A valaha talált legnagyobb galaxis négyszerese a korábbi csúcstartónak

A csillagászok megtalálták a valaha felfedezett legnagyobb galaxist, és egyelőre fogalmuk sincs, hogyan lett ekkora.

A 16,3 millió fényév átmérőjű Alcyoneus átmérője 160-szor nagyobb, mint a Tejútrendszeré, és négyszer nagyobb, mint a korábbi rekordtartó, az IC 1101, amely 3,9 millió fényévre terjed ki, számoltak be a kutatók tanulmányukban. A Herkules ellen harcoló egyik mitikus óriásról elnevezett galaxis nagyjából 3 milliárd fényévre van a Földtől.

Ez az eddigi legnagyobb példája a rádiógalaxisoknak, vagyis azoknak, amelyek középpontjában egy szupermasszív fekete lyuk található, amely hatalmas mennyiségű anyagot nyel el, miközben két gigantikus, közel fénysebességgel mozgó plazmasugarat lövell a világűrbe.

Több millió fényév megtétele után a plazmasugarak lelassulnak, és rádióhullámok formájában fényt kibocsátó fürtökké szétterülnek. Az Alcyoneus esetében a lebenyek a valaha felfedezett legnagyobbak, írja a Live Science.

A galaxisok gigantikus, plazmával teli lebenyei nem jelentenek újdonságot, ugyanis még a Tejútrendszernek is van két kisebb rádiótölcsérje, de hogy az Alcyoneus, egy viszonylag átlagos példány hogyan volt képes ilyen elképesztő méretű rádiótölcséreket növeszteni, az rejtély a tudósok számára.

A Martijn Oei, a Leiden Obszervatórium csillagásza által vezetett kutatók felfedezték „az egyetlen galaxis által alkotott legnagyobb ismert struktúrát, egy óriási rádiógalaxist, amelynek hossza 16,28 millió fényév. A valódi sajáthossz viszont legalább 16,44 millió fényév is lehet.”

Az Alcyoneus mérete a Tejútrendszerhez képest. RileyXeon/Wikimedia

A kutatók azután szúrták ki az objektumot, hogy átnézték a LOFAR (Low Frequency Array) által gyűjtött adatokat, amely egy olyan hálózat, amely 52 európai helyszín nagyjából 20 ezer rádióteleszkópjának összekapcsolásával jött létre. Miután feldolgozták az adatokat, hogy csak nagy és diffúz rádiós nyalábokat észleljenek, Oei véletlenül vette észre a hatalmas struktúrát.

De a gigantikus tollaitól eltekintve az Alcyoneus egy átlagos elliptikus galaxis, amelynek össztömege nagyjából a Tejútrendszer tömegének fele, és a központi szupermasszív fekete lyuk a Nap tömegének 400 milliószorosa, így valójában az Alcyoneus a legtöbb rádiógalaxis központjához képest viszonylag kicsi.

Azonban épp ez a furcsa az objektumban. A kutatók szerint „a geometrián túlmenően az Alcyoneus és galaktikus központja gyanúsan átlagos: a teljes alacsony frekvenciájú fénysűrűség, a csillagtömeg és a szupermasszív fekete lyukak tömege mind alacsonyabb, mint a közepesen nagy rádiógalaxisoké, bár hasonlóak hozzájuk. Tehát nem szükségesek nagyon masszív példányok vagy központi fekete lyukak a nagy óriások növekedéséhez, és ha a megfigyelt állapot reprezentatív a forrásra annak élettartama alatt, akkor a nagy rádióteljesítmény sem szükséges.”

A csillagászok egyelőre tanácstalanok, de úgy gondolják, az egyik lehetőség, hogy a galaxist körülvevő környezet a szokásosnál kisebb sűrűségű, ami lehetővé teszi, hogy a nyalábok soha nem látott mértékben táguljanak. Egy másik lehetséges magyarázat szerint az Alcyoneus a kozmikus háló egy szálán belül létezik, amely egy hatalmas és kevéssé ismert gázból és sötét anyagból álló, galaxisokat összekötő struktúra.

Annak kiderítése, hogy mi okozza az Alcyoneus felfúvódását, hasznos lesz más objektumok növekedésének megfejtéséhez is. „Ha léteznek olyan jellemzők, amelyek fontosak az óriás rádiógalaxisok növekedésének szempontjából, akkor a legnagyobbak valószínűleg rendelkeznek ezekkel.”

„Hasonlóképpen, ha léteznek olyan különleges nagyméretű környezetek, amelyek elősegítik ezek növekedését, akkor a legnagyobbak valószínűleg ezekben tartózkodnak.”

Érdemes elolvasni:

• Egy exobolygó haláltusájának utolsó pillanatát észlelhették csillagászok
• Majdnem 100 éve fedezték fel ezt a blazárt, most mégsem tudják egy kategóriába sem besorolni
• 38 percen keresztül működött a Holdon a magyar Puli vízszimatolója