Kevesen tudják, hogy Kolumbusz Kristóf négy utat is tett Amerika irányába. A negyediken például el is érte a kontinens területét, ám haláláig úgy gondolta, hogy semmi újat nem fedezett fel, csak eljutott nyugat felől is Indiába. Negyedik útján azonban nagy bajba került legénységével együtt és csak egy ritka égi jelenségnek (és persze saját tudásának) köszönhette, hogy túlélték.
A modernitás kezdete
Kolumbusz felfedezése új korszakot nyitott a világ történelmében, ám nem sokon múlt, hogy ő és emberei ott hagyják a fogukat 1504-ben Jamaica szigetén. Az olasz születésű spanyol admirálisnak ez már a negyedik útja volt “Amerikába”, azaz szerinte az Indiákra amely egyébként két évig és majdnem hat hónapig tartott.
Tudta már, hogy a szigeteken indián őslakók élnek, nem egyszer került velük ő vagy emberei kapcsolatba, bár ezek korábban a legtöbb esetben gyilkosságokba és erőszakba fordultak. 1504-ben azonban nagy szüksége volt az indiánok segítségére.
A közép-amerikai szárazföld felől visszahajózva Jamaicán kötöttek ki 1503 közepén és hosszú hónapokon át maradtak, hogy a bevárhassák a mentőhajókat miután hajóik faanyagát tengeri férgek rágták szét. Csakhogy készleteik kifogytak, így az indiánoktól kellett beszerezniük a mindennapi élethez legszükségesebb dolgokat.
Kolumbusz partaszállása. Forrás: Creative Commons
Korábban is próbáltak a spanyolok különféle telepeket létrehozni, ám az első ilyen kezdeményezések balul sültek el, az együttélést a rendkívül különböző kultúrák között erőszakba torkollt.
Kolumbusz és az indiánok: kezdetben még nagy volt a barátság
Az iflscience.com szerint az első időkben nem is volt gond. Az őslakó arawak indiánok kedvesen fogadták őket, ám a sokadik hónap után megunták a legénység táplálását. Ebben persze egy korábbi matrózlázadás is szerepet játszhatott, melynek során a fele legénység elindult a szigeten öldökölni és erőszakoskodni. Kolumbusz ezek után nem sokban reménykedhetett, ám ekkor segítségére segített a csillagászat és az addig felhalmozott tudás.
A korban már rengeteg különféle táblázat állt rendelkezésére az érdeklődőknek, melyekben egész pontosan jósolták meg a tudósok az olyan égi jelenségek időpontját is, mint egy nap- vagy holdfogyatkozás. Kolumbuszét Johannes Müller von Königsberg (Regiomontanus) állította össze és többek között a Nap, a Hold és a bolygók mozgását is tartalmazta.
Kolumbusz negyedik útja. Hispaniola szigete a mai Jamaica. Forrás: Creative Commons
Kolumbusznak pedig szerencséje volt. Csakúgy mint 2024, 1504 is szökőév volt. Február 29-re pedig a naptár teljes holdfogyatkozást jelzett. Kolumbusz tehát megfenyegette az arawak főnököt, hogy adjon nekik minden földi szépet és jót, különben a keresztény isten el fogja takarni a holdat.
Az indiánok azonnal traktálták őket minden földi jóval
Így is lett, az indiánok pedig majd szörnyet haltak félelmükben. A történet szerint meg is kaptak mindent Kolumbuszék és 1504 júniusában végül meg is érkezett a mentőhajó.
Kolumbusz szobra Barcelonában. Forrás: Creative Commons
A történetet persze az ő beszámolóikból ismerjük, teljes igazságát pedig nem tudjuk ellenőrizni. Ám tény, hogy 1504. február 29-én volt teljes holdfogyatkozás és Kolumbuszék tényleg majdnem egy évet vesztegeltek a szigeten, ami elkerülhetetlenül konfliktushoz, élelem híján pedig pusztulásukhoz vezetett volna.
A történet egyébként inspiratív. Mark Twain ezt hallva írta bele az “Egy jenki Artúr király udvarában” c. könyvébe a napfogyakozásos jelenetet.
Kolumbusz maradványai a Paviai Egyetemi Könyvtárban. Forrás:
Ez is érdekelhet:
