Meglepő dolgot fedeztek fel a pteroszauruszokról, a valaha volt legnagyobb repülő állatokról
A tudósok meglepő felfedezést tettek a pteroszauruszokról, a valaha élt legnagyobb repülő állatokról. Kiderült ugyanis, hogy az ősi hüllők egykor apró, fára mászó lények voltak, de az idők során úgy fejlődtek, hogy szárnyfesztávolságuk elérte a 10 métert, így akkorára nőttek, mint egy kisrepülő.
A pteroszauruszok a dinoszauruszok közeli rokonai voltak, amelyek 253-66 millió évvel ezelőtt, a mezozoikumban éltek, írja az Independent. Ők voltak a valaha élt legnagyobb repülő állatok, azonban a tudósok rájöttek, hogy a földön járás képessége segítette őket abban, hogy hatalmas méretűre nőjenek. A Leicesteri Egyetem kutatói úgy vélik, hogy a pteroszauruszok azért válhattak akár 250 kg-os óriásokká, mert olyan evolúciós változásokon mentek keresztül, amelyek következtében kezük és lábuk sokkal inkább hasonlított a földön élő állatokéhoz. A kutatók szerint az alkalmazkodásaiknak hála nagyobb választékuk volt táplálékból, és emiatt nőhettek ekkorára.
Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com
A pteroszauruszok fejlődése meglepő fordulatot tartogatott
Dr. David Unwin, az egyetem munkatársa elmondta, hogy miután nem kellett többé mászniuk, a fejlettebb pteroszauruszok képesek voltak hatalmas méretűre nőni, és egyes fajok igazi óriásokká váltak.
Ezek az állatok voltak az első gerincesek, amelyek kifejlesztették a repülés képességét, több tízmillió évvel a madarak és denevérek előtt. De hogy hogyan váltak a valaha létezett legnagyobb repülő állatokká, az máig nem egyértelmű. Hogy ezt jobban megértsék, az egyetem kutatói a világ minden tájáról származó pteroszauruszok kezeit és lábait vizsgálták meg a teljes evolúciós történetük során. A kutatók meglepődtek a tényen, hogy a későbbi pteroszauruszok nem csak a levegőben, hanem a szárazföldön is otthonosan mozogtak.
Ezek az élőlények több száz finom, tűszerű foggal rendelkeztek, amelyeket a mai flamingók szájában található lamellákhoz hasonlóan szűrő táplálkozásra használtak. Ez azt jelentette, hogy el tudták kerülni a dinoszauruszok és más szárazföldi fajokkal való versengést az élelemért. Megállapították továbbá, hogy a korai egyedeknél a kezek és lábak csontjai ideálisak voltak a fára mászáshoz.
A fejlődésük végére megfordult az irány
A fejlettebb pteroszauruszoknál ez éppen fordítva volt. Az ujjaik és lábujjaik tövénél lévő csontok sokkal hosszabbak voltak, míg a végükhöz közelebbiek rövidebbek, ami arra utal, hogy az élőlények a járást preferálták a mászás helyett. Dr. Unwin azt is elmondta, hogy a korai pteroszauruszoknál a hátsó végtagokat egy hártya kötötte össze, ami akadályozta a járást és a futást, de a későbbi fejlettebb egyedeknél ez a membrán a középvonal mentén elvált, lehetővé téve, hogy mindkét hátsó végtag önállóan mozogjon.
Dr. Unwin szerint ez létfontosságú változás volt, aminek köszönhetően sokkal mozgékonyabbak lehettek a földön. A kutatás vezető szerzője Robert Smyth pedig elmondta, hogy a pteroszauruszok repülése csak egy része a történetüknek. És ha a kutatók kiderítik, hogyan éltek a fákon vagy a földön, megérthetik, hogy milyen szerepet játszottak az ősi ökoszisztémákban.
Érdemes elolvasni:
