Nem igazán szoktunk belegondolni, mennyi minden kavarog bolygónkon és annak belsejében, amíg egy természeti katasztrófa rá nem ébreszt bennünket, hogy otthonunk mennyire aktív is valójában.
A tudósok azonban egy kicsit jobban ismerik a Föld belsejének dinamikáját, és most fedezték fel, hogy a Föld szilárd belső vasmagja – amely általában egy szinte súrlódásmentes, olvadt külső héjban forog – úgy tűnik, lelassult. Mielőtt bárki pánikba esne, és a vészjósló sci-fi filmekhez folyamodna segítségért, meg kell jegyezni, hogy nem ez az első ilyen eseményről szóló feljegyzés. Még csak a közelmúlt történetében sem.
“Meglepő felfedezéseket tettünk, amelyek arra utalnak, hogy a belső mag forgása az elmúlt évtizedben majdnem megszűnt, és egy több évtizedes visszafordulást élhet át, aminek egy másik fordulópontja az 1970-es évek elején volt” – írja közzétett tanulmányukban Yi Yang és Xiaodong Song, a Pekingi Egyetem geofizikusai a Science Alertnek.
Egy viszonylag fiatal tudományág kutatása
Csak néhány évtizede tudjuk, hogy a Föld belső magja a felette lévő köpenyhez képest forog, mivel Song és szeizmológus kollégája, Paul Richards a Colombia Egyetemen 1996-ban megerősítette ezt. Munkájuk előtt ez az elképzelés nem volt bizonyított. Előtte pedig a Föld mágneses terének egy szintén nem bizonyított modellje előzte meg elméletüket. Azóta a tudósok azt próbálják kideríteni, hogy a belső mag milyen gyorsan vagy lassan forog.
Eleinte úgy gondolták, hogy a belső mag 400 évente egy teljes fordulatot tesz meg, amelyet az elektromágneses nyomaték hajt, és a gravitációs vonzás egyensúlyoz ki. Más tudósok azonban úgy vélték, hogy a mag sokkal lassabban forog, és 1000 vagy még több évbe telik, amíg teljesen körbefordul. A forgás sebességét és azt, hogy változik-e, még ma is vitatják. A belső mag azonban folytatja a maga útját, mit sem sejtve a fölötte zajló vitáról.
Song újra mérlegelve visszatért ugyanahhoz a módszerhez, amelyet ő és Richards használt korábban. A duó 1996-ban nyomon követte az 1967 és 1995 között az Atlanti-óceán déli részétől Alaszkáig a belső magon áthaladó, kettősnek nevezett, ismétlődő földrengések szeizmikus hullámjelzéseit.
Ha a belső mag nem mozdult volna el, a lökéshullámoknak ugyanezen az úton kellett volna végigmenniük. Song és Richards azonban kimutatta, hogy a szeizmikus hullámok a másodperc töredékével gyorsabbak lettek az 1960-as és 1990-es évek között. Most, a Yanggal közösen készített új tanulmányban Song újra átnézte a régi adatokat, és összehasonlította azokat a közel azonos szeizmikus hullámok újabb mintáival, amelyek arra utalnak, hogy a belső mag lelassult, és megállt. Sőt, akár vissza is fordulhat.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/01/25/eddig-soha-nem-latott-pingvinkoloniat-eszleltek-az-urbol/” ][/hm_embed]
Forrás: Science Alert