A Szahara valóságos földi paradicsom volt 10 ezer éve
A Szahara 9,3 millió négyzetkilométerével ma a föld legnagyobb sivatagja. Az Afrika több országán átívelő kietlen pusztaság napjainkban egyet jelent a rettentő szárazsággal és a kibírhatatlan hőséggel, de ez nem volt mindig így. Tízezer évvel ezelőtt az éghajlata teljesen különbözött a jelenlegitől és a térség tele volt élettel.
Évezredekkel korábban, amikor az emberi civilizáció még csak a bölcsőjében járt, a “zöld Szaharában” többezres nagyságrendben élhettek a legkülönbözőbb növény- és állatfajok – eleveníti fel az Ancient Origins.
A “zöld Szahara”
Ma már szinte elképzelhetetlen, de vízilovak, elefántok, zsiráfok, antilopok és krokodilok is éltek egykoron a ma már homok borította Szaharában. Az élővilágon kívül egy óriási tó is lehetett a térségben, körülbelül 109 ezer négyzetkilométeres kiterjedéssel. Ezenkívül a ma is létező Csád-tó is jelentősen nagyobb lehetett a mostani méreténél. A tavakat bőven ellátta vízzel a Nílus, a Niger folyó és számtalan más kisebb patak. Feltehetően még egy nagyobb folyó is létezett, de mára már teljesen kiszáradt.
A vegetációnak és a jó minőségű víznek hála az emberi civilizáció is virágzott. A mai, 2,5 milliós népességet több millióval felülmúlhatta az akkori állapot. A bőséges “zöld” korszak körülbelül 15 ezer évvel ezelőtt kezdődött és ötezer éve ért véget. Ezalatt a helyiek már többek közt állatot is tenyésztettek, erről tanúskodnak a Dél-Szudánban nemrég felfedezett sziklarajzok is.
Amazóniai esőerdő, a termékenység és a gazdag élővilág szimbóluma
Forrás: Depositphotos
Mi változott?
Abban, hogy a térség manapság minden, csak nem zöld és élettel teli, értelemszerűen nagy szerepe van az éghajlatváltozás folyamatának. Néhány évtized alatt a Föld tengelye elfordul annyira, hogy jelentősen érzékelhető legyen az éghajlat változása – a teljes ciklus körülbelül 40 ezer évbe telik. Valószínűleg ez az elmozdulás mehetett végbe évezredekkel ezelőtt is, amikor megindultak a jelenlegi helyzethez vezető folyamatok. A felmelegedés és a szárazság rövid úton az élővilág nagy részének kipusztulásához vezetett.
Egy másik, nem elhanyagolható tényező az emberi tevékenység. A népvándorlás és az kipusztulás közti kapcsolatot számtalan bizonyíték erősíti meg, bár azt nem lehet biztosan tudni, hogy melyik hol helyezkedik el az ok-okozati viszonyban. Lehetséges, hogy az emberek a vándorlás során élték fel a rendelkezésükre álló növény- és állatállományt, de az is, hogy épp az amortizáció kényszerítette őket a térség elhagyására.
Forrás: Depositphotos
Egy viszonylag elterjedt elmélet szerint valóban jó úton járunk, ha a hibát az emberi tényezőben keressük. Annak ellenére, hogy előbb-utóbb az éghajlati tényezők miatt mindenképpen végbement volna, a folyamatot többek közt az is jelentősen gyorsíthatta, hogy az ember által tartott kecskék túllegelték a zöld területeket.
Ez megmagyarázná azt is, hogy miért volt sokkal gyorsabb ez a kiszáradási folyamat a többi, az ember megjelenése előtti periódushoz képest. A tízezer évvel előtti termékeny időszak ugyanis nem egyedi eset. Kutatók nemrég felfedezték, hogy Afrika északi részén többször is voltak “nedves periódusok”, amik értelemszerűen az élővilágnak is kedveztek. Ahogy a Science Alert cikkéből is kiderül, a folyamatokat csak nemrég sikerült modellezni.
A Szahara az űrből
Forrás: Wikimedia Commons
A Szahara jelene és jövője
Minden feltételezés ellenére a térség mai állapotában sem teljesen kietlen. A sivatagban mintegy 500 növény- és 250 állatfaj él, köztük különféle kaktuszok, madarak, pókszabásúak, de emlősök és hüllők is. Ezek az élőlények hihetetlen körülményekhez alkalmazkodtak: a sivatag átlaghőmérséklete volt, hogy a 47 fokot is elérte a nyári hónapokban.
Az, hogy visszatér-e valaha a zöld, élettel teli Szahara, egyelőre még kérdéses. A ciklikusságból kiindulva alapvetően lehetséges, de most még az eddiginél is nagyobb szerepet játszik az emberi tényező a folyamatokban. Ahogy az utóbbi időben egyre aktívabban és tudatosabban szennyezzük és zsákmányoljuk ki a természetet, az esély egyre csekélyebb.
Ezeket is érdemes elolvasni:
A világ legveszélyesebb barlangjában láthatatlan gyilkosoktól kell tartanunk
Írország neolitikus cursus emlékművei kijelölhetik a mennybe vezető utat
