Miért nem voltak börtönök az ókori Görögországban?

Az ókori Görögországban a börtönök fogalma a mai értelemben nem létezett. Ehelyett ideiglenes fogdákat használtak, ahol a bűnözőket elsősorban pénzbüntetéssel, száműzetéssel vagy kivégzéssel fenyegették.

Büntetés és fogva tartás az ókori Görögországban

A bebörtönzés nem volt gyakori büntetési forma. A hangsúly inkább a megtorláson és az elrettentésen volt, mint a rehabilitáción. Súlyos bűncselekményekért az egyéneket száműzhették városállamukból vagy kivégezhették. Az adósokat be lehetett zárni, amíg vissza nem fizették az adósságukat, de ez a rendszer jelentősen különbözött a modern börtönöktől, mivel inkább ideiglenes intézkedésként szolgált, mint hivatalos intézményként.

A börtönrendszer hiánya, párosulva azzal, hogy a szegények nem tudták kifizetni a pénzbírságokat, gyakran vezetett ahhoz, hogy kisebb vétségek miatt túlzottan sokszor alkalmazták a kivégzéseket. Az ókori görögök nagymértékben támaszkodtak az olyan társadalmi ellenőrzési mechanizmusokra, mint a kiközösítés, ahol a polgárokat tíz évre száműzhették, ha úgy ítélték meg, hogy veszélyt jelentenek a közösség stabilitására.

A Desmōtērion: Ideiglenes fogvatartási központok

Az állandó börtön helyett a modern fogdákhoz hasonló épületeket, az úgynevezett desmōtērionokat használták a tárgyalásra vagy kivégzésre váró személyek fogva tartására, írja a Greek Reporter. Ezekben a létesítményekben elítélt bűnözőket és olyanokat is elhelyeztek, akiket még nem állítottak bíróság elé.

Jól dokumentált példa erre az athéni desmōtērion, ahol Szókratészt a tárgyalása után a szent hajó visszatéréséig tartották fogva, mivel a kivégzéseket a hajó távollétében elhalasztották.

A Desmōtērionban uralkodó állapotok

Virginia Hunter történész leírta az athéni desmōtērionon belüli kemény körülményeket. A rabokat gyakran megbilincselték, és fizikai megpróbáltatásokkal kellett szembenézniük, bár olyan alapvető kényelmi szolgáltatásokhoz is hozzáférhettek, mint a heverők, a fürdők, és legalább egy nagyobb fesztiválon való részvétel kiváltsága volt.

A kívülállók látogatását nem korlátozták, ami némi kapcsolatot biztosított a külvilággal.

Kirekesztés, mint a bebörtönzés alternatívája

Az ókori Athénban a bűnözők és a politikai ellenfelek kezelésének egyik jelentős módszere volt a kiközösítés. A polgárokat tíz évre száműzhették demokratikus eljárás keretében, ahol a gyűlés (“ekklészia”) évente döntött arról, hogy végrehajtják-e a kiközösítést. Jóváhagyás esetén a polgárok felírták a kiközösíteni kívánt személy nevét egy “osztrakonra”, egy szavazásra használt agyagcserépre.

Osztrakon az ókori Görögországban. Forrás: Ókori Agora Múzeum Athénban, CC BY-SA

6000 szavazatra volt szükség, és a legtöbb szavazatot kapott személynek tíz napja volt arra, hogy elhagyja Athént. Ez az eljárás, amely egy fordított választáshoz hasonlított, arra irányult, hogy a társadalomra veszélyesnek ítélt személyeket börtönbüntetés nélkül távolítsák el.

Platón hozzájárulása a büntetéselmélethez

Platón, Szókratész tanítványa, az elsők között vetette fel a börtönbüntetés gondolatát. A “Törvények” című művében azt javasolta, hogy a büntetéseknek arányosnak kell lenniük a bűncselekménnyel, és az igazságosságra és a társadalmi rendre kell összpontosítaniuk. Platón a megtorlással szemben a rehabilitációt helyezte előtérbe, és többféle büntetést javasolt:

– Bírságok: Kisebb vétségekért vagy jóvátételként szabták ki.
– Száműzetés: Súlyos bűncselekmények esetén alkalmazzák a társadalom védelmére és mások elrettentésére.
– Átnevelés, rehabilitáció: A bűnözői magatartás kiváltó okainak kezelését szorgalmazta az oktatás és az erkölcsi fejlődés révén.
– Kivégzés: Súlyos és jóvátehetetlen bűncselekményekre fenntartva, végső eszköznek tekintve.

Platón úgy vélte, hogy a büntetésnek meg kell reformálnia a bűnözőt, helyre kell állítania a lelkét, és a társadalom hozzájáruló tagjává kell tennie. Úgy érvelt, hogy “senki sem gonosz önszántából”, ami arra utal, hogy a társadalom osztozik a felelősségben az egyén bűnözővé válásáért. Ezért javasolta a szociális büntetési módszereket és a bűnelkövetők visszailleszkedését a normális életbe.

Arisztotelész ellenvetései

Arisztotelész azonban megkérdőjelezte Platón nézeteit, és azzal érvelt, hogy a bűnözők eredendően veszélyesek, és bűneiktől függően ugyanolyan szigorúan kell őket büntetni, mint az állatokat. Ez a szemlélet Platón rehabilitációs eszméivel szemben a büntetőbb megközelítést emelte ki.

Zárszóként elmondhatjuk, hogy az ókori Görögország bűnözéssel és büntetéssel kapcsolatos megközelítése különbözött a modern gyakorlattól, és a társadalmi ellenőrzési mechanizmusokra, az ideiglenes fogdákra és a szigorú büntetésekre támaszkodott. A Platónhoz hasonló filozófusok által javasolt elképzelések megalapozták a modern büntetőelméleteket, hangsúlyozva a rehabilitáció lehetőségét és a társadalmi felelősséget a bűnözői magatartás kezelésében.