Az eunuchoknak sokkal nagyobb befolyásuk volt az ókorban, mint gondolnánk

Forrás: Wikimedia Commons

Az ókori eunuchokról a legtöbb embernek meglehetősen konkrét, és nagyjából megegyező asszociációi vannak. Kasztrált emberek, akik ennél fogva biológiai nemük ellenére elsősorban feminin tulajdonságokkal rendelkeznek, és valószínűleg nem ők azok, akik az első sorban harcoltak a korabeli nagy ütközetekben.

Ez azonban számtalan esetben nem is állhatna messzebb a valóságtól – derül ki az Ancient Origins írásából. Az eunuchok ugyanis sokszor testőrként vagy éppen végrehajtókként funkcionáltak az uralkodó udvarában.

Mítosz és valóság

Először is érdemes tisztázni, kik is voltak pontosan az eunuchok. Röviden és tömören olyan férfiakról van szó, akiket valamilyen okból kasztráltak. Az ókori görög feljegyzések szerint ez sokszor háborús büntetés volt, de nem volt rikta, hogy a fiatal fiúk esetében szexuális rabszolgaság állt a dolog hátterében.

A jelenségnek főleg Ázsiában, a Közel-Keleten volt nagy kultúrája. Hérodotosz leírása szerint például a perzsa udvarban különösen nagy igény volt az ilyen ifjakra. A görögök és a rómaiak nagy általánosságban megvetették a dolgot, a római történetírásban a kasztrált férfiak jelenléte az udvarban a rossz császárok ismertetőjele volt, még akkor is, ha a valóságban ez egyáltalán nem is volt jellemző. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy volt eunuch konzul (Eutropius) a Kr. u. 4. század fordulóján Rómában, Theodosius uralkodása alatt – akivel szemben a rómaiak közül sokan kifejezetten ellenszenvesek voltak, és következetesen csak “félemberként” hivatkoztak rá, majd rövid időn belül meg is buktatták.

A másik sokszor emlegetett téma az eunuchok férfiatlansága, és a nőkkel szembeni sajátos helyzete volt, gyakran a háremek kontextusába helyezve őket: az eunuchok voltak ugyanis azok, akikre a férfiak nyugodtan rábízhatták asszonyaikat. Az ilyen esetekben a kasztráció akár munkafeltétel is lehetett.

A későbbi eunuchokat is gyakran az Ottomán Birodalom és a háremek kontextusában képzeljük el
Forrás: Wikimedia Commons

A későbbi időkben azonban voltak ettől teljesen eltérő irányvonalak is. Még a kereszténységen belül is volt egy irányzat, aminek a képviselői önként kasztrálták magukat, hogy ellen tudjanak állni a különböző csábításoknak. Az önmegtartóztatás ezen formáját sokszor kifejezetten ünnepelték. A harmadik században például volt egy konkrét szekta, akik magukon és vendégeiken is végrehajtották ezt a “műveletet”, abban a hitben, hogy így Istent szolgálhatják.

Nem szabad azonban csak a végletekben gondolkoznunk, ugyanis az eunuchok közül sokan korántsem voltak olyan gyengék és tehetetlenek, mint amilyennek sokszor ábrázolják őket. Gyakran ők voltak az uralkodók legfőbb bizalmasai, és emellett is számtalan közéleti, vagy akár katonai szerepet is betölthettek.

Az eunuchok szerepvállalása

Már a perzsa uralkodó, Kürosz is dicsérte az eunuchokat hűségükért és megbízhatóságuk miatt. Meg volt róla győződve, hogy ezek a tulajdonságok bőven pótolják a fizikai erőt, ráadásul az ilyen embereket irányítani is könnyebb. Érdekesség, hogy a perzsa király valószínűleg az életét is nekik köszönhette, ugyanis szerepet játszottak abban, hogy még csecsemőként megmenekült nagyapja gyilkos összeesküvésétől.

A perzsa történelmi feljegyzésekben egyébként ezenkívül többször is esik szó eunuchokról, például testőri szerepkörben, de a Kr. e. 4. században került ki közülük hadvezér is, aki Gázában szolgált. Az asszíroknál szintén sok fontos feladat volt rájuk bízva, a tartományok élére is gyakran eunuchokat neveztek ki, volt olyan, hogy hadat vezettek, de az uralkodó legkülönbözőbb megbízásait is teljesítették. Assur-bán-apli például, aki i. e. 669-től i. e. 631-ig uralkodott az Újasszír Birodalomban, fő eunuchját küldte a szomszédos Mannaeába (a mai Irán területére) hogy felvegye a harcot a lázadó gambulu törzs ellen.

“Nyugaton” úgy igazán csak a Bizánci Birodalomban volt bevett az eunuchok jelenléte. Aki jobban érdeklődik a téma iránt, annak érdekes lehet az alábbi, erről szóló angol nyelvű videóanyag: