A gízai nagy piramis három rejtélyes relikviája
Annak ellenére, hogy a gízai nagy piramis nevéhez hűen a legnagyobb Egyiptomban, meglepően csekély mennyiségű tárgyat találtak benne: mindössze három tárgyról van szó. Az egész egy 19. századi brit felfedezőnek köszönhető, és egy sorozat szerencsés véletlennek. A relikviák ugyanis kifejezetten kalandos utat jártak be az évtizedek során.
Egy kőgolyó, egy bronzból készült horogalakú tárgy és egy darab fa, ami valószínűleg valami bot lehetett. Ez minden, amit a gízai nagy piramisban találtak – derül ki a Unilad írásából.
A gízai nagy piramis
A gízai nagy piramis (más néven Hufu- vagy Kheopsz-piramis) körülbelül 140 méter magas, és egyike az ókori világ hét csodájának. A jelen felfedezés a Királyné kamrájához köthető, ami valószínűleg egy befejezetlen sírkamra lehetett. A piramis maga egyébként egy nagyobb “komplexum” része. A “gízai piramisok” alatt általában a három óbirodalmi fáraó, Hufu, Hafré és Menkauré piramisát értjük.
A gízai piramisok
Forrás: Wikimedia Commons
Dixon relikviái
A különleges felfedezés egy Waynman Dixon nevű brit mérnökhöz köthető. Amikor Dixon 1872-ben megtalálta a három tárgyat a gízai nagy piramisban, a korabeli brit sajtó tudósítása alapján úgy gondolták, hogy azokat valamilyen súlynak vagy mérőeszköznek használhatták a piramis építésekor – a gömböt kalapácsként, a másik kettőt valahogy máshogy. Egy horog és egy bot esetében az ötlet egyáltalán nem elrugaszkodott. A hely alapján, ahol találták őket, akkoriban arra következtettek, hogy az eszközöket az építkezés viszonylag korai stádiumában hagyhatták ott.
Ezeket találta Dixon a gízai nagy piramisban
Forrás: Wikimedia Commons
A British Museum honlapja szerint az aktuális álláspont az, hogy a tárgyak Hufu fáraó korából származó “áldozatok”, amelyek vagy tényleges eszközök voltak, vagy csupán modellek. Azért kerülhettek oda, hogy az elhunyt fáraó, a hiedelemhez hűen, majd ezzel nyissa meg a mennybe vezető kaput.
Ezenkívül azonban volt egy másik verzió is, ami szerint jóval később rakták oda őket szándékosan az Újbirodalom fáraóinak szokása szerint. Akkoriban ugyanis elterjedt az, hogy a fáraókat különböző tárgyakkal temették el, és a három rejtélyes eszköz elhelyezése egyfajta “folytonosság” megteremtésére szolgálhatott.
Utóbbi elméletet végül a fadarab elemzése zárta ki, ami felfedte, hogy sokkal régebbi leletekről van szó. A fa ugyanis a körülbelül Kr. e. 3341 és 3094 közötti időszakból származhat, mintegy ötszáz évvel megelőzve Hufu fáraó uralkodását, amit Kr. e. 2580-tól 2560-ig datálnak. Ez tehát nagy mértékben alátámasztja. hogy a tárgyak az építkezéshez képest semmiképp sem utólag kerültek a piramisba.
A három tárgy kalandos útja
A három piramisban talált tárgynak azonban kifejezetten izgalmasan alakult a története. 1872-es megtalálásuk után Nagy-Britanniába szállították őket, ahol rövid időn belül nyomuk veszett. Végül az Aberdeeni Egyetem múzeumába, majd a British Museumba kerültek a relikviák, adomány útján, egy bizonyos James Grant halála után. A brit orvos Dixonnal a piramis felfedezése kapcsán került barátságba.
A cédrusfa bot azonban csak később, 1946-ban került oda, szintén Grant lánya révén, és valami oknál fogva nem vették leltárba, így aztán csupán 2019-ben, hetven évvel később egy szivardobozban találták meg az egyetem gyűjteményében, több darabban.
A piramis és a relikviák idővonaláról egy angol nyelvű összefoglaló is készült, ami alább megtekinthető:
Ezeket is érdemes elolvasni:
