Ha az élet történetét egyetlen 24 órás napba sűrítenénk, a modern ember, azaz a Homo sapiens csupán az utolsó 8 másodpercben jelent volna meg. Az elmúlt 350 000 év alatt az emberiség sok mindent megváltoztatott a bolygón, bár, ha visszautaznánk az időben az emberiség hajnalára, meglepő állatokkal találkozhatnánk.
Homo sapiens kezdetben kizárólag Afrikában élt, és hosszú időn át alig hagyta el a kontinenst. Körülbelül 70 000 évvel ezelőtt kezdődött meg a nagyobb mértékű kivándorlás, amelynek utódai ma az egész bolygót benépesítették. Az ősi Afrikában őseink egy teljesen más állatvilággal találkoztak, amelynek nagy része ma már nem létezik — számolt be róla az ExtinctZoo.
A különös állatvilág
Afrika ősi állatvilága meglehetősen eltért attól, amit ma ismerünk. Habár sok mai fajhoz hasonlítottak, a méretük és testfelépítésük gyakran eltérő volt. Egyik leglátványosabb példa erre a Paleoloxodon, egy hatalmas, kihalt elefántfaj, amely a valaha élt legnagyobb szárazföldi emlősnek számít. A Paleoloxodon rekonstrukciók szerint 4,2 m magas volt vállmagasságban, tömege pedig elérhette a 15 tonnát. Hatalmas, egyenes agyarai még félelmetesebbé tették ezt az óriást.
A legnagyobb afrikai szarvasmarha: Az óriásbivaly
A Syncerus antiquus, vagyis az óriásbivaly, a valaha élt legnagyobb afrikai szarvasmarha volt. Hosszúsága elérte a 3 m-t, vállmagassága pedig 1,85 m volt. Hatalmas tömegével (2,2 tonna) és erős csontozatával félelmetes ellenfél volt. Az emberi vadászok valószínűleg próbálták levadászni, de ez rendkívül veszélyes vállalkozás lehetett.
A Homo Sapiens találkozásai más emberfajokkal
Az ősi Afrikában nem csupán egzotikus állatokkal, hanem más emberfajokkal is találkozhattunk volna. Homo sapiens mellett még legalább három emberfaj élt a kontinensen:
- Homo naledi – Egy ősibb emberfaj, amely a fákhoz alkalmazkodott.
- Homo heidelbergensis – Nagyon hasonlított a modern emberekhez, erős testfelépítésű volt.
- Homo rhodesiensis – Egy még vitatott faj, amelyet egyesek a Homo heidelbergensisszel azonosítanak.
A Homo sapiens valószínűleg néhány esetben versenyzett ezekkel a fajokkal az élelemért, más esetekben pedig interakcióba léphetett velük.
A félelmetes páviánféle: A dinopithecus
Egy különös fenevad is jelen volt ebben az időszakban: a Dinopithecus, vagyis a “rettenetes majom”. Ez a nagyméretű páviánféle elérhette a 77 kg-os tömeget, és hosszabb szemfogakkal rendelkezett, mint bármelyik ma élő pávián. Vadászhatott kisebb emberszabásúakra, és opportunista ragadozó lehetett.
A “dinoszaurusz-szavú” antilop
A Rusingoryx egy kihalt antilopfaj, amely nem kinézetével, hanem hangjával volt különös. Koponyájában olyan szerkezeteket találtak, amelyek segítették az infrahang keltését – hasonlóan a hadrosaurid dinoszauruszokhoz. Ez a “dinoszaurusz-szavú” antilop meglepő példa a konvergens evolúcióra.
Kihalások és az ember szerepe
Bár az emberi vadászat hatást gyakorolt az állatvilágra, a legtöbb afrikai nagyemlős kihalása nem kizárólag az emberekhez köthető. Az éghajlatváltozás és a természetes populációdinamikai folyamatok szintén szerepet játszottak.
Afrika története lenyűgöző bepillantást nyújtanak abba, hogyan élt őseink egy olyan világban, amely ma már nem létezik. A megmaradt fajok védelme kulcsfontosságú, hogy ne veszítsük el további természeti kincseinket.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
„Magyart” jelentett az „ogre” szó?
Óriási megafauna még együtt élt emberrel mindössze 3 500 évvel ezelőtt
