Itt a tanév vége. Alsós, felsős, érettségiző – a szülőkkel és a pedagógusokkal karöltve – egy emberként várja, hogy fellélegezhessen végre ezután a rendhagyó tanév után. Előtte azonban hátra van még az év hivatalos zárása, a bizonyítványok és oklevelek átvétele. Benne az osztályzatokkal. Sokan vélik úgy, hogy a jegyeknek komoly tétje van a továbbtanulás szempontjából. Annak viszont még ennél is nagyobb súlya, hogy milyen mondatokkal fogadjuk az évvégi jegyeket. Hiszen szavaink hatása még jóval az iskolás évek után is velünk marad, amikor a bizonyítványok már rég elsárgultak.
„Fiam, te egyre lustább és butább vagy. Ilyen jegyekkel semmire sem viszed.”
Miért nem működik ez a visszajelzés? A lustaságot, butaságot hajlamosak vagyunk személyiségünk állandó, megváltoztathatatlan jellemzőjének gondolni. A valóban hatásos reflexió tartós vonások helyett a konkrét viselkedésre, a diák tanulásba fektetett munkájára, erőfeszítéseire vonatkozik. Az erőfeszítés mértékén lehet változtatni. Ellenkező esetben a tehetetlenséget tanuljuk meg, azaz, hogy bármit teszünk, semmire sincs hatással.
A problémás mondat ráadásul idővel önbeteljesítő jóslattá is válhat.
Mit mondjunk helyette? Egy lehetséges példa: „Úgy látom a jegyed alapján, hogy kevés volt a tanulásra fordított idő, vagy az valamiért nem volt hatékony. Ha fejlesztesz a tanulási módszereiden, vagy több időt szentelsz a tananyag megértésére, a jövőben javulhatnak a jegyeid.”
„A jó jegyeidért kapsz egy iPodot”
Miért nem működik ez a visszajelzés? A mai, igazán gyorsan változó világban különösen fontos, hogy hamar eligazodjunk az ismeretek között, hatékonyan sajátítsuk el az újabb és újabb dolgokat, és nyitottsággal tekintsünk a bennünket körülvevő újdonságokra. Ez csak akkor tartható fenn hosszú távon, ha a tanulás, az ismeretszerzés önmagában is örömet, a fejlődés élménye önmagában is elégedettséget okoz.
A külső motivációs eszközök ideig-óráig működhetnek csak.
Esetleg képesek nehéz helyzetekben a holtponton átlendíteni. Hatásukra azonban a cselekvés elveszíti jutalmazó erejét. Puszta eszközzé silányul, és a figyelem a cselekvés belső élménye helyett a külső jutalmak megszerzésére vagy az esetleges büntetések elkerülésére fog irányulni.
Mit mondjunk helyette? Egy lehetséges példa: „Igazán szép jegyek! Gyere, töltsük együtt délutánt, és meséld el, melyikre vagy a legbüszkébb, és hogy sikerült elérned!”
„Bezzeg Botond a pandémia alatt is meg tudta ötösre tanulni”
Miért nem működik ez a visszajelzés? Az egyének szokásaikban, képességeikben, érdeklődésükben, teljesítményükben nagyfokú különbségeket mutatnak. Az életkörülmények, lehetőségek is különböznek.
Nem célszerű almát a körtével hasonlítani.
Tény, hogy a társas összehasonlításnak vannak előnyei, hiszen például énképünket formálják, segíthetnek a viszonyítási pontokon keresztül megtalálni a helyünket a világban. Azonban, ha a két szembeállított személy túlzottan különbözik egymástól, akkor a különbség csökkentésének esélye alacsonyabbnak tűnik, az már egyáltalán nem hat motiválóan a személyre. Negatív érzéseket ébreszthet akár a bezzeg-osztálytárs (pl. düh), akár önmagunk irányába is (pl. kisebbrendűség érzése).
Mit mondjunk helyette? Egy lehetséges példa: „Úgy tűnik, tavalyhoz/félévhez képest kevesebbet foglalkoztál az anyaggal. Mit tehetnél másképp, hogy ezen változtass jövőre?”.
„Milyen szép jegyeket kaptál! Nagyon szeretlek!”
Miért nem működik ez a visszajelzés? Az érzelmi biztonság alapvető igényünk. Ez sérülhet, ha a másik iránti pozitív érzelmeink az eredményeiből, a jegyeiből, a viselkedéséből vagy bizonyos tulajdonságaiból fakadnak.
A feltétel nélküli elfogadás a személyre mint önmagában is értékes emberre irányul.
A példában szereplő két mondat összekapcsolásával épp feltételekhez kötjük a másik azon élményét, hogy ő is önmagában szerethető, elfogadható személy.
Mit mondjunk helyette? Egy lehetséges példa: „Igazán jó jegyeket kaptál! Gratulálok!”. A „Szeretlek” mondatot pedig külön, később vagy más alkalommal mondjuk, amikor már nem köthető össze különféle teljesítményelvárásokkal.
cottonbro fotója a Pexels oldaláról
Felhasznált források:
Mészáros A. (2002). Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
Smith, E. R., Mackie, D. M. (2001). Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest