Egy szibériai mamuttemető rengeteg információval szolgált arról, hogyan éltek együtt az emberek az elefántok szőrös rokonaival azok kihalásának végső időszakában. Sajnos a legjobb bizonyítékok egy részét elefántcsontvadászok ellopták.
Nem kis teljesítmény, hogy az emberiség képes volt túlélni Szibériában az Északi-sarkkör felett, ráadásul a jégkorszak végén, de a bizonyítékok egyértelműen azt mutatják, hogy valóban sikerült.
Az IFLScience beszámolója szerint a legnagyobb tényezői ennek a mamutok lehettek, amelyek ételt, ruházatot és eszközökhöz való csontokat biztosítottak. A Berelekh nevű folyó melletti lelőhely azt sugallja, hogy az utóbbi két forrás volt a legfontosabb.
Több mint 150 mamut egy helyen Szibériában
A folyó bal partján egy olyan hely található, ahol legalább 156 mamut csontjai kerültek elő.
Amikor a tudósok először megvizsgálták ezt a helyet 1970-ben, azt hitték, hogy a mamutok maradványai természetes módon gyűltek össze a folyó mentén.
Az elefánttemetők legendája – ahol az öregedő állatok puha fűvel táplálkoznak – nem nyert megerősítést, így az volt a legvalószínűbb feltételezés, hogy a folyó messziről szállította ide a csontokat.
Azonban a részletesebb vizsgálatok kimutatták, hogy erre nagyon kevés esély volt.
A kezdeti feltételezéssel ellentétben, miszerint az emberek 50-80 évvel a mamutcsontok felhalmozódása után érkeztek, Dr. Vladimir Pitulko, az Orosz Tudományos Akadémia kutatója vezette munka arra utal, hogy az emberek és a mamutok egy időben voltak jelen.
A csontok kora túl változatos ahhoz, hogy tömeges kihalási eseményt kiáltsunk, és a folyó is túl gyenge volt ahhoz, hogy ilyen mennyiségű csontot sodorjon le.
Úgy tűnik tehát, hogy az emberek voltak a felelősek. Ellentétben más lelőhelyekkel, itt nincs egyértelmű bizonyíték a mamuthús fogyasztására, ugyanis a nyúlhús sokkal gyakoribb táplálék volt.
Pitulko és társai arra a következtetésre jutottak, hogy a mamutok fő értéke az agyarukban rejlett. Akkor, mint most, az elefántcsont volt az ormányosok áldása és átka egyszerre.
Nem biztos, hogy az emberek vadászták a mamutokat, vagy csak az elhullott példányokat gyűjtötték be – de bármi is legyen az igazság, a helyszín valószínűleg egyfajta műhely volt, ahol a csontokat megmunkálták. Az agyarakat és csontokat, amelyeket a legjobbnak ítéltek az eszközkészítéshez, ide szállították faragásra.
A Berelekh helyszínen található mamutok háromnegyede nőstény volt, valószínűleg azért, mert kisebbek voltak, vagy mert az egyenes agyaraik értékesebbek voltak, mint a hímek görbe agyarai.
A csontok 13 700 és 11 800 év közötti időszakra tehetők, de a legtöbb a későbbi időszakból származik. A nagy csontok egy helyen vannak, míg közelükben található az emberek lakhelye, ahol az elefántcsont megmunkálásának nyomai láthatók.
Az időszak 12 400 és 11 800 év között az úgynevezett Bølling-Allerød felmelegedésbe esik, a pollen arra utal, hogy a régió kedvezőbb volt az emberek számára, de legalább kevésbé lakhatatlan. Az új vizsgálatok azt mutatják, hogy a helyszínt nem lakták állandóan, hanem vissza-visszatértek oda.
Bár ez a helyszín fontos, sokkal többet is elárulhatott volna, 1947-ben például 50 agyart adtak el Berelekhből.
Ma már nehezebb lenne kifosztani ezeket a mamutokat, mivel a legközelebbi város 60 kilométerre található. Azonban korábban volt egy falu mindössze 2 kilométerre lefelé a folyón, ahol az elefántcsontot értékesítették.
Sok kérdés maradt megválaszolatlanul
Például az, hogy honnan származnak azok a csontok, amelyek az évezredek során elszórva kerültek a helyszínre, mielőtt az aktivitás fokozódott volna?
Bár Berelekh lelőhelye egyedinek tűnt, amikor felfedezték, ma már tudjuk, hogy csak egy a számos hasonló mamuttemető közül Észak-Eurázsiában. Ha más helyszínek is hasonló eredetűek, az arra utal, hogy a mamutvadászat széles körben elterjedt szokás volt akkoriban.
Hasonló következtetésekre jutottak a Jana nevű paleolitikus helyszín kapcsán is, szintén Észak-Szibériában, bár ott az állatok elhalálozási aránya valamivel alacsonyabb volt.
Érdemes elolvasni:
- Az ókori görögöknek meglehetősen extrém háziállataik is voltak
- A legendás kakas, ami 18 hónapig fej nélkül élt
Forrás: