Extrém mértékű beltenyészetre utalnak a megkérdőjelezhetetlennek tartott bizonyítékok. Mindennapos volt a vérfertőzés?
Rendkívüli felfedezésre került sor a közelmúltban egy régészeti feltárás során, amely alapvető hatással lehet az őskori társadalmakról alkotott képünkre. A Daily Star beszámolója szerint ugyanis a dél-olaszországi Calabria területén, a baljós hangulatú Grotta della Monaca barlangban a tudósok a világ eddig ismert legkorábbi apa–lánya vérfertőzés genetikai bizonyítékát azonosították. A bronzkorból származó temetkezési hely Kr. e. 1780 és 1380 között lehetett használatban, és eddig semmi nem utalt arra, hogy ilyen sötét titkot rejthet.
Rutinszerű kutatásnak indult, de hihetetlen eredménye lett
A kutatók összesen 23 emberi maradvány DNS-ét elemezték, de eleinte csak átlagos, a vizsgált kornak megfelelő genetikai mintákra számítottak. Ehelyett azonban megdöbbentő eredmények születtek. A vizsgálatok során tíz nő és nyolc férfi genetikai profilját sikerült részletesen feltérképezni, és hamar kiderült, hogy a közösségen belül szoros rokoni kapcsolatok is voltak. Ez egyébként önmagában még nem számítana olyan óriási ritkaságnak, ám egy tinédzser fiú DNS-e minden korábbi elképzelést felülírt.
A fiú genetikai állománya ugyanis extrém mértékű beltenyésztettséget mutatott, messze meghaladva mindazt, amit eddig tapasztaltak az ősi emberi maradványoknál. A kutatók szerint a bizonyítékok „megkérdőjelezhetetlenek”, és egyértelműen közvetlen, szoros vérfertőzésre utalnak. Magyarul fogalmazva: a fiú apja a saját lányával nemzette őt. Az anya maradványait ugyanakkor sehol sem találták meg a temetkezési helyen.
Nem tudhatjuk, hogy mennyire volt gyakori a vérfertőzés
A kutatók szerint a felfedezés „kivételesen ritka és figyelemre méltó”, de évezredek távlatából persze nem tudhatjuk, hogy mennyire lehetett valójában gyakori az ilyen eset. Az mindenesetre biztos, hogy a jelenleg rendelkezésre álló régészeti nyilvántartásokban ez a legkorábbi azonosított és bizonyított vérfertőzés.
A közösség ráadásul nem volt elszigetelt vagy különösen kicsi, és arra sem utal semmi, hogy uralkodói vagy hierarchikus rendszer indokolta volna a közeli rokonok közötti kapcsolatot. A felfedezést bemutató tanulmány szerzői ezért úgy vélik, hogy a vizsgálat során megfigyelt szülő és utód közötti reproduktív kapcsolat „társadalmilag elfogadott viselkedést tükrözhetett”.
Alissa Mittnik, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet archeogenetikusa kifejtette: „Ez a kivételes lelet kulturálisan specifikus viselkedésre utalhat ebben a kis közösségben, de a jelentősége végső soron továbbra is bizonytalan.” Azt mindenesetre kimondhatjuk, hogy a lelet nemcsak sokkoló, hanem új kérdések egész sorát veti fel az emberi társadalmak korai működéséről és korai eleink mindennapos szokásairól.
Ez is érdekelhet:
- A maja birodalom kegyetlen rítusai: tűzzel vetettek véget egy dinasztia uralmának
- Elveszett városok nyomában: 6 legendás település, melyet még nem sikerült megtalálni
Kiemelt kép: depositphotos.com
Forrás:


