A kóbor kutya háborúja 1925-ben

1925. októberében egy kicsi, de feszült határösszecsapás bontakozott ki a görög és a bolgár erők között Petrich városa közelében, ezt az eseményt a “kóbor kutya háborúja” néven ismerték. Ez a hosszan tartó területi vitákban és etnikai feszültségekben gyökerező incidens az ingatag balkáni régióban gyújtóponttá vált, és azzal fenyegetett, hogy egy nagyobb konfliktussá fajul.

Az incidens magvait az első világháború után vetették el, amikor 1919-ben aláírták a Neuilly-i Szerződést. A szerződés szigorú területi engedményeket rótt Bulgáriára, földeladásra és határok átrajzolására kötelezve. Ez az átrendeződés az etnikai feszültségek és a versengő nacionalista követelések melegágyává hagyta az olyan régiókat, mint Petrich, ahol görög és bolgár lakosság is élt. Mivel mindkét ország igyekezett érvényesíteni befolyását, a régió több évig porhordó maradt — írja a Balkan History.

Az 1925-ös incidens idején Görögország és Bulgária határa erősen militarizált övezet volt. Annak ellenére, hogy a Neuilly-i Szerződés megpróbált stabil határt létrehozni, az elhúzódó ellenségeskedések és a területekkel kapcsolatos viták elkerülhetetlenné tették a határ menti összetűzéseket.

A kóbor kutya incidense

Az összecsapásra 1925. október 18-án vagy 19-én került sor, bár a kezdetekről szóló jelentések jelentősen eltérnek egymástól. A legnépszerűbb változat – és az, amely az esetnek furcsa nevet ad – azt sugallja, hogy egy görög katona lépte át a határt, miközben a kutyáját üldözte. Az ezt követő zűrzavarban a bolgár őrök rálőttek, és megölték a katonát. Egy másik beszámoló azt állítja, hogy a bolgár csapatok valóban átléptek görög területre, és megöltek egy görög tisztet és őrszemet. Az eltérő narratívák ellenére a kezdeti szikra gyorsan szélesebb körű katonai összecsapássá fajult a két nemzet között.

Függetlenül attól, hogyan kezdődött az incidens, a bolgár kormány azonnal bocsánatot kért, félreértésnek nevezve az eseményt. A görög kormány azonban agresszíven reagált, és ultimátumot fogalmazott meg, amelyben azt követelte, hogy a bolgár kormány büntesse meg a felelősöket, és fizessen kétmillió frank kártérítést az elhunyt katonák családtagjainak. E követelések érvényre juttatása érdekében Görögország csapatokat küldött a Petrich környéki terület elfoglalására, ami összecsapásokhoz vezetett, amelyek teljes körű háborúvá fajultak.

Az eszkaláció egy kutya miatt

A görög erők előrehaladtával a helyzet egyre bizonytalanabbá vált. A 3. és 4. hadtest görög csapatait a határ mentén mozgósításra utasították, bár az érintett katonák pontos száma továbbra sem tisztázott. Az első görög jelentések azt sugallták, hogy egy rendes, géppuskákkal felszerelt bolgár zászlóaljjal állnak szemben. Ez az állítás azonban valószínűleg túlzás volt, amelyet a görög hadügyminisztériumban akkoriban felfokozott feszültség befolyásolt. A valóságban a bolgárok védekező állások felvételével válaszoltak, szigorú parancsokkal, hogy csak támadás esetén tüzeljenek.

A bolgár hadsereg, amelyet a Neuilly-i Szerződés értelmében jelentősen korlátoztak, körülbelül 20 000 főből állt, kiegészítve további 13 000 félkatonai erővel és határőrséggel. Így egy elhúzódó konfliktus esetén erősen felülmúlták a görög hadsereget. Az egyensúlytalanság ellenére Bulgária rutinszerű határvitaként kezelte az incidenst, a további eszkaláció elkerülése érdekében.

A görög oldalon a Petrich körüli terep további kihívásokat jelentett. A terület hegyvidéki, a csúcsok 1400 és 1600 méter között mozognak, ami megnehezíti a támadó manővereket és kedvez a bolgár erők védelmi pozícióinak. Ezen a zord tájon később megépültek a Metaxas Line erődítményei, amely kulcsfontosságú védelmi vonal, amely a második világháború alatt ellenállt a német erőknek, de 1925-ben még nem volt kiépítve.

A kutya által okozott harcok utóhatása

Ahogy a görög csapatok előrenyomultak Petrichbe, harcok törtek ki, és a hírek szerint a Macedón Forradalmi Szervezet (IMRO) is csatlakozott a harchoz. Ennek a petrichi székhelyű félkatonai csoportnak már volt határokon átnyúló razziája és regionális konfliktusokban való részvétele. Több mint 50 ember, elsősorban bolgár civilek vesztették életüket az összecsapásokban. Egyre nagyobb aggodalomra ad okot, hogy a konfliktus olyan szomszédos országokat vonzhat be, mint Jugoszlávia vagy akár Olaszország, és regionális háborúvá fajulhat a határon.

A zűrzavar közepette a Nemzetek Szövetsége közbelépett, hogy megakadályozza a további eszkalációt. Míg egyes újságok hamisan azt állították, hogy a görög csapatok elfoglalták Petrich városát, a Liga beavatkozása biztosította, hogy közvetlen tárgyalások folytak Görögország és Bulgária között. A szervezet közvetítői erőfeszítései segítettek enyhíteni a helyzeten, és megalapozták a későbbi békefolyamatot.

1927-ben a két nemzet aláírta a Petrich-i Egyezményt (vagy Petrichi Szerződést), amely magában foglalta a kölcsönös kompenzációt és újradefiniálta a Petrich régió határát. Mechanizmusokat is kialakított a jövőbeli viták megoldására.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

A magyar király, aki az árnyékszéken halt meg
Így működött egy 16. századi vitorlás hajó