Számos orvosi kezelésre lenne szükségünk a világűrben való utazáshoz
Hosszú távon a világűrben tartózkodni számos kihívással jár. És nem csak arról van szó, hogy mennyi élelmet és egyebet kell magunkkal vinnünk, ennél sokkal aggasztóbb a világűr emberi fiziológiára gyakorolt hatása.
Fajunk nem súlytalan környezetben fejlődött ki, így nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy hónapokig lebegjünk, és nem vagyunk képesek megbirkózni a megnövekedett sugárzással sem, derül ki a Universe Today beszámolójából.
A világűr nem gyerekjáték
Illusztráció: Pixabay
Az olyan szervek, mint a vesék mindenbizonnyal károsodni fognak, de időbe telik, amíg a tünetek előjönnek.
A kutatók olyan módszereken dolgoznak, amelyekkel a szervi problémákat már a korai szakaszban fel lehet ismerni, és amelyekkel meg lehet védeni azokat a hosszú távú űrrepülések során.
Néhány éve tudjuk, hogy az űrrepülés jelentős egészségügyi problémákat okozhat. Ezek közül az izom- és csontsűrűség csökkenése a legismertebb, de az 1970-es évek óta a szív gyengülése, látásproblémák és vesekő kialakulása is előfordult már.
A probléma fő okát a világűrből érkező fokozott sugárzásnak tulajdonítják. De nemcsak a Napé, hanem a mélyűrből érkező kozmikus sugárzás is nagy szerepet játszik abban, hogy szerveink károsodjanak.
Szerencsénkre itt a Földön a mágneses mező bizonyos mértékig megvéd minket és az alacsony Föld körüli pályán tartózkodókat is. Azok, akik messzebbre utaznak; a Holdra és más bolygókra, sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve.
Eddig még senki sem próbálta tanulmányozni, hogy mi történhet a szerveinkben a hosszú ideig tartó űrrepülés következtében, egészen mostanáig.
A Nature Communications című szaklapban megjelent új tanulmány a vesék egészségének elemzéséről számol be az űrrepülés során.
A kutatócsoport több mint 40 alacsony Föld körüli pályán végrehajtott küldetésből gyűjtött mintákat emberekből és egerekből egyaránt, főként a Nemzetközi Űrállomásról.
A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) is mindössze 6 hónapot tartózkodhatnak egyhuzamban. Fotó: NASA
A minták felhasználásával biomolekuláris, fiziológiai és anatómiai vizsgálatokat végeztek. Egerek segítségével képesek voltak egy 1,5-2,5 éves Mars-küldetésnek megfelelő galaktikus kozmikus sugárzási dózist szimulálni.
A tanulmányból származó jelek azt mutatták, hogy mind az állati, mind az emberi vesékben változások következtek be.
A vese részei, az úgynevezett tubulusok a kalcium- és sóegyensúly szabályozásáért felelősek, és ezek a világűrben töltött kevesebb mint egy hónap után a zsugorodás jeleit mutatták.
A kutatók azonban úgy vélik, hogy ez inkább a súlytalanság, mint a sugárzási dózisok következménye.
A kutatócsoport azonban azt javasolta, hogy további kutatásokat kell végezni annak megállapítására, hogy a megnövekedett sugárzási dózisok és a mikrogravitáció kombinációja növelő hatással járt-e.
Érdemes elolvasni:
