vetett fel az emberi túlélés határairól és a hipotermia kezelésének lehetőségeiről.
A megfagyás túlélésének tudománya
Hilliard túlélése a súlyos hipotermia egyedülálló tulajdonságainak tulajdonítható. Rendkívül hideg körülmények között az emberi test számos élettani változáson megy keresztül. A véráramlás korlátozódik a létfontosságú szervekben, és az anyagcsere-folyamatok lelassulnak, jelentősen csökkentve a szervezet oxigénszükségletét. Ez a felfüggesztett életműködés állapota még akkor is képes megőrizni az életet, ha az életjelek látszólag hiányoznak.
A hideg éghajlaton dolgozó egészségügyi szakembereknek van egy mondásuk: “Senki sem halott, amíg nem meleg és halott”. Ez az elv áll a terápiás hipotermia hátterében, amely az orvosi környezetben az agy és más szervek védelmére alkalmazott technika a kritikus ellátás során.
Hilliard állapotának rejtélye
Bár nem ismeretlenek az extrém hideget túlélő emberek történetei, Hilliard esete kiemelkedik a hipotermia nyilvánvaló súlyossága miatt. A testét úgy írták le, mintha “megfagyott volna”, amely kifejezés a szövetekben kialakuló jégkristályok szó szerinti képét idézi fel. A testhőmérséklete azonban, bár alacsony volt, fagypont felett maradt, ami arra utal, hogy a teste nem volt a hagyományos értelemben vett fagyott.
Az izommerevség, a súlyos hipotermia gyakori tünete, azt az illúziót keltheti, hogy a test megfagyott. Ezenkívül az erek összeszűkülése és a test alapvető szervi működésének elsőbbséget élvező működése miatt a bőr hamuszürke és hidegnek tűnhet. Ezek a tényezők valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy Hilliard teste megszilárdultnak tűnt.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
