Mi történik, ha egy űrhajós a Holdon hal meg?
Ha valaki a Földön hal meg, nagyjából tisztában vagyunk azzal, mit csinálnak a testünkkel, de mi történik, ha egy űrhajós az űrben, vagy a Holdon veszti életét? Bár a NASA erről jó okkal beszél csak ritkán, az űrügynökség kidolgozott protokollokkal rendelkezik az ilyen eseményekre, sőt, „halálszimulációkat” is végez az űrhajósokkal.
Mi történik, ha az űrben hal meg valaki?
Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com
Chris Hadfield, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) korábbi parancsnoka elmondta, hogy ha egy űrsétánál történne haláleset, először a légzsilipbe vinnék az elhunytat, majd a testét nyomás alatt tartanák az űrruhában. Ez lassítaná a bomlási folyamatokat és megakadályozná a kellemetlen gázok szabadulását, amelyek az űrállomás zárt terében nem higiénikusak.
Az ISS fedélzetén viszonylag gyorsan megoldható a helyzet: az elhunytat a hűvösebb részben tárolnák, amíg a NASA döntene a továbbiakról. A lehetséges opciók közé tartozik a holttest hazaszállítása, egy meghatározott pályára való kilövés vagy a légkörbe való irányított visszatérés. A legénység végakaratát természetesen figyelembe veszik.
Egy hosszabb küldetés, például egy Mars-utazás során azonban bonyolultabb megoldásokra lenne szükség. A test egyszerű kilövése ellentétes a nemzetközi űrszemét-kezelési megállapodásokkal, így veszélyes űrtörmelékké válhatna. Egy alternatív megoldás, amit a NASA egyik kutatócsoportja javasolt, egy robotkar segítségével megfagyasztaná a testet, majd finom rezgéssel apró darabokra törné. A vizet elpárologtatnák, így a megmaradt körülbelül 25 kilogrammnyi maradványt hazavihetnék.
Mi történne egy űrhajóssal, ha a Holdon következne be a legszörnyűbb forgatókönyv?
De mi történik, ha valaki eljut a Holdra, és ott hal meg? Nos, erre az esetre már nincsenek kidolgozott tervek – az eljárást valószínűleg a legénység és a földi irányítók döntenék el az űrhajós kívánsága alapján. A NASA különösen ügyel arra, hogy ne szennyezzen idegen égitesteket, ezért a testet lehetőség szerint elhamvasztanák, hogy elpusztítsák a földi mikrobákat. Ha hazaszállításra nincs lehetőség, a testet eltemetnék, vagy a Hold felszínén hagynák.
A Holdon nincs olyan bomlási folyamat, mint a Földön. Nappal a testben lévő baktériumok elindítanák a bomlást, de a víz gyorsan elpárologna a közel-vákuumban. Éjszaka – ami 14 földi napig tart – a test megfagyna, emiatt a baktériumok aktivitása teljesen leállna. Mivel nincs légkör, ami megvédene a sugárzástól, a test lassan bomlana, de csontok akár több tízmillió évig megmaradnának. A Holdon a hőmérséklet-ingadozások – nappal 127°C, éjjel -173°C – szintén szétszakíthatják a testet a fagyás és olvadás ciklusai során.
Érdemes elolvasni:
