A II. világháború, a maga hatalmas méretével és milliónyi el nem mondott történettel, hősiességgel, tragédiával, sőt, váratlan humoros történettel is szolgál. A rengeteg elbeszélés között egy történet gyakran észrevétlen marad: Josef Mencik, az utolsó lovag története. Az 1938-as csehszlovákiai invázió során a náci erőkkel szemben tanúsított rendkívüli helytállása a bátorság és a dac szimbólumaként tette halhatatlanná.
Amikor a náci Németország megszállta Csehszlovákiát, kevés ellenállásra számítva, váratlan akadályba ütköztek. Nem egy ellenséges páncélos hadoszlop várta őket, hanem egy teljes középkori páncélba öltözött lovas ember. Ez a férfi Josef Mencik volt. Karddal és lándzsával felfegyverkezve szembeszállt a német páncélosokkal, zavart és pillanatnyi szünetet okozva. A németek, talán őrültnek tartva őt, nem bántották, hanem tovább haladtak előre.
Mencik, bár nem tudta megállítani a náci előrenyomulást, egy magányos egyén bátor kiállását szimbolizálta a túlerővel szemben. Dacos cselekedete megmutatta elkötelezettségét az általa igaznak hitt ügy mellett, még akkor is, amikor hazája kapitulált a német erők előtt.
Josef Mencik lenyűgöző élete
Mielőtt az utolsó lovaggá vált, Josef Mencik lenyűgöző életet élt. Egy kis nemesi család sarja 1911-ben megvásárolta a 14. századi Dobrs várát, és küldetésbe kezdett, hogy visszaállítsa régi fényét. Mencik a történelem iránti szeretete és a kastély megőrzése iránti elkötelezettsége a közösség elismert személyiségévé tette — írja a National Interest.
A modern kényelem nélkül élő Mencik élő múzeummá alakította kastélyát, ahol a helyi gyerekeket és a rajongókat a cseh történelemről oktatta. Egyedi életmódja, valamint a lovagiasság iránti elkötelezettsége megkedveltette őt a körülötte élőkkel.
Lovag a tankok ellen
Amikor a náci erők megszállták Csehszlovákiát, Mencik, szimbolikus szerepének teljes tudatában, a középkori lovagiasságra emlékeztető módon állt ki ellenük. Cselekedete nem a németek megállítására tett téveszmés kísérlet volt, hanem tudatos döntés, hogy megtestesítse az általa nagyra tartott lovagi erényeket.
Egy modern Don Quijote volt? Míg Quijote hitt a saját meséiben, Mencik úgy tűnt, megértette előadásának színpadias jellegét. Döntését, hogy kiálljon a megszállók ellen, a kötelességtudat és az a meggyőződés vezérelte, hogy ez a lovagias cselekedet.
A második világháború után Mencik kastélyát a kommunista kormány államosította, és két nappal később, 1945-ben fia otthonában hunyt el. Annak ellenére, hogy elvesztette kastélyát és szembesült a politikai változásokkal, Josef Mencik, az utolsó lovag az eszméihez hű életet élt.
Josef Mencik története egyedülálló és inspiráló fejezet a második világháborús elbeszélések szövevényében. Az utolsó lovagnak a német haderővel szembeni kiállása, amelyet a lovagiasság és a kötelességtudat táplált, emlékeztetőül szolgál az egyéni bátorságra a túlnyomó esélyekkel szemben.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
