Dolly, az egyetlen egészséges klón különös története
Hihetetlen belegondolni, hogy 28 évvel ezelőtt már sikeresen klónoztak egy bárányt – Dolly ráadásul teljes életet élt, amivel úttörőnek számított a klónok között.
A tudósok számára 1996 korántsem volt egy csendes év: a Stanford Egyetem két PhD-hallgatója elindított egy projektet, amelyből a Google lesz, a biológusok először szekvenáltak eukarióta genomot, az asztrofizikusok pedig valami szupermasszív létezését mutatták be a Tejút közepén. De egy esemény különösen kiemelkedik abból az évből: Dolly, a bárány születése.
Bár minden évben rengeteg bárány születik, Dollyban kilógott a sorból – pontosabban épp a szöges ellentéte, hiszen csak ő nem volt egyedi. Ő volt ugyanis az első emlős, akit felnőtt sejtből klónoztak, amit korábban lehetetlennek hittek.
Miért – szinte – lehetetlen klónozni, ha csak DNS kell hozzá?
Ennek az az oka, hogy bár minden sejt magja tartalmaz egy teljes genetikai információt, nem minden sejt használja ki az összeset. Gondoljunk rá úgy, mint egy nagyon hosszú feltekert filmszalagra, amelyből a sejtek csak azt a rövid szakaszt húzzák ki, ami a számukra fontos információkat tartalmazza.
Az embrió olyan őssejtekkel indul, amelyek képesek bármely gén aktiválására, de a fejlődés előrehaladtával differenciált „felnőtt” sejtekkel zárul, amelyek meghatározott funkciókat látnak el, és így leállítják azokat a géneket, amelyekre nincs szükségük. Egy felnőtt sejt visszajuttatása egy olyan állapotba, ahol ismét ténylegesen embrionálissá vált, lehetetlenül nehéz volt – akkor hogyan tették?
DNS – illusztráció. Forrás: Pixabay
Hogyan kell klónozni egy birkát?
Ebben az esetben az orvoszsenik Keith Campbell és Ian Wilmut biológusok, valamint csapatuk voltak, akik az Edinburgh-i Egyetem Roslin Intézetében dolgoztak, hogy kidolgozzák a genetikailag továbbfejlesztett állatállomány létrehozásának módjait, írja az IFLScience.
Ennek a munkának a részeként a Dollyt a szomatikus sejtnukleáris transzfer (SCNT) technikával hozták létre. Ez azt jelenti, hogy ki kell venni a sejtmagot egy felnőtt állat sejtjéből – jelen esetben egy finn-dorseti bárány emlősejtjéből –, és egy megtermékenyítetlen petesejtbe helyezni – egy skót feketearcúból –, amelyet szintén eltávolítottak.
Furcsa egyedfejlődés
Klónozás esetén nincs hímivarsejttel történő megtermékenyítés – ez más DNS-t vezetne be, ami némileg meghiúsítaná a lényeget. Az embrió fejlődésének elindításához ehelyett elektromos impulzus alkalmazására volt szükség. A kapott embriót ezután egy bérjuhba helyezték, majd 1996. július 5-én megszületett Dolly.
Ezt a technikát sikeresen alkalmaznák számos más emlős klónozására, beleértve a lovakat, macskákat és rhesusmajmokat is, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű elérni. Az SCNT-nek megvannak a maga problémái. Ezt bizonyítja, hogy Dolly volt az egyetlen embrió a 277 kísérletből, amelyet sikeresen kihordtak.
Egy klón élete
Dolly még sokáig életben és jólétben maradt a születése után, funkcionális szívvel, májjal, aggyal és más szervekkel, amelyek genetikailag egy felnőtt emlőmirigy sejt DNS-éből származnak, írja a Britannica enciklopédia. 2003. február 14-én Dollyt az állatorvosok elaltatták, miután kiderült, hogy progresszív tüdőbetegségben szenved. Testét megőrizték, és az Edinburgh-i Skót Nemzeti Múzeumban mutatták be.
Dolly tudományos öröksége
Dolly születése nem ment vita nélkül; jelentős tudományos vívmányt hozott a nyilvánosság elé, de vitát váltott ki a klónozás etikai vonatkozásairól is, különösen, ha felhasználható lenne embereknél. A klónozott emlősök egészsége miatt is aggódtak, különösen amiatt, hogy gyorsabban öregszenek, mint általában. Az aggodalma ellenére Dolly egészen normális életet élt, és hat egészséges báránynak is életet adott.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
