Jack a pávián, aki 9 évig dolgozott vasutasként

A vasúttörténet rejtett bugyraiban, a zakatoló gőzmozdonyok és a csattogó sínek között létezik egy olyan rendkívüli történet, amely hihetetlen, mégis tényként dokumentálták. Ez Jack, a jelzőőr története, egy páviáné, aki lábatlan gazdájával együtt a 19. század második felében beírta magát a dél-afrikai vasút történelmébe.

James “Jumper” Wide, aki jelzőőr volt, 1877-ben Kleinpoort közelében tragikus balesetet szenvedett, és mindkét lábát elvesztette egy mozgó vonat kerekei alatt. Wide elhatározta, hogy fogyatékossága ellenére folytatja munkáját, ezért fából készült falábakat készített, és egy kis kocsit alakított át, hogy segítse mozgását. Képességei azonban továbbra is korlátozottak voltak, ezért megoldást keresett hatékonyságának javítására.

A sors közbeszólt, amikor Wide az Uitenhage-i piacon találkozott egy páviánnal, aki egy ökrös szekeret vezetett. A főemlős intelligenciája lenyűgözte Wide-t, aki olyan partnerséget képzelt el, amely megváltoztatta a vasút történetét. Wide meggyőzéssel és empátiával megszerezte a páviánt, elnevezte Jacknek, és ezzel egy figyelemre méltó barátság és munkakapcsolat vette kezdetét.

Jack a vasutas pávián

Jack feladatai túlmutattak a puszta társaságon: ő lett Wide nélkülözhetetlen asszisztense, aki minden reggel munkára sarkallta őt a kocsin, és kezelte a jelzéseket Uitenhage állomáson. Éles megfigyelőképességgel és veleszületett megértéssel Jack elsajátította a jelzések művészetét, megkülönböztette a “haza” és a “távoli” jeleket, és rendíthetetlen pontossággal reagált a mozdonyok sípszavaira.

A duó köteléke a helyiek és az utazók fantáziáját egyaránt megragadta, és tömegeket vonzott, hogy tanúi legyenek Jack elképesztő intelligenciateljesítményeinek. A vasúti hatóságok kezdeti szkepticizmusa ellenére Jack jártassága tagadhatatlan volt, amiért a “Jack, a jelzőőr” becenevet kapta, és helyet kapott a vasúttörténelemben.

Tragikus fordulat a vasúton

Idillikus együttműködésük azonban hirtelen veszélybe került, amikor egy prominens hölgy aggodalmát fejezte ki, hogy egy pávián kezeli a jelzőket. Ez a vasúttól való elbocsátásukhoz vezetett, ami arra késztette Wide-ot, hogy könyörögjön egy esélyért, hogy bizonyítsa Jack képességeit.

Egy drámai próbatétel során Jack hibátlanul teljesítette a feladatát, kétséget kizáróan igazolva alkalmasságát. Jack teljesítményétől lenyűgözve a vasúttársaság rendszergazdája visszahelyezte Wide-ot, és hivatalosan is alkalmazta Jacket, így ő lett a történelem egyetlen páviánja, aki a vasútnál dolgozott.

Miután hivatalosan is állományba vették fizetésért dolgozott tovább. Napi fizetségek 20 cent volt és egy fél üveg sör hetente. Kilenc éven át Jack kötelességtudóan szolgált Wide mellett, és egyszer sem vétett hibát. Öröksége túlmutatott a vasúton, mivel Wide háza körül különböző feladatokban is ügyesnek bizonyult, hűséges társként és őrként szolgált egészen 1890-ben bekövetkezett korai haláláig — írja a Baboon Matters.

Jack, a jelzőőr története az ember és a főemlősök közötti rendkívüli kapcsolatról tanúskodik, bemutatva az állatok figyelemre méltó intelligenciáját és alkalmazkodóképességét. Jack sajnálatosan tuberkulózist kapott, amiben életét vesztette, így véget ért a lenyűgöző történet.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Élet és halál: színes festmények jelenítik meg egy síron az ókori Egyiptom hétköznapjait
• Földnélküli János elveszett kincsének nyomában