Hogyan épültek az egyiptomi piramisok?

Az ókori civilizációk gyakran sokkal fejlettebbek voltak, mint ahogy azt ma gondolnánk. Számos hihetetlen technológia és mérnöki teljesítmény létezik, amelyeket még mindig nem értünk teljesen. Ezen eredmények számos modernkori összeesküvés-elmélet tárgyává váltak, például a piramisok felépítése.

Az internet hemzseg az ilyen narratíváktól, de a legtöbb esetben ezek teljesen hamisak – írja az IFL Science. Valójában nagyon sokat tudunk arról, hogy az olyan emberek, mint az ókori egyiptomiak, hogyan hajtották végre technológiai és mérnöki teljesítményeiket. Lehet, hogy nem minden esetben ismerjük a pontos módszereket, de vannak ismereteink róluk.

Hogyan épültek a gízai piramisok?

A gízai piramisok nemcsak az ókori egyiptomi kultúráról, hanem hihetetlen leleményességükről is tanúskodnak. A régészek évtizedek óta tanulmányozzák ezeket az emlékműveket, és elég jó elképzelésük van arról, hogyan épültek. A modern mérnökök és építőmunkások számára is ismerős – bár egyszerűbb és munkaigényesebb – eszközöket és technikákat használva az ókori egyiptomiak hosszú idő alatt és jelentős emberi erőfeszítéssel építették őket.

A mintegy 4500 évvel ezelőtt épült sírokat az elhunyt fáraók maradványainak elhelyezésére emelték. Úgy gondolták, hogy a halál után a fáraó szellemének egy része a testtel együtt marad, ezért különleges gondoskodást igényelt, hogy az elhunyt uralkodó a túlvilágon is el tudja látni isteni feladatait. Minden egyes piramis egyfajta “raktárként” is szolgált, mivel tele voltak a különböző tárgyakkal, amelyekre az egykori uralkodónak a túlvilágon szüksége lehetett.

A legnagyobb és legrégebbi gízai piramis Hufu fáraóé, és i. e. 2550 körül épült. A becslések szerint körülbelül 2,3 millió kőtömbből épülhetett, amelyek egyenként 2,5-15 tonnát nyomtak. A második piramist Hufu fia, Hafré építtette i. e. 2520 körül. Hafré nekropolisza, egy nagy temető bonyolult síremlékekkel, magában foglalja a Szfinxet is, amely a helyszínt őrzi. A harmadik piramist, a legkisebbet Menkauré fáraó építette i. e. 2490 körül.

Eredetileg mindegyik piramis magasabb volt, mint ma, mivel sima fehér mészkőbe burkolták őket. Az évszázadok során azonban ezeket a burkolatokat eltávolították és kifosztották, a piramisokban egykor található sírmellékletek nagy részével együtt.

Bár ez áll a legtöbb összeesküvés-gyanús állítás középpontjában, az egyiptomiak valójában kezdetleges szerszámok – merőleges szerszámok, szuronyok, kötél, fa, kőkalapács, rézvéső és fűrész -, valamint jól ismert matematikai és mérnöki technikák kombinációjával hozták létre ezeket az emlékműveket. A piramis lényegében egy olyan kocka, amelynek oldalai egymásra rakott, egyre kisebb négyszögek sorozatán keresztül találkoznak a középpontban. Egy piramis létrehozásához tehát csak egy téglalapra volt szükség, mint alapra, amelyre építkezni lehetett.

Megvoltak a módszereik

Ennek megállapítása meglehetősen egyszerű volt. Úgy lehetett elérni, hogy a derékszögű háromszögek elrendezéséhez és ellenőrzéséhez négyzeteket használtak, míg a függőleges beállításokat a függőónnal lehetett mérni. Miután az alapot létrehozták, minden következő réteg egyre kisebb lett, ami precíz számításokat igényelt. Ezután a külső köveket kellett levágni, hogy sima ferde felületet hozzanak létre az oldalakhoz. A tömböket fatuskók segítségével csúsztatták a helyükre, majd a kőművesek rézvésőkkel vésték őket formába. Egyes tömbökön még az is látható, hogy hol kellett a vésőt élezni.

Az is valószínű, hogy az egyiptomiak rámpa és töltés módszerét alkalmazták a tömbök elhelyezésére a piramis magasabb pontjain. A munkások csoportjai szánok, görgők és karok segítségével vontatták fel az egyes tömböket a rámpákon. Ahogy a piramis nőtt, egyre több homokot, téglát és földet adtak hozzá, hogy a rámpák alátámasztására szolgáló töltéseket megemeljék. A rámpák pontos kialakítására vonatkozóan többféle javaslat született, de a közelmúltbeli régészeti leletekből származó bizonyítékok azt mutatják, hogy az ókori egyiptomiaknak volt tapasztalatuk a nehéz kőtömbök mozgatására szolgáló rámpák használatában. Sőt, egy 2022-ben végzett kísérlet azt mutatja, hogy egy 20 fős munkáscsoport kötél és szán segítségével könnyedén tudott egy 2 tonnás mészkőtömböt húzni a homokon keresztül.

Successful use of our experimental sledge and slideway yesterday at Wadi el-Jarf. About 20 people was more than enough for a limestone block of 2 tons…with some water to lubricate and increase the sliding of the sled on wooden sleepers. pic.twitter.com/yOViky87t4

— Gregory Marouard (@archeogrego) April 1, 2022

Azt is pontosan tudjuk, hogy honnan szerezték ezeket a blokkokat. Ugyanebben az évben a kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy a piramisok építésének idején a Nílus egy ma már nem létező mellékága a gízai építkezés közelében haladt el. Ez az elveszett folyóág létfontosságú csatorna volt, amely lehetővé tette a munkások számára, hogy a piramisok építőköveit a több kilométerre lévő kőbányákból szállítsák.

Hufu piramisának építéséről korabeli szöveges beszámolók is maradtak fenn, amelyeket egy Merer nevű felügyelő jegyzett fel. Merer magyarázatot adott arra, hogy honnan származik a kő. A felügyelő naplója szerint, amelyet akkor írt, amikor a Hufu-piramis már a befejezéséhez közeledett, a Nílus túlsó partján fekvő Turából bányásztak mészkőtömböket. Ezeket a tömböket aztán hajókra rakták, és két-három napig tartó úton szállították az építkezés helyszínére.

Ez a dokumentum rendkívül nagy hatással volt néhány régóta fennálló gyanú megerősítésére – mondta az IFLScience-nek Dr. Nicky Nielsen, a Manchesteri Egyetem egyiptológus főelőadója. “Ennél jobb nem is lehetne” mondta Nielsen. Merer papiruszai “a legközelebb állnak ahhoz, hogy bizonyítékunk legyen arra vonatkozóan, hogyan épültek a piramisok”.

Érdemes elolvasni:

• Ez a barlang tele van festményekkel, de az egyetlen bejárata víz alatt van
• Anthrax-sziget: A hely, ahova 50 évig túl veszélyes volt menni