Az ókorban az emberek halálig tartó küzdelmekkel töltötték szabadidejüket

Nehéz elhinni, de jóval a mozik és a bowlingpályák, játékkonzolok és a közösségi média előtt is őseink kellemesen eltöltötték a tétlen órákat. Akkor is, mint ma, a kötelezettségek csak a nap egy részét töltötték ki. A maradékkal kedvük szerint gazdálkodhattak.

A szabadidő mindig is része volt az emberi életnek, de szerepe az idők során változott, és kultúránként és hierarchikus osztályonként eltérő volt. Az énekléstől a sportoláson át a társasjátékokig – nem is beszélve az alkalmi nyilvános halálig tartó küzdelmekről – a Discover Magazine bemutatja a tevékenységeket, amelyekkel őseink az idők során szórakoztak.

Vérre menő szórakozás

A korai emberek valószínűleg nem húztak éles határvonalat a munka és a játék között, ahogyan azt Daniel McLean és Amy Hurd a Recreation and Leisure in Modern Society című könyvükben kifejtik. 

A technológiailag kevésbé fejlett társadalmakban “a munka inkább változatos és kreatív volt, mint egy szűk, speciális, konkrétan meghatározott készségeket igénylő feladat, mint a modern iparban”. Ráadásul gyakran rituális aspektusokkal is átszőtt, amelyek kevésbé megterhelőnek érzik.

Az őskori emberek szórakozásairól azonban keveset tudunk, mivel kevés a bizonyíték. Kivételt képez néhány 42 000 éves csontfurulya, amelyet 2012-ben fedeztek fel Németországban. Mégis, a modern kori vadászó-gyűjtögetők tevékenységeiből kiindulva néhány megalapozott találgatást tehetünk.

E. H. Stanner ausztrál antropológus az 1970-es évek végén írta le, hogy az őslakosok szerény anyagi igényei lehetővé tették számukra, hogy bőséges időt töltsenek “mindazzal, amiért az életet élni lehetett, ha az alapvető szükségletek kielégültek: a szabadidő, a pihenés, az ének, a tánc, a közösség, a kereskedelem, a stilizált harc és a vallási szertartások végzése örömeivel”.

Más szóval, több ezer évvel ezelőtt az emberek valószínűleg sok mindent ugyanúgy csináltak, mint mi ma, csak az iparosodás előtti környezetükbe helyezve. Stanner listáján többek között szerepel a karaoke, a szórakozás, a baráti kávézás, a plázázás és a kosárlabda ősi megfelelői. Van, ami tehát sosem változik.

De milyen volt a sport az ókorban?

A sport szinte minden feljegyzett kultúrában fontos szerepet játszott. Ironikus módon ezek a játékos tevékenységek gyakran mélyen kapcsolódtak a háborúskodáshoz. 

McClean és Hurd azt írják, hogy az ősi népek nemcsak szórakozásból sportoltak, hanem azért is, hogy “a testet erősen tartsák, a szellemük pedig bátor legyen”, fenntartva a fizikai és szellemi alkalmasságot a későbbi harcokhoz.

Ezzel szemben más esetekben a sportot kifejezetten a háború elkerülésére használták. Például sok amerikai őslakos játszott stickballt, egy lacrosse-szerű labdajátékot, hogy a törzsek közötti vitákat erőszak nélkül rendezzék.

Nincs második hely, sem ezüstérem

A szórakozás és a végzetes közötti határokat a tlachtli nevű rituális labdajáték moshatta el a leginkább, amelyet a Kolumbusz előtti kultúrákban játszottak például a maják és az aztékok. A raketballhoz hasonlóan ezt is bárki játszhatta, de egyes hivatalos versenyek a mai sporteseményekkel ellentétben a vesztesek rituális feláldozásával végződtek.

Az antropológusok évtizedek óta azt feltételezik, hogy a mezőgazdasági forradalom nagy kompromisszummal járt: nagyobb élelmezésbiztonságot kaptak több munkaerőért cserébe.

A Fülöp-szigeteken élő vadászó-gyűjtögető népcsoport, az Agta legújabb vizsgálatai megerősítik, hogy mivel ezek az emberek mezőgazdasági életmódot folytattak, ennek következtében kevesebb szabadidejük maradt.

Ennek ellenére a civilizáció előrehaladtával az embereknek még mindig sikerült szórakoztatniuk magukat. Legalábbis amennyire ezt megengedhették maguknak. 

Ahogy a települések növekedtek és a munka egyre specializáltabbá vált, az így kialakult társadalmi struktúra lehetővé tette egy elit kisebbség – főnökök, harcosok, papok és családjaik – számára, hogy a mások által létrehozott többletből éljenek. Így született meg a szabadidős osztály a maga extravagáns szabadidős elképzeléseivel.

Miközben az asszír nemesek például puszta izgalomból oroszlánokat dobáltak lándzsával a szekereikről, az egyszerű embereknek megmaradt a saját hétköznapi szórakozásuk. Úgy tűnik, hogy a társasjátékok már évezredekkel ezelőtt is népszerűek voltak, a legrégebbi játékfigurák nagyjából Kr. e. 3000-ből származnak Törökországból.

Körülbelül ugyanekkor jelent meg Indiában a csaturanga (a sakk elődje), míg az egyiptomiak feltalálták a szenetet, amelyben a játékosok a tábla végéig versenyeztek egymással.

Érdemes elolvasni:

• Valóban létezett a trójai faló?
• Az amfiteátrumok világa: Róma igazi celebjei gyilkos gladiátorok voltak, nem pedig művészek