Az ókori civilizációk gyakran sokkal fejlettebbek voltak, mint ahogy azt ma gondolnánk. Számos hihetetlen technológia és mérnöki teljesítmény létezik, amelyeket még mindig nem értünk teljesen. Ezen eredmények számos modernkori összeesküvés-elmélet tárgyává váltak, például a piramisok felépítése.
Az internet hemzseg az ilyen narratíváktól, de a legtöbb esetben ezek teljesen hamisak – írja az IFL Science. Valójában nagyon sokat tudunk arról, hogy az olyan emberek, mint az ókori egyiptomiak, hogyan hajtották végre technológiai és mérnöki teljesítményeiket. Lehet, hogy nem minden esetben ismerjük a pontos módszereket, de vannak ismereteink róluk.
Hogyan épültek a gízai piramisok?
A gízai piramisok nemcsak az ókori egyiptomi kultúráról, hanem hihetetlen leleményességükről is tanúskodnak. A régészek évtizedek óta tanulmányozzák ezeket az emlékműveket, és elég jó elképzelésük van arról, hogyan épültek. A modern mérnökök és építőmunkások számára is ismerős – bár egyszerűbb és munkaigényesebb – eszközöket és technikákat használva az ókori egyiptomiak hosszú idő alatt és jelentős emberi erőfeszítéssel építették őket.
A mintegy 4500 évvel ezelőtt épült sírokat az elhunyt fáraók maradványainak elhelyezésére emelték. Úgy gondolták, hogy a halál után a fáraó szellemének egy része a testtel együtt marad, ezért különleges gondoskodást igényelt, hogy az elhunyt uralkodó a túlvilágon is el tudja látni isteni feladatait. Minden egyes piramis egyfajta “raktárként” is szolgált, mivel tele voltak a különböző tárgyakkal, amelyekre az egykori uralkodónak a túlvilágon szüksége lehetett.
A legnagyobb és legrégebbi gízai piramis Hufu fáraóé, és i. e. 2550 körül épült. A becslések szerint körülbelül 2,3 millió kőtömbből épülhetett, amelyek egyenként 2,5-15 tonnát nyomtak. A második piramist Hufu fia, Hafré építtette i. e. 2520 körül. Hafré nekropolisza, egy nagy temető bonyolult síremlékekkel, magában foglalja a Szfinxet is, amely a helyszínt őrzi. A harmadik piramist, a legkisebbet Menkauré fáraó építette i. e. 2490 körül.
Eredetileg mindegyik piramis magasabb volt, mint ma, mivel sima fehér mészkőbe burkolták őket. Az évszázadok során azonban ezeket a burkolatokat eltávolították és kifosztották, a piramisokban egykor található sírmellékletek nagy részével együtt.
Bár ez áll a legtöbb összeesküvés-gyanús állítás középpontjában, az egyiptomiak valójában kezdetleges szerszámok – merőleges szerszámok, szuronyok, kötél, fa, kőkalapács, rézvéső és fűrész -, valamint jól ismert matematikai és mérnöki technikák kombinációjával hozták létre ezeket az emlékműveket. A piramis lényegében egy olyan kocka, amelynek oldalai egymásra rakott, egyre kisebb négyszögek sorozatán keresztül találkoznak a középpontban. Egy piramis létrehozásához tehát csak egy téglalapra volt szükség, mint alapra, amelyre építkezni lehetett.
Megvoltak a módszereik
Ennek megállapítása meglehetősen egyszerű volt. Úgy lehetett elérni, hogy a derékszögű háromszögek elrendezéséhez és ellenőrzéséhez négyzeteket használtak, míg a függőleges beállításokat a függőónnal lehetett mérni. Miután az alapot létrehozták, minden következő réteg egyre kisebb lett, ami precíz számításokat igényelt. Ezután a külső köveket kellett levágni, hogy sima ferde felületet hozzanak létre az oldalakhoz. A tömböket fatuskók segítségével csúsztatták a helyükre, majd a kőművesek rézvésőkkel vésték őket formába. Egyes tömbökön még az is látható, hogy hol kellett a vésőt élezni.
Az is valószínű, hogy az egyiptomiak rámpa és töltés módszerét alkalmazták a tömbök elhelyezésére a piramis magasabb pontjain. A munkások csoportjai szánok, görgők és karok segítségével vontatták fel az egyes tömböket a rámpákon. Ahogy a piramis nőtt, egyre több homokot, téglát és földet adtak hozzá, hogy a rámpák alátámasztására szolgáló töltéseket megemeljék. A rámpák pontos kialakítására vonatkozóan többféle javaslat született, de a közelmúltbeli régészeti leletekből származó bizonyítékok azt mutatják, hogy az ókori egyiptomiaknak volt tapasztalatuk a nehéz kőtömbök mozgatására szolgáló rámpák használatában. Sőt, egy 2022-ben végzett kísérlet azt mutatja, hogy egy 20 fős munkáscsoport kötél és szán segítségével könnyedén tudott egy 2 tonnás mészkőtömböt húzni a homokon keresztül.
Successful use of our experimental sledge and slideway yesterday at Wadi el-Jarf. About 20 people was more than enough for a limestone block of 2 tons…with some water to lubricate and increase the sliding of the sled on wooden sleepers. pic.twitter.com/yOViky87t4
— Gregory Marouard (@archeogrego) April 1, 2022
Azt is pontosan tudjuk, hogy honnan szerezték ezeket a blokkokat. Ugyanebben az évben a kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy a piramisok építésének idején a Nílus egy ma már nem létező mellékága a gízai építkezés közelében haladt el. Ez az elveszett folyóág létfontosságú csatorna volt, amely lehetővé tette a munkások számára, hogy a piramisok építőköveit a több kilométerre lévő kőbányákból szállítsák.
Hufu piramisának építéséről korabeli szöveges beszámolók is maradtak fenn, amelyeket egy Merer nevű felügyelő jegyzett fel. Merer magyarázatot adott arra, hogy honnan származik a kő. A felügyelő naplója szerint, amelyet akkor írt, amikor a Hufu-piramis már a befejezéséhez közeledett, a Nílus túlsó partján fekvő Turából bányásztak mészkőtömböket. Ezeket a tömböket aztán hajókra rakták, és két-három napig tartó úton szállították az építkezés helyszínére.
Ez a dokumentum rendkívül nagy hatással volt néhány régóta fennálló gyanú megerősítésére – mondta az IFLScience-nek Dr. Nicky Nielsen, a Manchesteri Egyetem egyiptológus főelőadója. “Ennél jobb nem is lehetne” mondta Nielsen. Merer papiruszai “a legközelebb állnak ahhoz, hogy bizonyítékunk legyen arra vonatkozóan, hogyan épültek a piramisok”.
Érdemes elolvasni:
- Ez a barlang tele van festményekkel, de az egyetlen bejárata víz alatt van
- Anthrax-sziget: A hely, ahova 50 évig túl veszélyes volt menni
Forrás: