A csillagászok ritkán tudják konkrétan levideózni, hogy miképp pusztul el egy csillag és mi keletkezik a helyén. Ebben az 1987-ben történt esetben azonban valami ilyesmi történt, még ha nincs is felvételünk a neutroncsillag születéséről.
A csillagászok 30 év elteltével tudták csak megállapítani nagy bizonyossággal, hogy pontosan mi is történt.
A szupernóva nem átlagos jelenség, egy átlag galaxisban nagyjából ötven évenként jelenik meg egy. 1987-ben szupernóvarobbanás történt, ami szabad szemmel is látható volt Földünk felszínéről. Bár 168.000 fényévre történt Földünktől, annyira fényes volt, hogy még bolygónkon is érzékelték a fényességnövekedést.
Azóta a robbanás következtében kilökődött anyag csak növekedett. A csillagászok egyébként az SN 1987A nevet adták e szupernóvának, de már csak távcsöveken keresztül figyelhető meg az, ami maradt belőle, ám az is kellően izgalmas.
37 éve még csillag volt, ezzé alakult át
Egy csillag után ugyanis több minden maradhat. Ha például a mi Napunknál minimum nyolcszorosa vagy maximum 30-szorosa az erdeti csillag tömege, akkor neutroncsillag keletkezik. Ha ennél nagyobb, akkor fekete lyuk. Eddig senki sem tudta bizonyosan, hogy az 1987-es szupernóva-robbanás mihez vezetett.
Az új, jobb űrtávcsövek erre is megoldással szolgáltak. A kutatást Claes Fransson vezette a Stockholmi Egyetemről, és rájött, hogy az egykori szupernóva körül létrejött ködben argon és kén atomok vannak külső elektronjaik nélkül. Ennek oka valamilyen ionizációs centrum jelenléte volt, azaz valami a közelben képes volt akkora UV- és röntgen-sugárzást kifejteni, ami “lesodorja” az elektronokat az atomokról és ionokká alakítja. Ez egy neutroncsillag lehetett, ami utána gyors forgásával le is sodorta ezeket az atomokról és ionizálta őket.
Az 1987-ben felrobbant szupernóva tehát neutroncsillaggá alakult át az elmúlt mintegy 35 földi év során.
Ez is érdekelhet:
