Innen ered valójában az ‘idióta’ szó
Az “idióta”, aki a mai szóhasználatban ostoba vagy buta embert jelent. Az ókori görögök számára más jelentéssel bírt, és nem hordozta azt a sértő jelentését, mint manapság.
Az “idióta” ókori görög értelmezése olyan személyre vonatkozott, aki nem vett részt aktívan a közéletben vagy a politikában, derül ki a Greek Reporter beszámolójából.
A görög ἰδιώτης (idiōtēs) ‘magánember, egyén’ (szemben az állammal), ‘magánember’ (szemben a politikai tisztséget viselővel) vagy ‘közember’ főnévből származik.
A koncepció a közügyekben való aktív részvétel fontosságát hangsúlyozta. Azokat pedig, akik nem vettek részt, gyakran tekintették valamilyen szempontból hiányosnak.
Az ókori Görögország demokrácia szülőhazája. A szó két görög szóból származik, amelyek jelentése nép (démosz) és uralom (kratosz).
A demokrácia szerint egy ország polgárainak aktív szerepet kell vállalniuk országuk kormányzásában, és azt közvetlenül vagy választott képviselőkön keresztül kell irányítaniuk. Ennek pedig az egyik legfontosabb eleme tehát az, hogy az embereknek hangjuk van.
A világon az első ismert demokrácia Athénban volt. Az athéni demokrácia az Kr. e. ötödik század körül alakult ki. Minden felnőtt állampolgárnak aktívan részt kellett vennie a kormányzásban.
Ha nem tettek eleget kötelességüknek, pénzbírságot kaptak, és néha vörös festékkel jelölték meg őket.
Az ókori görögök számára az idióta olyan személy volt, aki az apátiát választotta
Ezért “idióta” volt az, aki úgy döntött, hogy elhatárolódik ezektől a politikai felelősségektől, és nem járul hozzá a város kollektív jólétéhez.
Bizonyára igaz, hogy a görögök nagyra értékelték a polgári részvételt, és bírálták a nem részvételt. Thuküdidész idézi Periklész temetési beszédét:
Mert mi vagyunk az egyetlenek, akik azokat, akik ezektől távol tartják magukat, nem visszavonultaknak tartjuk, hanem egyenesen semmirekellőknek.
Azonban sem ő, sem más ókori szerző nem használja az “idióta” szót a nem résztvevők leírására, vagy becsmérlő értelemben. A leggyakoribb használata egyszerűen magánember vagy amatőr volt, szemben a kormányzati tisztviselővel, szakemberrel vagy szakértővel. A becsmérlő értelem évszázadokkal később jelent meg.
Az idiótaság receptje
A közöny az egyik legfontosabb összetevője annak, hogy valaki idióta legyen. Valaki, aki nem szavaz, nem érdekli a politika és a társadalom, és hiányzik belőle a kíváncsiság és a tanulási vágy.
Az ókori Görögországban a tanulás iránti vágy alapvető fontosságú volt mind az egyén, mind a társadalom fejlődése szempontjából. Ezért az ókori görögök “idiótának” bélyegezték azt a személyt, aki nem törődött ezekkel az intellektuális törekvésekkel.
A harmadik századra az “idióta” szó a latin nyelvben is használatos lett, ahol hamarosan a tudatlan, műveletlen emberek szinonimájává vált. Az eredeti politikai jelentés egy ideig megmaradt, de ahogy az ókori Görögország kultúrája és hagyományai elhalványultak a történelemben, végül ez az újabb, átvitt értelemben vett jelentés lépett a helyébe.
Az “idióta” a francia nyelvből kölcsönözve 1384 körül jelent meg először az angolban.
Érdemes elolvasni:
