Egy új tanulmány szerint az időutazás lehetséges
Az időutazás hosszú ideje a sci-fi irodalom kedvelt témája, de a valós megvalósíthatósága a kutatókat is izgatja. Lorenzo Gavassino fizikus legújabb tanulmánya, amelyet a Classical and Quantum Gravity című szaklapban publikáltak, az időhurkok elméleti alapjait vizsgálja, valamint azok lehetséges gyakorlati következményeit. Kutatási eredményei arra utalnak, hogy bár az időutazás elméletileg lehetséges, teljesen másképp működne, mint ahogy azt a népszerű filmek és regények ábrázolják.
Gavassino kutatásának középpontjában az úgynevezett zárt időszerű görbék (closed timelike curves, CTC) állnak. A Greek Reporter beszámolója szerint ezek olyan feltételezett téridőhurkok, amelyek lehetővé tennék, hogy egy tárgy visszatérjen a saját múltjába. Einstein általános relativitáselmélete szerint bizonyos típusú univerzumokban, például a Gödel-féle világmodellekben a téridő speciális hajlítása miatt ilyen időhurkok létrejöhetnek.
Az időhurkokba került fizikai rendszerek viselkedése
Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com
A tanulmány azt is vizsgálja, hogyan viselkednének fizikai rendszerek, például egy űrhajó, ha időhurokba kerülnének. Gavassino elemzése meglepő következményeket tár fel, többek között az idő áramlásának megfordulását, valamint azokat a mechanizmusokat, amelyek megakadályozzák az ellentmondásokat: központi szerepet játszik a kutatásában a konzisztenciaelv, amely garantálja, hogy egy időhurok eseményei logikailag koherensek maradjanak. Ez a megközelítés kizárja például az ismert „nagyapa-paradoxont,” ahol az időutazó megakadályozná saját születését. Gavassino szerint a kvantummechanika törvényei természetes módon biztosítják ezt az önkonzisztenciát, fenntartva a logikai rendet még a legszokatlanabb körülmények között is.
Az entrópia szerepe
A tanulmány külön kitér az entrópia szerepére, amely a rendezetlenség mértéke, és általában az idő előrehaladásával nő. Egy időhurokban viszont az entrópiának vissza kell térnie az eredeti állapotába, mielőtt a hurok bezárulna. Ez azt jelenti, hogy az idő, amely normál körülmények között csak előre halad, egy zárt időszerű görbén belül visszafordul. Gavassino példaként említi egy instabil részecske bomlását kisebb részecskékre. Normál esetben ez a folyamat visszafordíthatatlan, de egy időhurokban a kvantumtörvények előírják, hogy a kisebb részecskék újra összeálljanak az eredeti részecskévé, visszafordítva a bomlást.
Gavassino azt is vizsgálja, hogy az időhurkok milyen hatással lehetnek az élő szervezetekre és a mentális folyamatokra. Megállapítja, hogy a memória és a feljegyzések vezetése egy CTC-n belül megszakadna. Minden emléknek vagy dokumentumnak, amelyet a hurok során hoznak létre, el kell tűnnie a ciklus végére, hogy a rendszer ellentmondás nélkül újraindulhasson. Ez mély kérdéseket vet fel a személyazonosság és az okság természetéről egy olyan világban, ahol az időutazás lehetséges lehet.
Érdemes elolvasni:
