Ezek a 8000 éves metszetek lehetnek a történelem legrégebbi építési tervei
A régészek ismertették az emberi történelem legrégebbi építési terveit. Ezeket a metszeteket 7-8 ezer évvel ezelőtt véstek ősi kövekbe Jordániában és Szaúd-Arábiában.
A vésett geometriai mintákat a szomszédos sivatagi megastruktúrákhoz hasonlították, amelyek jóval a gízai piramisok előtt épültek – számol be a Science Alert. Egy nemzetközi kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy ezek valamiféle korai tervrajz részei, amely a piramisok létrehozását irányította.
Egy elhaladó repülőgép vagy műhold szemszögéből a hatalmas, ősi kőépítmények jól kivehető formákat alkotnak. Ezek a formák a természeti táj egyes részeit használják fel. A nyíl alakúakat sivatagi sárkányoknak nevezik (a sivatagi sárkányok száraz kőfalszerkezetek), és a régészek azt gyanítják, hogy hatalmas vadászcsapdákat ábrázolnak. Ezeket szerintük arra tervezték, hogy a vadcsordákat bekerítsék vagy akár sziklákról lefelé tereljék.
Az ősi kőbe vésett ábrák közelmúltbeli elemzésének köszönhetően most már jobban érthetjük a sivatagi sárkányok tervezési folyamatát.
“Figyelemre méltó ezeknek a véseteknek a rendkívüli precizitása, amelyek gigantikus, szomszédos neolitikus kőépítményeket ábrázolnak, melyek teljes tervét lehetetlen felfogni, ha nem látjuk a levegőből, vagy ha nem vagyunk az építészük (vagy használójuk, vagy építőjük)” – írja Rémy Crassard, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (National Center for Scientific Researchl CNRS) régésze és kollégái Szaúd-Arábiában és Jordániában.
“A térérzékelés széles körben alábecsült elsajátításáról árulkodnak, amelyet eddig még soha nem figyeltek meg ilyen szintű pontossággal ilyen korai környezetben.”
A 2015-ben Szaúd-Arábiában talált tervek egy alig 4 méter hosszú kőlapot fednek le. Valószínűleg kézi csákányokkal faragták ki őket nagyjából 8000 évvel ezelőtt. Egy pár közeli sivatagi sárkányt ábrázolnak, amelyek 3,5 kilométerre vannak egymástól.
A Jordániában talált véseteket pedig egy 80 centiméter hosszú mészkőtömbbe vésték, nagyjából 7000 évvel ezelőtt. Ezek a vésetek egy sárkányt ábrázolnak, amely hasonló alakú, mint a közeli régióban található nyolc sivatagi sárkány.
Hatalmas méretük ellenére a sivatagi sárkányok csak az 1920-as években váltak ismertté a modern tudósok előtt. A brit légierő pilótái megpillantották őket, miközben fölöttük repültek. Azóta több mint 6000-et számoltak össze, amelyek a Közel-Keleten és Közép-Ázsia egyes részein találhatók.
Ezek a hatalmas megastruktúrák majdnem kétszer olyan idősek, mint a gízai nagy piramisok, mégis csak a töredékét kapták a figyelemnek. A kősémákat 2015-ben tárták fel, a tudósok azonban csak most elemezték ki őket megfelelően.
“Egészen a közelmúltig szinte semmilyen mélyreható tanulmányt nem végeztek annak érdekében, hogy jobban megértsük a funkciójukat … vagy azt, hogy miért voltak annyira elterjedtek számos régióban, Arábiától Üzbegisztánig” – írják a kutatók.
Sajnos az ilyen korlátozott kutatások miatt még mindig nem világos a szerepük az ősi társadalomban. Bár van egy erős fő felvetés, miszerint a sivatagi sárkányokat arra tervezték, hogy tömeges vadászati stratégiák segítségével vadállatokat ejtsenek el vagy öljenek meg.
A legrégebbi legalább 9000 évvel ezelőtt épült. Akkoriban az Arab-félsziget sokkal nedvesebb és zöldebb volt, mint ma. Sok “sivatagi” sárkány állt azon a területen, amely egykor füves terület lehetett, ami hasznos alapot jelentett a legelő csordák terelésére. A kifinomult megastruktúrák általában olyan csatornákat is kialakítanak, amelyek gödrökbe, sziklákba vagy karámokba vezetnek.
A sivatagi sárkányok – a legkorábbi kőből épült megaépítmények – vésett terveinek megtalálása olyan, mint a piramisok tervrajzainak megtalálása. A jordániai tervek kivételesen pontosak és jól láthatóak. Méretarányosan vannak megrajzolva, kivéve a sárkányok végén lévő gödröket, amelyek mérete eltúlzott. Ha nagyobbra rajzolták volna a gödröket, talán könnyebb lett volna megfigyelni őket.
“Összehasonlítható, legalábbis méretarányosnak szánt terveket csak jóval később, a Kr. e. harmadik és második évezredből találunk Mezopotámiában” – írják Crassard és munkatársai.
Ráadásul ezek a korai térképek közel sem olyan pontosak, mint a Szaúd-Arábiában és Jordániában talált sárkányos vésetek. A kutatók szerint még a mai legjobb topográfus is “nehezen tudna olyan geometriai szempontból megbízható vázlatot készíteni a sárkányról, mint a metszetek” a modern térképészeti eszközök nélkül.
“Úgy tűnik tehát, hogy a sárkányépítő vadászok tudták, hogyan kell használni egy olyan, számunkra még mindig ismeretlen földmérési technikát, amely magában foglalja a mérés, sőt a számítás fogalmát is.” A sivatagi sárkányok mögött még több rejtély rejlik, mint gondoltuk.
A tanulmány a PLOS ONE című szaklapban jelent meg.
Érdemes elolvasni:
