Mi az a Nagy Attraktor, és miért közelít felé a miénkkel együtt több ezer galaxis?
Furcsa belegondolni abba, hogy míg mi a Földön képesek vagyunk egy helyben állni, addig bolygónkról ez nem mondható el. De nemcsak otthonunk, hanem vele együtt az egész galaxis, és sok másik is egyetlen irányba, a Nagy Attraktor felé halad az univerzumban, másodpercenként nagyjából 600 kilométert megtéve.
A BBC Sky at Night szerint ez a Földtől 150-250 millió fényévre lévő intergalaktikus tér egy olyan régiója, amely lassan magához vonzza a Tejútrendszert és több ezer másik galaxist, ugyanis a világűrben semmi sem mozdulatlan, a Föld is óránként körülbelül 1600 kilométeres sebességgel forog a tengelye körül, a Nap körül pedig 108 ezer km/órás száguld.
De ezeken felül a Naprendszer saját sebességét is figyelembe kell vennünk, amely a Tejútrendszer középpontja körül 828 ezer km/órás sebességgel kering, de ha nagyon fifikásak akarunk lenni, számoljuk bele az univerzum tágulását is.
A kozmoszban tehát minden objektum folyamatosan mozgásban van, egyes objektumok feltartóztathatatlanul közelednek egymáshoz, míg mások egyre távolodnak egymástól, ennek nagy részét pedig a hetvenes évek végére a kutatók megfejtették. Csakhogy ekkor valaki észrevett egy problémát.
A Tejútrendszer szerkezete. Fotó: Wikimedia Commons/NASA/JPL-Caltech/ESO/R. Hurt
Minden galaxis a Nagy Attraktor felé tart
A más galaxisok vöröseltolódását tanulmányozó csillagászok észrevették, hogy a fent vázolt jelenségek miatt várható mozgásokon túlmenően úgy tűnt, hogy a Tejútrendszer és más közeli galaxisok, a Déli Háromszög és a Szögmérő csillagképek irányába mozognak a tér egy pontja felé. Sajnos ez a bizonyos pont az Elkerülési zónában lapul, a világűr azon részében, ahol semmit sem látunk, mert a Tejútrendszer fénye elzárja azt.
Tehát bár a Nagy Attraktor hatását először 1978-ban figyelték meg, csak majdnem egy évtizeddel később, a röntgencsillagászat fejlődését követően tudtuk kideríteni, mi is történik.
A Tejútrendszert és a lokális galaxiscsoport többi tagját egy sokkal nagyobb csoport, a Virgo-halmaz felé húzza, amely viszont egy még nagyobb csoport, a Virgo-szuperhalmaz felé sodródik. Ez pedig egy még annál is nagyobb, Laniakea nevű szuperhalmaz központja felé mozog. És ennek a szívében rejtőzik a Nagy Attraktor.
A lényegre térve, a Nagy Attraktor nem is igazán egy adott objektum, hanem a Laniakea szuperhalmaz központi gravitációs pontja. És ez az a hely, ahová 600 km/s sebességgel száguldunk.
Ez a kilátás nyílik a Nagy Attraktor felé, a képen a Szögmérő-csillagképpel. ESO
Van azonban egy bökkenő, ugyanis soha nem fogunk odaérni
Mivel a Laniakea szinte felfoghatatlan méretű, nincs gravitációs kötése, mint a galaxisoknak és galaxiscsoportoknak, így a sötét energiának köszönhetően, amely az univerzum tágulását is gyorsítja, minden összetevője fokozatosan, egyre gyorsuló ütemben távolodik egymástól.
Jelenleg a Nagy Attraktorból érkező gravitáció még elég ahhoz, hogy a Tejútrendszert magához húzza, legalábbis néhány milliárd évig elég lesz. Végül azonban a sötét energia olyan messzire tolja majd el tőlünk, hogy nem lesz ekkora hatása a Tejútrendszerre, és ahelyett, hogy galaxisunk közeledne hozzá, elkezd távolodni tőlünk.
Érdemes elolvasni:
